Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-17 / 7. szám

nyesnek fogja ismerni. Hiszem, hogy csak oly vallásos ihlettséggel s a nagy horderejű eseményhez illő ünnepélyességgel tartotta meg azon katholikus lelkész a tanítást és áldást, mint egy ref. pap ; s hogy a házaspárok nem bálványoknak, katholikus szenteknek, hanem az igaz Istennek nevére esküdtek meg s fogadtak egymásnak hűséget és szeretetet, a miről bizonyosan számos jelen volt tanuk bizonyságot tehetnek. Én részemről, és többek nevében is, azt kivánom, hogy azon derék, tiszta vallásos nézetű és minden külsőségeken felülemelkedni tudó róm. kath. lelkésztársunkat a szeretetnek Istene sokáig éltesse! Hogy a török-szentmiklósi esethez hasonlók történnek, igazolom azzal, miszerint ismerek ref. lelkészt, ki saját gyermekét a maga parochiáján róm. kath. lelkésszel kereszteltette meg. Tudok egy esetet, a midőn a haldokló róm. kath. egyén saját egyházának azon feltét alatt hagyott talán 1000 forintot, hogy őt a plébánus oly szertartással temesse el, minővel a reformátusok temetik halottaikat. És a plebánus oda állította a kántort a ministráns gyermekekkel a koporsó mellé, énekeltetett velők, aztán imádkozott, felvette az alapigéket, s tartott egy alkalomszerű temetési prédikációt. És végül tudok reá példákat, hogy nemeslelkü, felvilágosodott gondolkozású ref., róm. kath., vagy gör. kath. lelkészek egy helységben oly benső barátságban, 'egyetértésben s papi viszonyosságban élnek, hogy egyik a másik távollétében saját vallásos szertartásuk szerint keresztelnek egymás helyett s ezt az illetékes anyakönyvbe beírják. Vajha mindenütt ily szeretetteljes egyetértés lehetne közöttünk! Hol a különböző vallásos felekezetek lelkészei egymás közt szeretetben és békében élnek: ott, azt hiszem, a népnél is szeretet és vallásos türelem lakozik ; hiszem, hogy a török-szentmiklósi plébánus urat a szeretet és egyetértés bátorította a ref. ágendás könyv kikeresésére, és a vallásos szertartásoknak protestáns egyszerűségben való végzésére. Adjon Isten nemcsak Török-Szentmiklóson, hanem az egész föld kerekségén közöttünk szeretetet és keresztyéni barátságot! Meglehet, hogy Rómában és Debrecenben nincsenek velem egy nézeten; de arról nem tehetek. Az én meggyőződésem engem boldogít és arról csak Istenemnek számolok. B á t o r i. RÉGISÉGEK. Fábry Gergely vadosfai ev. lelkésznek perbefogatása egy halotti beszéde miatt 1745-ben. A K á 1 d y család levéltárában, — mely név dunántuli kerületünk egyházi eseményeibe majd mindenütt beszőve van, — egy íratcsomagra akadtam, mely mult század közepéről vadosfai ev. lelkész Fábry Gergely érdekes perének lefolyását tartalmazza. A perirat nagy halmaz okmányai közül csupán kettőt tartok szükségesnek a közlésre. Az okmányok kellő világításba tételére, a per keletkezési történetét, ugy mint azt az eredeti, idéző megyei fiscus vádirata feltünteti, röviden előbocsátani tartom szükségesnek. Vadosfán, Sopronvármegyében, hol az 1681-diki törvény szerint az evangélikusok articularis gyülekezettel bírtak s bírnak, élt egy római cath. nő: Kis Erzsébet, Takács Ferenc neje, ki is hivatolt gyülekezet iskolatanitójának Vizközi Mihálynak nejét boszorkánysággal vádolta a vármegyei törvényszék előtt; de az 1747. évi febr. hóban Vadosfán tartott birói vizsgálaton Nagy Pál itélőmester, mint Sopronvármegyének az időszerinti viceispánja által, a vádolókat alaptalan ráfogásukért keményen megdorgálva, a vádlott felmentve lett. Pár évvel később ugyancsak nevezett Kis Erzsébet vadosfai ev. lelkészt Fábry Gergelyt azzal vádolta be Sopronmegye bírósága előtt, mint az az eredeti vádlevélben szóról szóra irva áll, hogy most nevezett lelkész, tanítójának Vizközi Mihálynak 3 éves fiát elpredikálván, halotti beszédében ezeket mondta: „azok a külső atyafiak csinálnak fából, kőből, üstből, aranyból képeket, azokat Isten gyanánt imádják, kurva az hite k." E vád nyomán gr. Z i c h y Ferenc, az időbeli győri püspök sürgetésére, Fábry Gergely lelkész ellen criminalis perbefog atás rendeltetett el. A vádlott lelkész azonban szabad lábon védelmezé magát, Vittnyédy János és Káldy Mihály tekintélyes prot. főurak pártfogása alatt. Fábry Gergely lelkész ügyének tárgyalása az 1750-dik év aug. 30-án Nemeskérett kezdetett meg s a vádolt felmentésével fejeztetett be. Mind a halotti predikátiót, amelynek fonákul felfogott' szavaira a vádló vádját alapitá, s amely a vizsgáló bizottmánynak benyújtva lett, mind a vádlott lelkész védelmi beszédét, mit a megyei vizsgálat előtt felolvasott, az eredetiből pontosan átirom azok kedvéért, kiket érdekel, hogy 120 évvel ezelőtt milyen volt lelkészeink eszmemenete, tudományos álláspontja, milyen volt az egyházi irály, hogy párhuzamot vonva a mult s jelen közt, elfogulatlanul mérlegeljük: történt-e egy évszázad óta szembetűnő változás a gyakorlati lelkészet mezején s ha igen, oly mérvü-e a haladás, a tökéletesedés, mely arányban áll az idővel, az évek sokaságával, mely a jelen s mult között terül. A kérdés alatti halotti beszéd, mely vadosfai ev. tanitó 3 éves fia felett az 1745-dik évben 18. martiusban tartatott, igy következik: I. N. J. N. Meditatio Funebris Supra filium LMri Vados-fals Michaelis Vizközi, trium annorum cumdimidioA. Do. 1745. die 18. Mártii Vados-falvae intemplo d i c t a. Az Atyának, a Fiúnak, és a Szent Léleknek nevében! Praeloquium: Nem vala nyugodalmok sem éjjel sem nappal, mondván: Szent, szent, szent az {Jr a mindenható Isten, a ki vala, a ki