Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-24 / 8. szám

fényénél lelki örömmel folytathatjuk életünket, biztosan építhetjük anyaszentegyházunk jólétét s élet-halál veszélytől nem tartva nyugodtan s csekélyebb áldozattal eszközölhetjük Isten országának felvirágzását. Mire kell ennél fogva felbuzdulni sziveinknek ? Arra, hogy hálásan érezve ezen isteni jótéteményt, annak nagyszerűségét és boldogító voltát s áldott emlékezetben tartva a hitbuzgó apák ós anyák, s ev. egyházunk hit- ós szabadság-bajnokainak emlékét, az egyházszeretet szent tüze oly lángolón lobogjon kebleinkben, a hitbuzgóság ós vallásos kegyesség oly szilárd gyökeret verjen sziveinkben, az igazság és erényhez való ragaszkodás oly gyümölcsöt teremjen földi pályánkon, az Isten házához vonzó szerelem, az örök élet üdvének és boldogságának keresése oly komoly legyen napjainkban, a bűn és hitetlenség, a vallástalanság és közönyösség épen ugy száműzve maradjon szivünk, házunk ós polgári köreinkből, a szent élet és tiszta erkölcsiség óp oly magas fokon álljon magányos és nyilvános éltünkben, mint az, az üldözés korában, őseink életében volt szemlélhető. Kétséget nem szenved ugyanis, hogy mint buzgó apáink csak azt nyerték el, a koronát, amiért igazán tusakodtak; csak azért sikerült nekik fentartani ev. egyházunkat s biztosítani jogait ós szabadságát, mert a megpróbáltatás tüzében el nem tántorodtak, a hitbuzgóság s egyházszeretetben nem lankadtak s oly szeretet lakozott sziveikben, mely sem életben, sem halálban el nem szakasztá őket Istennek szerelmétől, mely vagyon a Jéz. Krisztusban: ugy nekünk is egyedül azon feltétel mellett tétetik fejünkre az igazságkoronája, ha igaz jézusi indulat lesz lelkületünknek alapja, szivünk és házunk a hitbuzgóság és erény, kegyesség ós tiszta erkölcsnek lesz felszentelt temploma, keresztyénségünk az egyházszeretet és áldozatkészségnek lesz világító tornya s Krisztushoz való hűségünknek magasan leng mindhalálig zászlaja. Mi ennélfogva kötelességünk jövőre nézve, hogy a közönyösség ós hitetlenség el ne árassza s meg ne rontsa egyházunkat? Atyámfiai! istenszeretetben élő s a Krisztus iránti hűségben megedzett, a szenvedés és üldözés tűzpróbájában a hit bajnokaivá avatott őseink drága kincseket, becses örökséget hagytak részünkre hátra, midőn isten igéjével s a tudomány világával eloszlaták a Krisztus anyaszentegyházába becsempészett tévelygések sötét fellegeit s napfényre hozák Krisztus evangéliumának kies világát, melynél tisztán ismerhetjük Istent ós szent akaratát, bátran vallhatjuk hitünk fejedelmének a Józ. Krisztust s vezérlete alatt tétovázás nélkül kereshetjük éltünk üdvét ós boldogságát; drága örökséget hagytak hátra, midőn lankadatlan kitartás, törhetlen ügybuzgalom s ernyedetlen munkásság ós küzdelem közepett megalapiták az ev. egyházat, felvii ágoztaták abban sz. élet által Isten országát s kivivák önfeláldozás által az önkormányzat legdrágább jogát s a lelkiismeret szabadságát; drága örökséget hagytak hátra, midőn a templomból és iskolából kiküszöbölék a latin holt nyelvet, anyanyelvökön taniták Istennek lélekben és igazságban imádására a hivek seregét s anyanyelvükön adták * minden hívőnek kezébe a sz. irást e felhívással: olvassátok az írásokat, mert azokban örök életnek beszódi vannak; drága örökséget hagytak hátra, midőn az álhit és balhiedelem homályát elűzve s az emberi tévtanok bilincseiből az emberiséget felszabadítva, kétsógbevonhatlanul kimutaták, hogy egyedül az élő hit üdvözít, a szent és tiszta erkölcsi élet s nem a külső jó cselekedet vezet örök életre. Kötelességünk ennél fogva az apák buzgósága által hagyományozott drága örökséget megőriznünk, fentartanunk s jövő időkre is biztositanunk. Tegyük pedig ezt 1-szöraz által: hogy ev. hitünkhöz tántoríthat Tanul ragaszkodjunk, egyházunkhoz szeretet csatol j o n s 1 é 1 e k b e n buzgók 1 e g y ü n k. „Vigyázzatok! álljatok meg a hitben, ugy cselekedjetek, mint férfiak ; legyetek erősek, s minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek" erre hív fel Pál apostol I. Kor. 16. 13—14. versében, valamint Péter apóst. 1-ső lev. 5 rósz 9-dikében. Mint a nap lelke a természetnek s szülő oka az abban felsarjadzó áldásnak, ugy a hit éltető eleme az erkölesvilágnak s azon kutforrás , melyből egyedül fakadhat lelkünk számára örök üdv ós valódi boldogság. Mert a hit azon égi fény, mely Istenhez vonza és csatolja szorosan lelkünket s arra ösztönöz, hogy ugy intézzük életünk minden tetteit, mint a kik mindenkor szine előtt állunk, benne élünk és vagyunk. A hit azon égi csillag, mely a keleti bölcsekkel minket is Jézushoz vezet s arra unszol, hogy őt Isten fia és küldöttének s a világ megváltójának elismerve, a szeretet tiszta aranyát, az áhítatos könyörgés jó illatú tömjénét, ós a jó tettek drága