Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-31 / 53. szám
katholikus keresztyénnek szent vallásos kötelessége : ott a kultuszügy oly minisztérium ressortjába való, mely itél és a hon törvénye elleni működésre magát esküvel kötelezett papot a polgári kötelesség teljesítésére szorítsa. Tegyék át elébb a kultuszügy vezetését, mint Franciaországban, az igazságügyi minisztériumba, akkor, de csakis akkor remélhetünk embert találhatni, ki a közoktatási Ugy felhalmozódott nehéz teendőinek megfelelni tudjon és akarjon is. Pauleroek minisztersége rövid ideje alatt is elég alkalma volt felemás természetű állásának töviseivel megismerkedni, s ezért beszéde nagyon hasonlított az ügyes akrobatának tojások közt lejtett táncához; egész igyekezete oda irányult, hogy kikerülje még érintését is annak, a mi hivatala nenyuljhozzámját képezi. Különben az egész beszéd hű kinyomata volt a miniszter személye egész lényegének. Az a szelídség, az a jóság ömlik el azon. a mi Paulert az embert oly szeretetreméltóvá teszi. Ámde itt is igazolva lön Lessingnek ama hires mondása, hogy „Man is blutwenig, weun man nicht sonst ist als ein guter Mensch." Pauler sokkal szelídebb, sokkal lágyabb természetű ember, semhogy összes közéletünkre oly zsibbasztólag ható ultramontán üzelmekkel szemben rendkívüli erélyt föltételező miniszteri kétrendbeli teendőit keresztül vinni csak eszébe is juthatott volna. Igazolja ítéletünket a miniszteri beszédről az, hogy annak egész szövegében az égető kultuszügyi kérdésekről szó sem tétetik, sőt midőn Irányinak felelve a vallásszabadságról alkotandó törvényre nézve nyilatkoznia kellett, nyilatkozata olyan volt, mint a szentelt viz, mely sem nem árt sem nem használ. Azt mondja a miniszter,hogy „habár mi nem bírunk törvénynyel, habár mi a vallásszabadságnak elveit §.-okba és betűkbe öntve nem mutatjuk fel, ezen haza lakóinak józan értelme és minden vakbuzgóságtól ment türelme az életben pótolta és pótolja azt, aminek holt betűjét a világ előtt föl nem mutathatjuk." A minister ur e nyilatkozata szerint fölösleges lenn® pl. a lopás ellen törvényt alkotni, mert hisz ha a tulajdonjog elveit §-okba és betűkbe öntve nem mutatjuk is föl. a haza lakóinak józan értelme pótolta és pótolja azt, aminek holt betűjét a világ előtt föl nem mutatnék. Adjunk hálát az istennek, hogy a honpolgárok j5-zan értelme az igazság mellett van. De épen abban áll a törvényhozás bölcsesége, hogy akkor alkossa meg a törvényt, mikor erre a közhangulat kedvező. Avagy be akarja várni a miniszter, mig a Violaféle emberek a lakosság józan értelmét a „Magyar állam" kerékvágásába terelik, és akkor akar vallásszabadsági törvényt alkotni? Ezt csak azért hoztuk fel, hogy fenebbi állításunk igaz voltát bebizonyítsuk. Mert ami magát a kérdés lényegét illeti, szerintünk mindenekelőtt a hierarchia és az allam, a hierarchia és a politikai községek közti meum és tuum-féle kérdések szabályozandók, miutáu e nélkül a hierarchia roppant vagyoni hatalma mellett, a korlátlan vallásszabadság proklamálása annyi volna, mint a nyájak közül az őrizetet eltávoztatni s a juhok s farkasoknak egyenlő szabadságot adni. Röviden, mig a mostani tü^et és vizet közvetíteni akaró rendszer fenáll, kicsinkés óvatosságoknál és félrendszabályoknál egyebet e tárca minisztereitől ne várjunk. Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. Torontálból. Mennyei János tanfelügyelő ur a torontálmegyei iskolatanács f. é. jul. 12-én tartott gyűlése elé kimerítő jelentést terjesztett, melyből a tanügy állása vidékünkön általánosságában igeA világosan tűnik ki. Közlöm az abban foglalt statistikai adatokat, egy részt azért, mert azok e lap olvasóit s általában a tanügy barátait érdekelni fogják, másrészt pedig azért, mert ez adatok hírlap utján leendő közzétételére a tanfelügyelő ur a fentebb érintett gyűlésben ugy is felkéretett, tehát e közlés is — ezen egyházi és iskolai lap hasábjaiban — némi jogosultsággal bir. Előre bocsátom, hogy ez adatok mind hiteles forrásból meritvek, s hozzá teszem, hogy azok ugy Torontálmegyére, mint a nagy-kikindai kerületre (melyek együtt egy tanfelügyelőség alá tartoznak) vonatkoznak. A Torontálmegyei és nagy-kikindai szab. kiváltságos kerület összes tanköteleseinek száma 6—12 évig 56,222, 13—15 évig 22,136, összesen 77,358. Nemzetiségre nézve a) német tanköteles 30,078, jár iskolába 23,211, nem jár 6,867, b.) magyar, bolgár, tót stb. tanköteles 12,779, jár iskolába 6038, nem jár 6759; c.) szerb és román tauköteles 32,801, jár iskolába 8362, nem jár 24,439. Ennélfogva az összes iskolába járó gyermekek száma 27,611, nem jár iskolába 49,747. Miveltség és haladásra nézve iskolába jár: német 79%, magyar, bolgár-tót, 51%, n. kikindai kerületi és városi szerb 36%, torontálmegyei szerb 16%, román 7%. Vallásra nézve iskolába járróm. kath. 703 /1 0 %, görögkeleti 254 /1 0 %, protestáns 87%, izraelita 91%. A tankerületben működő tanitók száma 382. Magyar, német, bolgár s tót egy tanitóra a tankötelesek számát véve esik 159 tanköteles, a tényleg iskolába járókat véve 108 gyermek. Szerb tankötelesek számát véve egy tanitóra esik 291 tanköteles, tettleg 74 gyermek. Román tankötelesek számát véve egy tanitóra esik 529 (azaz: öt százhuszonkilenc) tanköteles, a tettleg iskolába járókat'véve pedig 9 (azaz : kilenc)gyermek. E számokhoz sem kell kommentár, elég hangosan hirdetik azok tanügyünk szomorú állapotát. Némi örvendetes haladás az, hogy másfél év alatt — f. é. juliusig — 13 uj iskolaosztály, ugyanannyi tani
