Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

Ugyanis, azt mondja B. F. ur, hogy „a monarchianismus, arianismus, socinianismus utóharcosai" — a kik alatt nem érthet másokat, mint a szoros értelemben vett unitáriusokat vagy az unitárius nézetű, azaz, az egyszemélyü istenség elvét valló keresztyéneket — „el akarják ragadni az evangelium boldogító és hatalmas Krisztusát, hogy helyette egy meghalt, elporlott és fel nem támadott Jézust nyújtsanak. " Legyen szabad kérdenem B. F. urat, honnan szerezte magának theologiai ismereteit, mely szerint azt állítja, hogy az unitárizmus az evangelium boldogító és hatalmas Krisztusa ellen támadott valaha? Hiszen épen az unitárizmus védte mindig s védi ma is az evangeliumi Krisztust, szemben a niceai -Krisztussal, ugy, hogy ha valakit vád alá lehet helyezni a Krisztus elleni merényletéit, ezt inkább megérdemlik ama niceai szent atyák s utánok mindazok, a kik a Máriától született Jézusból istent csináltak, mint az unitáriusok, kik az evangéliumokra és az apostolokra hivatkozva, azt tanították s azt tanítják most is: hogy egy az isten, egy a közbenjáró is isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. A mi a Krisztus feltámadását illeti, tagadom, hogy azt az unitáriusok is kétségbe vonnák, ha szinte ennek is más értelmet adnak, mint B. F. ur és elvtársai, a mennyiben az unitáriusok itt is, épen a nagy mester tanításait követve, nem a megölő betűt, hanem a szellemet keresik. Ugy de épen ezért oly sivár az unitárizmus — mondja B. F. ur. Ne bánja, ha mi ezzel is beérjük. Aztán én ellenkezőleg, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a Krisztus feltámadását szellemileg fogni fel sokkal evangeliumszerübb, mint a B. F. ur által vallott, de aligha hitt feltámadási elmélet; mert a mellett nem kell megtagadnom józan értelmemet s a tapasztalati tényeket, a mit az evangelium sem kiván senkitől s tán inkább is összeegyeztethető Jézusnak tanitványihoz intézett eme szavaival: Én veletek vagyok minden napon evilág végezetéig. Igen, mi is hiszszük a Krisztus feltámadását, csakhogy mi a feltámadott Krisztusnak nem a porait ós a csontjait keressük a menyben, hanem a szellemét itt e földön. Félre ne értsen B. F. ur. Én nem akarom megbotránkoztatni boldogító hitében s ám higyjen bármit a Krisztus feltámadásáról; higyje, hogy ő ma is azzal a testtel él menyben, a melylyel szinte 2000 év előtt az emberek között járt e földön, az nekem mindegy- én csak arra kérem, hogy ne tagadja meg tőlünk se az élő Krisztushoz való ragaszkodásunkat s ne ítéljen a mi lelki nyugalmunk vagy nyughatatlanságunk, vallásos meggyőződésünk sivár vagy üdvözítő volta felett; mert ahoz nincs joga. Jézus is csupán csak a képmutatók ós a hipocriták ellen kelt ki, azokat tartotta méltónak a dorgálásra s mi épen azért óvakodunk is szájunkra venni azt, a mit szivünk is helyben nem hagy. Ily elv mellett, lehet, hogy csakugyan kevesebbet hiszünk* mint mások ; de valamint a jóllakás nem a sok tál ételtől függ : ugy a hit idvezitő voltát sem lehet a hiteikkel számához mérni. Azt mondja továbbá B. F. ur, hogy „divattá kezd válni egyházi lap terén is az unitárismus, mely ellen pedig az igaz ker. egyház a szüklátkörü Ebjoniták elleni fellépése óta állandóan tiltakozott máig." B. F. urnák ez állításából örömmel veszem tudomásul, hogy elismeri, miszerint az unitárizmusnak gyökérszálai messze benyúlnak a keresztyénség első századaiba, tán egészen a Krisztus, koráig; mert végre is, abban a régiségben van valami tiszteletre méltó s mi is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az unitárizmus elve egykorú a keresztyén vallás eredetével; ennélfogva az a kifejezése, hogy kezd divatossá lenni, nem is a legtalálóbb, a menynyiben a divat fogalmával rendesen valami hirtelen változó dolgot szoktunk összekötni De ha már ezt használja, ám legyen, miután tény, hogy korunkban csakugyan többet foglalkoznak az unitárizmussal, mint ezelőtt, tulajdonképen ez előtt is foglalkoztak biz azzal eleget, csak hogy más célból; mert a mig ez előtt a kicsinylés ós üldözés tárgya volt, most európai hírű tudósok, egy Reville és egy Coquerel is elismerőleg szólanak felőle; a mi ugy látszik, nem is a legjobban esik B. F. urnák; de ezen már nem segíthet másként, mintha számba sem veszi a korszellem áramlatát s nem olvassa azokat a divatos egyházi lapokat és müveket, a melyek több tisztelettel szólnak az unitárizmusról, mint B. F. ur ; mert higyje el nekem, hogy a tiltakozás ma már semmit sem ér ott, a hol csak érvekkel lehet győzni; ma már nem elég „szüklátkör ü* - féle epitheton arra, hogy az igaz ker. egyház keresztes háborút indítson az eretnekek ellen. És itt engedjen nekem még egy őszinte kérdést