Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-24 / 8. szám

kenetét hozzuk neki áldozatul s példája nyomdokán szentül, mértékletesen és Igazán éljünk. A hit azon varázserő, mely a szent lélek ihletét lehelli kehleinkbe s azt cselekszi , hogy megszentelő ereje által szilárd lelkületet s állhatatos kitartást nyerve, tántorithatlan lábakkal fussuk meg a világ számos kísértetei között is az életpályát. A hit azon ereklye, mely a bűn és hitetlenség mételyétől megóva lelkeinket, a szent élet ösvényén megtart s azt eszközli, hogy növekedvén mindenestől fogva abban, a ki fő, a Jéz. Krisztusban, mennyei polgárokká váljunk s örököljük az igazság koronáját. Innen van, hogy Pál apóst. Rom. 1. 17. versében oda nyilatkozik : „Az igaz ember hitből él!" Innen van, hogy ugyan ő Rom. 14. 23. határozottan azt adja tudtul: „A mi hitből nincsen, bún az." Innen van, ho^y Zsid. 11. 6. arról biztosit: „Hit nélkül lehetetlen, hogy valaki kedves legyen Isten előtt." Innen van, ho'gy Jakab ap. 2. 18. arra hiv fel: „Mutasd meg hitedet jó cselekedetidbői— vagyis, hogy élő legyen hitünk, mely a szent és kegyes életnek teremje mindenkor áldott gyümölcseit. Ezen mennyei polgárokká avató hitéletet folytatni, a hitnek ezen nemes harcát megharcolni vagyunk mi hivatva atyámfiai! mert ha az egyház külelenei többé nem zaklatnak is, igen is erős harcot folytat ellenünk a test és vér, hogy üdvünket és boldogságunkat alá ássa; a világ szerelme, mely a hitetlenség és közönyösség örvényébe sodorja, Isten és a vallástól eltávolitja szivünket; az emberek rosz példái, melyek lelkiismeretünket elaltatva észrevétlenül kedveltetik meg velünk a bűnt; a világi érdek és önzés, melyek a világ javaihoz csatolják szivünket; a világot napjainkban elárasztott anyagias közszellem, mely földi javakért lót és fut s nemesebb célokért hevülni képtelen; az aljas szenvedély, mely az erkölcstelenség örvényébe sodorja az Isten képére teremtett embert s feldúlja mind földi, mind menynyei boldogságát és üdvét. Ha tehát óhajtásunk az, hogy Isten országának áldása honoljon szivünk és életünkben s anyaszentegyházunk üdvöt és boldogságot árasszon pályafutásunk minden lépteire: a lelki harcban nem szabad ezutánra sem lankadnunk, hanem I. Péter 5. 8. megirt azon intését mindenkor szem előtt tartva: „vigyázzatok és imádkozzatok, mert az ördög, mint az orditő oroszlán széjjel jár, keresvén kit nyeljen el, kinek ellene álljatok, erősek lévén a hitben," oda kell szilárd lélekkel törekednünk, hogy egyházunk továbbra is szent s feddhetlen maradjon, s mi tagjai mindnyájan a Jéz. Krisztusnak jó cselekedetekre igyekező népévé legyünk, oda kell törekednünk, hogy kövessük állhatatosan a szent életet, mely nélkül senki sem láthatja az urat s hitünkhöz jó cselekedeteket ragasztva, a mindenhatót templomban és életünkben dicsőítve, világoltassuk igaz keresztyénségünket s képesek legyünk üdvözitőnkkel minden kisértés ós csábitás ellenében igy szólni: „Eredj tőlem sátán, mert meg van irva, csak uradat istenedet imádjad és neki szolgálj!" Hogy pedig e harcban a lelkesedés és kitartás napról napra növekedjék, a lelki élet és szellemi műveltségben az előmenetel biztosítva legyen s Isten országának győzelme ós felvirágzása biztos kilátásra jogosítson: a hitélet apostolainak nektek kell mindeneknek előtte lenni : a) Lelkésztársai m, kik mint lelkipásztorok arra hivattatok, hogy legeltessétek Istennek reátok bízott nyáját ós ügyeljetek reá nem kényszerítve, hanem önként, nem rútul nyerészkedve, hanem kész indulattal, nem önkénykedve az örökségen, hanem a nyájnak példányul szolgálva. Hasogassátok ennélfogva Istennek beszédét, nem betűhöz ragaszkodva, hanem szellemét terjesztve ; prédikáljátok Krisztus evangeliomát tisztán és szeplőtlenül; tápláljátok a hivők lelkét az örök élet üdítő eledele ós italával; dolgozzátok ki beszédeiteket minden alkalomra oly alaposan s adjátok elő oly apostoli lelkesedéssel, hogy a hivők lelkét megnyerjétek Istennek, növeljétek sziveikben az ur iránti szeretetet, szilárdítsátok meg az egyház iránti buzgóságot és áldozatkészséget annyira, hogy Dáviddal híveitek igy szóljanak: „Örvendünk, midőn azt mondják: menjünk fel az ur házába" (122. Zs. 1), keblükben pedig ezen meggyőződés uralkodjék: „Jobb nekem pitvarodban egy nap, mint máshol ezer nap. Szeretem uram! házadban való lakásomat ós dicsőségednek helyét." Rajta legyetek, hogy a vallásosság ós tiszta erkölcs példányképét szemlélje bennetek a gyülekezet s midőn másoktól istenfélő életet kívántok, magatok gonoszaknak no találtassatok, hanem az ur nyájának tükörül szolgáljatok minden jó cselekedetekben. Kövessetek el mindent, hogy a gyülekezetek angyalaiként tiszteljenek titeket ifjak és vének, bizalom ós szeretettel környezzenek szegények ós gazdagok, tudományos miveltségtek, nemes erkölcsisógtek, szeretetteljes bánásmódotok, mivelt társalgástok ós szigorú rendszeretetek