Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-17 / 7. szám

vagyon,, és a ki jövendő. János Jelenéséről irt könyvnek IV. Részének 8-dik verse szerént, az égen egy meg nyílt ajtón ezt látta s hallotta Szent János, a melly helyen amaz négy állatokról vagyon szó, azokról Ezekiel is hasonló látást látván I. része 20. v. A kik által a szent irás magyarázók nagyobb részrül értik a négy Evangélistákat, azoknak s az Apostoloknak irási s predikállási által a Krisztusról való tudományt, mely e földnek mind a négy részén, s az égnek mind a négy székin Zakar. 6, 5 elteriedett. Azokat láta János, hogy nem vala nyugodalmok sem éjjel sem nappal, az az nem szűntek meg ditsőséget, tisztességet, és hála adást adni annak a ki ül vala a királyi székben, és aki él mind örökön örökké, v. 9. az emiitett részben. Mi e mostani halotti elmélkedésünk alkalmatosságával Theologus Jánossal, lelki szemeinkkel az égen megnyílt ajtón bétekintvén és a mi szemeinket e földrül menybe vetvén, az előnkbe vett textus szerént midőn megkívánnánk tudni, mit tselekesznek azok, a kik hóitok után idvözültenek, mindeneknek előtte, a négy állatokkal adjunk tisztességet, a királyi székben ülő Krisztus Jézusnak, egy idvösséges ki múlásért, elmondván az Úrtól tanult imádságot : Mi Atyánk. Textus Apocalypseos XIV. C a p. v. 2, 3, 4, 5. 2. Hallék szózatot az égbiil, mint sok vizeknek zúgását, és mint nagy möndöigésuek szavát, és hallám a t z i t arákon musikálóknak szavokat, kik az ő tzitarájokat verik vala. 3. Ésuj éneket énekelnek vala, a szék előtt, és senki meg nem tanulhatta az éneket, hanem csak a 144000, kik áron vetett e n e k meg a földön lakozók közül. 4. És ezek azok, kik aszszonyiállatokkal magokat meg nem fertőztették, mert szüzek, ezek követik a Bárányt valahová megye n, ezek áron vétettenek meg az emberek közül, az Istennek és a Báránynak. 5. És az ő szájokban álnokság nem találtatott, mert ártatlanok az Istennek széki előtt. Introitus: A széktül szózat származván, ezt mondá: Ditsérjétek a mi Istenünket minden ő szolgái, és akik őtet félik kitsinek és nagyok. Azon széktül, mondja János, hogy szózat származott, a melly királyi szék tétettetett elől az égben, Jelenés könyv 19, 5. ülvén azon a Fiu, a kinek az Atya minden Ítéletet adott, Ján. Ev. 5, 22. Istentül rendeltetett Bíró lévén mind élőkön s mind hóltakon, Tseleke. 10, 42. a ki előtt mindennek meg kell jelenni, 2 Korint. 5, 10. és a földnek királyi, és a fő emberek és a gazdagok, és az ezredes kapitányok, és az hatalmasok, és minden szolgák és minden szabadosok el-rejtik magokat a barlangokban, és az hegyeknek kő-sziklái közé. És ezt mondják az begyeknek és a kő-szikláknak: szakadjatok reánk, és rejtsetek el minket, annak szine elöl, aki a székben ül és a Báránynak haragja elöl Jel. 6, 15. 16. Midőn tehát az emiitett látás szerént, meg-itélte vólna ama nagy kurvát, melly paráznaságával megvesztegette a földet, sz. János emiitett Jelen. 19, 2. verse szerént, akkor szózat származván, ezt mondá: Ditsérjétek ami Istenünket minden ő szolgái: Melly szóvak, jelentik a kitsinyek és nagyokból álló istenfélő idvözülteknek bóldog állapotjok, melly nem fog állani panaszos könyörgésben, hanem örvendetes ditséretben; nem nyögésben, siralmas jajgatásban, hanem örömben, melyrül Esai. 35. 20. ezt mondja : örökké való öröm lészen az ő fejeken, öröm és vigasság veszi őket környül, el-távozik tülök a keserűség és nyögés, örvendezvén megmonuhatatlan, és ditsőséges örömmeL 1 Pét. 1, 8. Ezen Igék nyújtónak minékünk is alkalmatosságot, e mostani halott felett, hogy az fel-jegyzett textus szerént értekezzünk a sz. irás szerént, az Idvöziilt s meghólt kitsinyek és nagyok menyben való állapotjok felöl, meg-vizsgálván I. Menybe való állapotjokat (ex v. 2. 3.) II. E földön végbe vitt szent és kegyes életeket ex v. 4, 5. Te pedig! Add-meg Uram: mert meg-lehet haljak meg tsendességben, Elmém s eszemen lelkemet hadd adjam szent kezedben. És igaz hitben örömmel, az én ágyamon vigszivvel, hagyjam el e világot. Hogyha pedig a mezőben ellenség keze által, Tűzben s vizben vagy más helyen, avagy dög halál által Bölts tanátsod engem ki vész, Bűneimért tüled el-ne vess, mely éltemen itten. Légy mellettem, oh Jesusom ! Mikor többet nem hallok És mikoron, én Kristusom, már többet nem szólhatok, Akkor végső óhajtását, szivemnek fohászkodását, vedd hozzád s adj idvösséget. I. A mi immáron az idvözült s előre meg-hólt kitsinyek s nagyok menyei állapotjokat illeti, leg először is a textus igéinek rendi szerént előnkben adattatik azoknak az ő helyek, hallék, ugy mond szózatot az égbűl melly ég, nem amaz természet szerént való levegő é g, mellyel feneget az Ur, 3. Mos. 26-i g, hogy a nép bűneiért ollyanná teszi, mint a vas; se nem a t s i 1 lagos ég, se nem amaz természet felül való Isten ditsőségébűl, s méltóságából álló egek, hanem amaz idvözült bóldogoknak ege, mellyhez hasonlót szem nem látott, fül nem hallott, embereknek szivekbe nem tünt 1. Kor. 2, 9. Esai. 64, 4. Ez helyen lévőknek, állapotjok felől azt mondja a látásban Sz. János, hogy hallám a tzitarákon musikálóknak szavokat, ki az ő tzitarájokat verik vala. Ezen musikálók részszerént az Istennek angyali, részszerént a martyrok, az Evangeliomnak hirdetőivel együtt, a kik győzedelmet vettek ama fene állaton. Jel. 15, 2. A musika a választottak ajakaiban lévő isten ditséretnek ékessége, és ez által teként a szent Lélek