Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-17 / 51. szám

és szerkesztőségünkhöz bektildetett. Mióta Kiss József, e nem régi ugyan, de tehetséges fiatal írónk vette át a fencimzett folyóirat szerkesztését, azóta az ugy tarta­lom, mint kiállítás tekintetében, mind inkább és inkább emelkedik, ugy hogy közel van már azon fokhoz, melyet nem épen kedvező irodalmi viszonyaink mellett, egy hasoniráoyu uj vállalat< elérhet. Nem reflektálva itt a „Képes világ" mult évi folyamának gazdag és jeles tartalmára : fenebbi állitásunk jogosultságát bizonyítandó álljon itt csupán az 1872-ik évi folyam két első- számának tar­talma, mely a következő: Sas és galamb. Beszély, Ba­lázs Sándortól. A várakozók (képpel). Faustból, fordította D u x Lajos (képpel). A régi jó időkből, Adler Ignáctól. Lea-Eszter, költemény, Kiss Józseftől. Andrásy és Lónyay (képpel). Nickleby Miklós és családjának élete és viszontagságai. Boz (Dickens) regénye, fordította Benedek Aladár. Kaulbach „Bolondok háza," Irmei Ferenctől (képpel). A hastingsi csatatér, Heine költeménye, Szász Káróly­t ó 1. Kígyó és antilopa (képpel). Mese, költemény Gás­pár I m r é t ő 1. Egy elfogott levél, elbeszélés L i n­d a u Páltól. Vihar keletkezőben (képpel). Medve­vadászat Mármarosban (képpel). Tarka Világ. — Ha még e gazdag tartalom közlése után megemlítjük, hogy a szerkesztő több jeles iró közreműködését nyerte meg a lap számára, pl. Balázs beszélye után Tolnay Lajos és Lauka Gusztávtól fog novellákat Közölni ; ha továbbá tekintetbe vesszük e lap szép kiállítását, pompás képeit : ugy talán nem követünk el lelkiismeretlenséget, ha a „Képes világ" -ot melegen~ajánljuk a közönség figyel­mébe. Megjelenik havonként négyszer, nyolc tömött iven Előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt. H­T A R C A. Necrolog. A halál angyala ismét meglátogatta vidékünkdt. Még jóformán föl se száradtak a könyek, melyek a sebzett szívű családok és a mások fájdalmát osztó ember­barátok szemeiből vidékünk elhunyt két jelesének*) sirhalmára hullottak, s újra egy derék ember dölt ki sorainkból. Vecsey József ujnépi praeorans-néptanitó e hó 1-én tüdővészben meghalt. A kitűnő tanitó, nemes szívű ember és példás családatya huszonhárom évig hordozta mellében a férget, melyet 1848-ban a haza szolgálata közben kapott; meghűlés következtében lopódzkodott az oda, s ennyi idő, s a fájdalmak roppant súlya alatt mégsem hallotta őtet panaszkodni senki, de senki ! A keresztyéni megnyugvás oly bámulatos lelki erőt kölcsönzött neki, hogy hivatalos és családi kötelmeit egészen élte végpercéig a leghűsége­sebben teljesité. Maga a kormány is méltó elismerést tanúsított iránta, midőn egymásután két izben is államsegélyben részesítette. Különben a szerény munkásnak életrajza im ez. Született Puszta-Korpádon 1808. márc. havában. Szülői Vecsey Dániel lelkész (P.-Korpád az időben még anyaegyház volt), és Kovács Zsófia valának. Tanulmányait Csurgón, Gyönkön és Losoncon végezvén, először színééi pályára lépett; két év múlva azonban engedve hivatásérzetének, a b.-3omogyi egyházmegyében tanítóvá lön, s 1830—1832-ig mint helyettes több helyen alkalmaztatott. 1832-ben rendes tanitó lőn P.-Korpádon. Innen 1834-ben a belegi tanitói állomásra rendeltetett, *) BarlaSzabó János lelkész, ó d o r Ádám praeorans­tanitó ahol is házas életre lépett Ujj Máriával, Ujj János nemes­kei lelkész leányával. 1836-ban Szentára, innen meg 1839-ben U j n é p b e rendeltetett praeorans-tanítóul. 1850-ben Özvegységre jutott, s négy gyermeke, névszerint Lajos, Mária, Sándor és Júlia, árvaságra. Még ez évben azonban ismét házasságra lépett gigei lelkész, néhai Barla-Szabó Dániel árva- s hajadon-leányá­val Zsuzsannával, Kitől két gyermeke született L i d i a és József. A két házasságból született gyermekek közül Lajos és Sándor szintén ezen a vidéken jeles aépta­nitók; Mária és Júlia tanitónék; Lidia ha­jadon, József pedig képezdei növendék Sárospatakon. A család, gyülekezet, pályatársak s egyéb ismerő­sök által méltán megsiratott jó embernek hült tetemei advent első vasárnapján tétettek örök nyugalomra. A templomban t. Veres Benő komiósdi lelkipásztor ur szónokolt, a sirnál pedig az elhunytnak egyik volt kedves barátja s pályatársa Bokor Sándor ur tartott beszédet; mindkét beszéd méltó volt az elhunyt­nak emlékezetéhez. Béke legyen porai fölött s legyen áldott emlé­kezete ! P á 1 f a i. Előfizetési felhívás a „Magyar Nyelvőr" havi folyóiratra. A magyar tudományos akadémia nyelvtudományi bizottsá­gának megbízásából szerkeszti s kiadja Szarvas Gábor. A nemes célra törekvő, de kissé ingadozó alapra fektetett s hozzá még rögtönözve létesített nyelvújítás a magyarral már hosszú idő olta érintkezésben álló ide>

Next

/
Oldalképek
Tartalom