Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-10 / 50. szám

majd az alesperesi, espereshelyettesi, consistoriális birói tisztet és az esper. nyugintézeti elnökséget — s mindenütt becsülettel tölté be helyet. Éles ész, feddhetlen becsületesség, őszinteség és ernyedetlen tevékenység valának nemes jellemének fővonásai. Betegsége hat hónapig tartott és csakis ruganyos lelke ritka ereje tartá fenn a majd semmi ételt be nem fogadó, roskadozó testben annyi ideig az élet szikráját. Mindazáltal még betegsége alatt is hivataloskodott; még nov. 16-án kisértette magát a templomba, hogy eskessen ; sőt kiemelendőnek tartom, hogy csak is halála nspján nem hivataloskodott már. A l8josfalvai egyház benne ritka hüségü lelkészét veszité, az esperesség egyik leglelkesebb tagját, érdemdús hivatalnokát; a bánatos özvegy 38 évi hü élettársát; két gyermeke, kiknek egyike a temesvári egyes. prot. egyház derék lelkésze s esperességünk főjegyzője, a legjobb atyát; s a szegények és nyomorultak nagy serege, kiknek felsegélésére jövedelme nagy részét áldozta, benne irgalmazó samaritánusokat vesztették. Béke és áldás poraira! Mockovcsák János, n.-becskereki ág. h. ev. pap. Necrolog. Somogyi Mihály, több mint félszázados néptanító Irinyben ez év szept. hó 15-én meghalt. A bihari egyházban két, a börvelyiben hat s az irinyi ref. egyház tanodájában 50 évig egy folytában mindenek közmegelégedése szerint, és pedig igen szerény jövedelem mellett, volt tanitó. Érdemei méltánylásául 1858-ben ő felsége által koronás ezüst érdemkereszttel lett kitüntetve, majd később 1866-ban az érdemes agg, kinek már az egész község egy egyén kivételével tanítványa volt, testi erejét gyengülni érezvén, 60 frt évi nyugdíjjal magányba vonult. A boldogult született 1785. évben Börvelyben Szatmármegyében ; a debreceni ref. főtanodában készült tanitói pályára s onnan ment ki Biharba tanítónak s az 58 év lefolyása alatt, csodálatra méltó lankadatlan buzgósággal tanított s végezte minden hivatalos kötelmeit. Ó a szó teljes értelmében tanitó volt. Tükörül szolgált a vallásos kegyességben, az erkölcsiségben. Mintaképe volt a szorgalomnak, a házi csendes életnek, a mértékletességnek; példaadója az egyszerűség, pontosság s rendszeretetnek. Nem nyugodott az Ő munkához szokott lelke, s azon kevés időt, melyet nyugalomba léptétől haláláig ért, folytonos olvasgatással s az ujabb irodalmi termékek tanulmányozásával töltötte. Halála ugy szólva véletlenül jött; alig pár napi nehezebb betegsége után csendesen, nyugodtan szenderült el a 86 éves, de még az utóbbi időben is ifjú lélekkel biró agg. Második neje Györkéi Eszter asszony, kivel 45 évig élt csendes s boldog családi életben, gyászolja benne a ritka jó férjet s három nagy korú gyermekei, Ágnes, Antal s Julcsa a legjobb édes atyát; s egy egész egyházközség mint taüitvány mind áldó imát a nyugvó porokra. Porcsalmy Som a,*) ref. tanitó. Zárdaügy. A kolozsvári „Magyar polgáriban egy franciscanus „a szt. Istvánról nevezett szt. Ferencz rend a hanyatlás szélén" cimü cikkében éles, elkeseredett hangon megtámadja szerzetének hiányos belszerkezetét. Azon hiszemben, hogy e közlemény lapunk olvasóit érdekelni fogja, átvesszük azt egész terjedelmében. Előbb kivonatilag akartuk ugyan közleni, de miután a kivonatból az egésznek szellemére nehéz lenne következtetni, ebbeli szándékunkról lemondtunk. A cikk igy hangzik: Mig az emberiség óriás léptekkel törekszik a szabadság, törvény előtti egyenlőség, műveltség és a polgárisodás magasztos eszméjének megtestesitésére, mely millióknak nyugalmat és enyhet ád: addig szerzetünk elöljárói a szabadságot elvetemült szóigasággal, az egyenlőséget s testvéri szeretetet önző barbar despotismussal cserélik fel, és a felvilágosodást, a lépcsőzetes előhaladás mellőzése, az emberiség javára irányzott tevékenységnek esztelen gátlása által, a rend-tagokat a tespedés, lelki szunnyadozás, semmit-tevés sötétség rejtélyébe tartóztatják s igy az előhaladt jelen korban a rendfőnöktől kezdve az utolsó fráterig a kor és törvényszabta kivánalmakuak nem tudunk megfelelni. Több erélyes szózat emelkedett már a lapok hasábjain alkotmányunk s a jog valósítása érdekében és az egyház szellemében a tudományosság terén a kor uj igényeit és vágyait az idő komoly intésének irányában tolmácsolandó, minden felszólalásunk a szerzet elnyomott tagjainak érdekében jajdult fel, azon törekedünk, hogy a testületünket veszélyeztető, tagjait senyvesztő bajnak, ha még lehet eleje vétessék. Azt gondoltuk, hogy találkozik egy némely az elöljárók közül is, ki igaz szerzetesi nemesebb indulattól áthatva, mellénk áll bajaink orvoslására ; de fájdalom, sajnosan tapasztaljuk, hogy nálunk jellemet és meggyőződést afőbbek rangjukkal öltnek fel és le. Mi tehát sajátlag az oka szerzetünk hanyatlásának ? A leplezetlen őszinte vallomás kétségkívül sokkal célszerűbb, mint az idétlen mentegetődzés, mely magán hordja a hízelgés szinét. Köztünk kényelem ölében való szendergés az oka, hogy az alattvalók szűkebben vannak ellátva, mintsem magukat tehetségűkhez képest a tudományosságban kiképezhetnék. Önzéstelt elöljáróink a tudományos müvek szellemi becsét föl nem fogva, szá*) Kérem a „Néptanítók lapja" t. szerkesztőjét ezen rövid életrajzot becses lapjában közölni. P. S.