Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-05 / 6. szám

kíméletet .... pusztítja hazánkat. Igazságos vagy te azért Uram, ami kevélységlink megérdemli ezt a meg­aláztatást ! Önzők és bujálkodók voltunk. Élvezetek után futot­tunk, kívántuk a földi gazdagságot, mely élvet ád; hogy ezt elérjük nem válogattuk az eszközöket. A jólétet, tekintélyt, fényűzést szerettük. Gazdagok voltunk, de azért szegényebb embertársaink iránt könyörület nem lakozott szivünkben ; gyűlölséggel teltek el a szegények a gazdagok iránt, kiket boldogoknak tartottak: — igen, mi mindnyájan, élveinkkel megelégedve, vagy csalódva, egy formán hibásak voltunk. Mindezt látva, te állottál elő óh uram! Elpusztitád a mi vagyonunkat, megmérge­zéd örömünket. Váraink, mulató helyeink köré félelmet és könnyeket állítottál. Kényszeritél minket, hogy bálvá­nyozott testünket, melynek a lélek lett rabja, hamuval hintsük be. Igazságos vagy te Uram, hiuságunk e nagy csapást tőled megérdemli. Erkölcseink, élet elveink megromlottak. Hamis es­küt hangozttattunk, sőt dicsőittettünk és megkoronáztunk-Gúnyt űztünk mindennel, mi szent, a házasság sz. köte­lékei, a nő, szóval minden házi erény közöttünk gúny tárgyává lett. A színház, irodalom, az erkölcstelenség és bűn iskolájává változott. Jellemünk könnyelműsége, a hosszas szolgaság tű­rése, szenvedélyeink alacsonysága, kirivó öltözetünk, gya­lázatos dalaink által korunknak és a világnak botrányul szolgáltunk. A bűn lett a társadalom minden rétegében uralkodóvá, minden ember szeme előtt olyanok történ­tek, melyeket megnevezni sem szabad. Ekkor lobbant fel haragod Sodomára és Gomorára, mellyé lettünk, tüzet és kénesőt bocsátottál ránk. Te igaz vagy, és a mi bűnünk megérdemli az ostort. Istentelenek és hitetlenek voltunk, képmutatók és babonások. Egyik résznek nem volt vallása, a másiknál csupán alakja volt meg. Mi az evangéliumból Űztünk gúnyt, melyet nem ismertünk, és ha ismertük, másokat tanítottunk, hogy azt ne higyjék. Félre lettünk undok tanácsokkal vezetve, oltalmaztuk távol a tévelygőket, itt hazánkban oly szokásoknak kedveztünk, melyekben ma­gunk sem hittünk, hogy igy a tudatlanság és könnyű­hivés által hatalmunkat a szegényekre kiterjesztve, ez­által biztosítsuk galádul szerzett javainkat. A helyett, hogy neked szolgáltunk volna, szolgáltunk nevednek, mintha téged akartunk volna társunkká és bűneink ol­talmazójáva tenni. Ezért hagytál el minket. Egy csaló, ravasz császár kezébe adtál minket, ki eltékozlá vagyo­nunkat, kiontá gyermekeink vérét, férfiainkat fogságba dobatá, a népek és nemzetek előtt megbecstelenítő ne­vünket. Igazságos, vagy te óh uram és méltányos ítéle­teidben. E csapások, melyekkel suj tolsz minket, az iszonyú helyzet, melybe jutottunk, nemnyiták ki szemeinket a bűnök felett, melyek minket veszedelemre vittek. Nem bűnbá­nattal, de bosszúval vagyunk eltelve. A helyett, hogy magunkat vádolnók, vádoljuk szomszédunkat, mintha bün nélküliek volnánk; zugolódunk szigorúsága ellen. Oh az ámítástól ments meg minket Uram ! — Az alázatos­ságot, melyre minket az ellenség tanít jneg, te add a mi szivünkbe amaz üdvöt hozó alázatot, és miután átvezet­tél minket a tüz és szenvedés mélységein, szabadics meg az idegentől, add vissza ismét édes hazánknak békéjét} hogy igy mehessen elődbe; add, hogy szülessünk a pró­báltatás által ujjá, és kegyelmedből a jóban megálljunk-Hogy az elvesztett békét tőled Urunk ismét meg­nyerjük, nem hivatkozunk városaink füstölgő romjaira, nem testvéreink kiontott vérére — nem, mi Jézus ne­vében, e világért kiontott véréért kérünk tőled békét. Ámen. PóorJózsef. * Bécs. A bécsi hivatalos lap írja : „Az osztrák protestánsok 1866-iki egyházi szervezetök 109 §. értel­mében a zsinat minden hat esztendőben hivatik össze és pedig a birodalom fővárosába, Bécsbe. Összehívja a cultus és oktatásügyi minisztérium felhívására — az egyházi főtanács. Miután az első közzsinat 1864 május 22-én hiva­tott össze, ennélfogva a cultus és oktatásügyi miniszté­rium meghagyá a cs. kir. evang. A. és H. C. egyházi főtanácsnak, hogy 1870 május havában hívnák össze újból. Azonban az egyházi főtanács közbenjárására a cul­tus és oktatásügyi minisztérium, mind két hitvallású evangélikusok közóhajának engedett, midőn azt egy év­vel hátrább halasztotta. Az osztrák evangélikusok zsinata tehát 1871 junius 7-én veszi kezdetét. Miután a népiskolák ügye lesz kü­lönös tárgya, figyelemmel fogjuk kísérni folyamát. * Bonn. Az egyetemi kath. theol. kar tanárainak sorsa még nincs eldőlve. Mint a „Prot. Kirchen Ztg," megbízható forrás után kö2li, Müller cultusminiszter az egyetemi tanács által a kölni érsek túlkapásai miatt tá­masztott nehézségekre azt felelte, hogy ő az érsek előtt kifejezte már sajnálkozását ennek egyoldalú eljárása fö­lött. A kath. theol. kar tanárainak, kik az állam által helyeztettek hivatalaikba, nincs joguk az állami hatóság beleegyezése nélkül uj hittételekre kötelezni magukat, melyekről a facultas statútumaiban semmi szó nincs. Az érsek pedig semmi esetre nem tilthatja meg egyoldalu­lag és közvetlenül valamely tanárnak az előadások tar­tását. Ha Hilgers, Reusch és Laugen tanárok működése huzamos ideig akadályozva lesz, a miniszter nem érzi magát azon helyzetben, hogy uj tanerőket állítson he­lyűkbe. A mint mondják, az illető tanárokkal is hivata­losan közöltetett, hogy nyilvános tanári működésűk út­jában semmi akadály nem áll, és hogy az állam minden hivatalokban és jogaikban védelmezni fogja. * Braunsberg. Michaelis bölcsészettanárt is fel­függesztette a püspök a papi functioktól, s a theol. ta­nulókat eltiltotta előadásai hallgatásától. Alig terjedt el

Next

/
Oldalképek
Tartalom