Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-17 / 7. szám

szent Dávidra a ki tzitarán ditsérte az Istent, 1 Sam. 16, 23. Solt. 43, 4. Solt. 17, 22. A Tzitara s a musika. 1. Cor triste et induratum mollificat, az embernek szomorú szivét, és keménységét annak meg lágyítja. 2. In convivio usurpata, illud dulcorare videtur, a vendégségben a vendégeket gyönyörködteti s édesgeti. 3. A Saulé Spiritum repellit, a Saultól a gonosz lelket elűzi 1. Samu. 16, 23. Az idvözülteknek tzitarákon való musikálásoknak szava tehát nem egyéb, hanem a seraphim angyalokkal, menyei seregeknek sokaságával egy boldogságban levő meg-mondhatatlan angyali nyelven levő isteni ditséretek, mellynek örökös örömében vigadozván, az Isten eltörül, minden könyhullatást az ő szemeikrül. Sem szomorkodás, sem jajgatás, sem fáradság többé nem lévén. Jel. 21, 4. ugyan ezen öröm az örök boldogságnak tökéletességét nevelvén édessé teszi, a gonosz lelkeket az örökké való kinos szomorúságra, tűzre el-üzvén. Ezen musikáláson kivül uj éneket énekelnek vala aszékelőtt. Minthogy menybe minden uj lészen, uj ég és uj föld Esai. 65, 17. a régiek el-mulván, mindenek meg-ujulnak 2 Kor. 5, 17. erre nézve az ének is uj leszen, egy ditsőséges bála adó ének, mellyel az idvözült lelkek, az Istennek a Megváltásokért idvösségekért hálákot adnak, az IJrat mind örökké áldják. Mibűl állott ez az uj Ének, előre immár szent János emlékezetet tett felőle Jelen. 5, 9. Uj éneket énekelnek vala mondván: Méltó vagv, hogy el-vegyed a könyvet, és annak petsétjét felbontsad, mert megölettél, és megvettél minket Istennek véreddel, minden nemzetségek, népek, és pogányok közül: Melly ének szóra fel kiált Ágoston: Quanta illa erit felicitas, ubi nullum erit malum, nullum latebit bonum vacabiíur Dei laudibus, qui erit omnia in omnibus. Lib. II. de civ. Dei c. 30. Laudabitur vero sine defatigatione. Idem lib. 22. C. 30. ibidem. Ezt az Uj éneket senki meg nem tanulhatta, azt mondja a textus, hanem csak akik áron vétettenek meg. Az örökké való bóldogságnak örömében nem hogy részesülnének a meg-váltást utálók a kik ellene álnak az igazságnak, de még ama menyei örömnek énekét se tanulhatják-meg, a kik jóllehet mindenkor tanuln a k, de az igazságnak esmiretire soha nem juthatnak 2. Timo. 3, 7. Tsak azok tanulták tehát azt meg, akik áron vétettenek meg, meg-vétettenek pedig nem tsak a romlaudóságnak Szolgálatjából Rom. 8, 21. de az haláltól is. Tsel. 13. 14. Sőt megszabadulván a büntül Istennek szolgáivá levén vagyon gyümöltsök, ama meg-szentelés, mellynek vége most immár az örök élet. Rom. 6, 22. Rövid szóval, ezen idvözült s előre meg-hólt kitsinyek s nagyok mennyei állapotyok felöl mitsoda értelemmel legyünk tudtára adja mindennek Esaiás és Sz. Pál ajakaival szólván Ágoston mondván : Ibi esse nostrum non habebit mortem, ibi nosse nostrum, non habebit errorrem, ibi amare nostrum non habebit offensionem. August. lib. II. De civ. Dei c. 28. ismét: Facilius possumus dicere, quid non sit in vita aeterua, quam quid ibi sit. Non est ibi m o r s, non est ibi 1 u c tu s, non est ibi c a s s i t u d o, non i n f i rm i t a s, non est f a m e s, nulla sitis, nullus aestus, hulla corruptio, nulla i n d i g e n t i a, nulla mo-1 e s t i a, nulla t r i s t i a. Ecce diximus quid ibi non sit. Quid autem ibi sit vis nosse ? Haec nec oculus vidit etc. idem lib. 3, de syrnb. ad catech. c. 12. II. Nézzük meg most 2-szor azon idvözülteknek itt e földön való szent és ártatlan életeket: azok felől a textus azt mondja: Ezek azok, kik asszonyi állatokkal magokat meg nem fertőztették, mert szüzek. (Vége k ö y.) Külföldi egyház és iskola. Bern kantonból. Bern kantonban jelenleg három kérdés foglalkoztatja a közvéleményt; nevezetesen R. Teuscher „egyházalkotmányi tervezete", három nem katholikus lelkész üldöztetése és a liturgia revisiója. Az elsőt illetőleg a sajtó alig vett még tudomást, miután az alkotmányrevisiója veszi igénybe figyelmét és meg akarják várni, miként rendezi majd az az egyházi kérdést. A három lelkészt illetőleg, kik a kormánytanács által, politikai izgatások miatt hivataluktól felfüggesztettek, még eddig valami részletest nem hallani. Várjuk a törvényszéki vizsgálatok eredményét, melyek folyamatban vannak. Legtöbb vitára, de egyszersmind viszályra a liturgia ad alkalmat. A mult nyáron a gyülekezetekhez azon kérdés intéztetett: valyon kivánnának-e változtatásokat tenni a liturgiában. E kérdés azon remény fejében történt, hogy majd sehol sem fognak e mellett nyilatkozni. De csalatkoztak. E kérdés sok helyeken élénk vitára s agitátiora adott alkalmat. Különféle kivánalmak, óhajok nyilvánulnak, ellene úgy, mint mellette, és nyilván zsinatnak kellend az ügyet elintézni. Nevezetes, de szomorú eseményre adott alkalmat a liturgia kérdése Langent. halban. Az egyháztanács ajánlá a revisió pártolását, de a gyülekezet, a nélkül, hogy a dologról komolyabban gondolkozott volna, rövid tanácskozás után, a fenebbihez még e két határozatot hozta : a) kivántatik, hogy a liturgia ne legyen többé kötelező a lelkészre nézve, hanem csak segédkönyvnek,mintaimák gyűjteményének tekintessék ; b) uj évtől fogva (1872) a keresztelés mellett se mmiféle hitvallás ne olvastassék