Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-24 / 8. szám

respondere nihil poterarn, quamvis tum statim ex Manu­scriptis meis meditationem eiusdem sermonis funebris producere utique potuissem. Recordor quoque optime ante 4 et quot excurrit annos, uie eius rei causa convenisse R. Georgium Farkas ejus temporis plebanum Mihaliensem, qui quum quaedam protulisset me de fornicatione spiri­tuali quaedam concionatum fuisse, cum de tempore et occasione nihil dixisset sententiam meam pronuntiaveram quid de fornicatione spirituali sentiam, in sermonibus sacris, ubi matéria secum fert, quid concioner cui quum loca quaedam scripturae s. citassem, respondit se quoque eadem concionari. At cum experiar, rem hanc theologicam ad fórum soli illudque seculare esse translatam, et me ad rationem dandam esse citátum. Inclyta Sedes Judiciaria! brevibus me expedio. Me anno 1745 die 18 Mensis Mártii supra filium LMri et cantoris nri Michaelis Viz-kÖzi loci et persona­rum circumstantiam observando, supra textum ex apoca­lypseos Cap. 14, v. 2, 3,4, 5. depromtum de 144000-bus ante thronum citharas suas pulsantibus, et nóvum canti­cum canticantibus, de quibus asserit os Domini ea cum mulieribus non esse inquinata virgines enim esse, fune­brem concionem dixisse. In parte secunda de fornicatione spirituali ita secum ferente textu utiqne sum concionatus sed redargutione, seu elencho tali, qualis expressis verbis in actione fiscali mihi atribuitur, nec tum nec unquam usum fuisse, me declaro, et cum Paulo Docto: gentium Testem Deum in animam meam dum invoco, cum innocentiam meam demonstrare vellem, expeto mihi facultatem submisse me per Procuratorem legitimum defendendi. Justa petenti non sit denegandus assensus confido ad hocce petitum Dnates Vras Ptitulatas aequissimos iudices futuros. Közli: Trsztyenszky Gyula. Külföldi egyház és iskola. Müncheni levelek. VI. Nagytiszteletü szerkesztő ur! A bajor egyházi élet­ben a legközelebb jelzett örvendetes események után szél­csend állott be. A ministeriumban előkészületek történnek azon theoretikus eszmék és nézetek gyakorlati alkalmazá­sára, melyeknek az utóbbi országgyűlési viták alkalmával Lutz cultusminister kifejezést adott. Az ultramontánok pedig pártjok erősbitésén működnek, hogy ismételt eset­ben megmutathassák a kormánynak, — mint lapjuk irja — hogy a győzelem csak rövid időre ragadtatott ki kezük­ből. Mig ezen előkészületek egy ujabbi küzdelemre mind két részről egyaránt folynak s e lapok olvasóinak a netalán bekövetkezendő események részletezésével szolgál­hatnék: alkalmat veszek magamnak röviden megismer­tetni ama föpásztori levelet, melyet Gergely, (nem György, mint e lapokban többször hibásan emlitve volt) münchen­freisingi érsek febr. hó 1-én szent Ignác napján bocsá­tott ki. E föpásztori levél kibocsátására kétségen kivül a legutóbbi események készteték az érsek urat, mert ő is „mint igazhivő, elszomorodva és a fájdalmas érzet kese­rűségével tapasztalja, hogy korunkban Krisztus anyaszent­egyházának békéje megzavartatott." Természetesen, rosszul esik az érsek urnák a német nemzet kebelében megindult vallási mozgalom, mely a hierarchiai törekvések, pápai csalhatatlanságok ellenében a valláserkölcsi oldalára fek­teti a fősúlyt, s a keresztyénséget a maga eredeti tiszta­ságában, az életre jótékony hatásában célozza általánossá tenni; rosszul esik az érsek urnák, hogy e mozgalom, a legbensőbb erkölcsi közösség eszméjét tűzvén zászlójára, mindinkább nagyobb mérvet ölt és nem csupán a hamis tanokkal, önző törekvésekkel torkig lakott nép és polgár­ság körében terjed, hanem részére áll az igazságot önál­lóan fürkésző tudomány, részére áll, megértve a kor intő szózatát, az államhatalom. De bár rosszul esik is ez az érsek urnák, talál vigaszt mind a maga számára, mind hivei számára és áradozó ömlengésekben azonnal közli is ezt velők, nehogy valamiképen eltántorodjanak. E vigasz az érsek ur azon genialis hasonlatában rejlik, melyet fő­pásztori levelében keresztül visz. Az egyház keletkezését, fejlődését, mai állására jutását, szóval az egyház történel­mét összehasonlitja Jézus életével. Szenvedni kellett Jézus­nak ártatlanul, hogy bizonyságot tegyen az igazság mellett; ugy kell szenvedni az egyháznak is. Jézust is elárulta egyik tanitványa, ki vele egy tálból evett; az egyházat is elárulják, megtámadják, eladják azok, kik kebelén nőttek fel, s kiket szeretett fiaiul tekintett, mint Jézus tanít­ványát. De az ártatlan szenvedés vége felmagasztaltatás, megdicsőülés lőn, ott ül ma Jézus az atya jobbján, az ármány, a cselszövény, az erőszakos hatalom mitsem árt­hatott neki, sőt bevégzendő nagy munkájához szükséges volt; ép ugy az egyház is, sok hányattatása után megdi­csőül, felmagasztaltatik, az erőszak hatalma megtörik előtte, mivel nem ez országból való, mivel isteni hatalom­mal bir, stb. stb. E hasonlat által az érsek ama vigaszt akarja híveinek szivébe csepegtetni, hogy a mint Jézus szenvedései elkerülhetetlenek voltak, hogy nagy munkáját keresztül vigye, ép ugy az egyház megtámadtatásai, há­nyattatásai, szükségképeniek arra nézve, hogy magasztos hivatását valósithassa. Nem akarok érdemleges bírálatába bocsátkozni eme föpásztori levélnek, mert levelem szűk keretébe nem férne be. De azt nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy az érsek ur rosz hasonlatot választott, ha mindjárt jól keresz­tül viszi is. Összetéveszti az egyház fogalmát az egyház kebelében kifejlődött hierarchikus szervezettel. A korunk­ban keletkezett mozgalom, ép ugy, mint az egyház tör­ténelmében előfordult szakadások, nem az egyházat támadta meg, a melynek eredeti tisztaságában, erkölcsi közössé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom