Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-02 / 9. szám

Tizenötödik évfolyam O. sz. Pest, Máreius 2. 1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K. iadó-hivatal Míria-utc:a 10 dik sz., első emelet. ElőJizetési (lij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. - Bélyegdij külön 30 kr. § Teljes száma példányokkal mi szolpMunt Kinek van igaza? A sötétséget eloszlató világosság nem válogathat a tárgyakban, melyekre sugarait árasztja s nem az ő hibája, ha itt-ott nem szép látvány tárul szemünk elibe. B. M Elmúlt valahára az idő, amidőn egyházunk terén „fülünk csak csendességet hallott," melyet legfölebb egy egy muló administrationalis kérdés feletti jámbor vita szakitott félbe; ma az eszmék harca, mely a szellemi élet ébredésének legbiztosabb jelenség-e, a vallásügy terén is megindult, és azon kicsinyhitűek mellett, kik megrémülve, ama harcban az egyháznak isten tudja mily veszedelmét látják, ínég az erősebb lelkűek sem igen tudnak megbarátkozni a szokatlan tüneménynyel és aggódva kérdezik: kinek van már most igaza ? A mennyiben e kérdés azt is elentheti, hogy kinek nézetét fogja majd a jövendő igazolni? ón részemről arra határozott* választ már csak azért sem mernék kockáztatni, mert, fájdalom, hazánk történelmében a felekező szellem szülte rövidlátás a jövőbe tekintő ész szavát többnyire elhallgattatta s ennek következtében rendesen ép n az az ügy bukott meg, mely a megszokások ós kicsinyes magánérdekek háttérbe szorításával a közjó természetszerű fejlődésére legtöbb biztosítékot volt nyújtandó. Általában veszedelmes dolog az elvek igazságát sikertől tenni függővé; a siker jobbára a tömegektől függ; a tömegekről pedig rég megmondatott, hegy azoknak, mint olyanoknak, bármily jóravaló elemekből álljanak is, minthogy felelősségre bennök senki nem vonható, eszök, szivök, lelkiismeretük vakon csak romboló szenvedélyeiket követik. *) Azonban, ha nem tudjuk is megmondani, kinek lesz igaza, azt mindenesetre megmondhatjuk, hogy a dolog természetéből folyólag, kinek nincs, kinek nem lehet igaza. Nincs, nem lehet a protestantismus terén igaza annak, ki magából a dolog lényegéből merített argumentumok helyett hivatalos tekintélyt vet a latba, nem bizonyít, hanem riaszt és imponálással akar okok ellen győzni. Tisztelet egyházi főnökeinknek mindenben, a mi az egyház közigazgatását illeti; itt szent kötelessége minden protestáns embernek egyházfőnökei törvényes rendeleteit föltétlen hódolattal fogadni, miután ők, mint önnön saját választottaink, az egyház szabadságának választott őrei. De mihelyt azok tekintélyükkel visszaélve a szabad szó elhallgattatására, a lel*) Hogy gondolatomat felfoghatóbbá tegyem, szabad legyen egy régi adomát elbeszélnem, mely, ugy hiszem, nagyon ide talál. Simonyi ezredesnek egy ügye volt folyamatban a debreceni várostanácsnál s ezért a tanácsnokokat egyenként meglátogatta, hogy informálja őket. A tanácsnokok külön-külön megígérték, hogy meglesz, amit kér. Azonban nemsokára tanácsülést tartottak és Simonyi igen is méltányos kérelme szerencsésen megbukott. Az ezredes erre a tanácsnokokat meghivta magához ebédre és fényes vendégséget csapott. Az ebéd végén olyan ételt tálaltatott fel, melyet senki nem ismert. Körülhordják, szednek belőle; de amint ajkaikhoz viszik, undorral visszalökik a tányérra, nem birták még csak szájukba se venni, oly rosz ize-bűze volt. Összenéznek a vendégek s erre Simonyi igy szólal meg : „Lássák uraim, ez az eledel hű mása önök tanácsának ; mert ez nem egyéb, mint mindazon ételeknek, amelyeket ma egyenként oly jó izűn elköltöttek, yegyitéke ; mindenik külön jó és kedves, de összevegyitve kiállhatatlan rosz kotyvadék." Ez fokozott mértékben áll & tömegeknél, ahol, mikor számadásra kerül a dolog, semminek gazdája nem akad.