Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-31 / 53. szám
tóval alakult a tankerületben. Ugyanezen időszak alatt a nm. m. k. vallás és közoktatásügyi ministerium 35 községet tan- és 40 községet physicai szerekkel látott el. Szintén ezen idő alatt 5 tankerületbeli község teremtett iskolai alapot. Adjon isten jobb jövőt! Közli: M. J. B E L F 0 L I>. Karácson estéje az orsz. prot. árvaházban december 24-dikén. Minden ember lelkébe élénken vésődnek iljukori benyomásai s azokból kibontakozni sohasem tud. Vele megy az emlékezet a férfikor delén, az aggkor alkonyán, mint tettei örök viszhangja, s midőn az élet rögös utain a szenvedések egész sora áll elébe, a múltba vezeti visz^a, hogy azokban éljen újra, s azokért feledje a sivatag jelent. Igy vagyunk a karácsonnal. Azok, kiknek a sors családi tűzhelyet, családi kört adott, kétségkívül éltük legkedvesebb percei közé számlálják a karácsont, melyen oly szorongó-édesen várták a kis Kriszíus adományait.— A keresztyénség lélek és szivnemesitő ünnepei sorában ez ünnepnek kell adnunk az első helyet ; húsvét inkább csak vidor, de nem annyira felemelő, mint karácson, mely a családéletet oly vonzó képben állítja elő, melynek örömeihez nagy és magasztos emlékezet is csatlakozik. Karácsont a nép is mindenek elé helyezi : „lesz még nekem karácsonom," a boldogsággal, szerencsével azonos biztatás, s ha van nap az évben, mely érdemes a boldogság megtestesülése napja nevezetére,^ugy ez karácsont, Krisztus megtestesülése *) napját illeti meg. A tél leghidegebb szakában, dec. 25-dikén született az emberiség boldogságáért legforróbban érző sziv, e napon, több mint 13 század óta **) az egész keresztyén világ ünuepel, az ezt megelőző estén pedig ünnepet ülnek főleg a családok. A gazdag, ki birja költséggel, azon töri fejét, mi tetszhetik legjobban gyermekének, a szegény filléreit rakja félre, hogy magzatainak oly karácsonfát állíthasson, milyen telik tőle. — S a szülékkel szemben a gyermek is készül e napra; az jó viselete által akarja megérdemelni a karácsonfát vagy a szakajtóval lebontott „kincseket,1 1 melyek ha megjöttek, repeső örömmel -szalad apja, anyja ölébe s Örvend azokkal együtt, mutatva a Krisztuska által hozott ajándékokat. Igy megy ez a családoknál. De élnek köztünk olyanok is, kiket a sors megfosztott a természet szerinti szerető szivektől, *) Nevét i» innen vette: incarnatio Domini (Ur megtesteiülése) s ebből rontották a jó magyar hangzású karácsont. Ant. Szirmay: Hungaria in Parabolis, pag. 31. B. A. **) Egé»z a 6-ik századig nem ünnepelték meg. de ekkor 525-ben Dionysius Exiguus ehronologiai kutatásai nyomán dec. 25-dikére tette, s a sátoros ünnepek közé emelte; általánosan azonban ciakis a Nagy Károly császár utáni években, 816 körül kezdették megtartani. — Bod Péter: Saent Heortokratei. 147. éi 148. 1. B. A. kiknek szülői fölött hideg hantok domborulnak, s kiknek sorsát legmélyebben e rövid szó fejezi ki: árva. A prot. árvaház mult vasárnapi karác^onestéjén voltam jelen, s felvidultam, látva az itteni árvák anuyi keservet magában foglaló nevét enyhitve az által, hogy nem elhagyatottak, nekik házuk van, hova később is mint szülei házhoz látogatnak el, s hogy van menhelyük. Ez teszi emberiségi szempontból nagy jelentőségűvé a karácsont ; mert ekkor született az Istenember, ki az ily szeretetmüvek teremtőjévé lőn az emberiség közepett. Mily szomorú sorsa lenne az árváknak, ha a jóltevőség érzelme nem honolna azok szivében, kik árvaházakat alkottak, melyek jelentősége elsőnek mondható minden jótékony intézetek között. A kórház, melyet ezzel szemben felhozhatni, üdvös ugyan, de már sok tekintetben csak utólag gyógyítja a bajt, melynél gyakran a tanulatlanság, neveletlenség teszi más betegévé a férfikorba lépett egyént. Ez megelőzi a bajt, s célszerű nevelés, rendes életre szoktatás által biztos kalauzt ad az ifjú kezébe, hogy az élet utain becsülettel megállhasson. De visszatérek az árvák ünnepélyére. A hely szine, a nagy terem, meglehetős terjedelme dacára, elégtelen volt a sok vendég befogadására; mert hiszen, ki egyszer jelen volt az árvaház karácson estéjén, sohasem marad el ez ünnepély megtekintetésétől. A termen széles asztal vonult végig, rajta csemegék, játék- és tanszerek állottak, közepén pedig a hatalmas karácsonía; oldalt ruhák, edények s a házi szükségletre kívántató tárgyak voltak ügyesen elrendezve, mindannyian a szeretet adományai. Pontban négy órakor az iutézetuek egyik volt derék növendéke, Sörös Gyula technikus, ki a pár hét előtt elhunyt árvaatya, a szintén volt növendék Nyikos Béla helyét pótolja, vezette ki a fiukat; majd az egyszerűen, de tisztán öltözött leánykákat hozta be egy s^elid arcú nő: az árvaanya. Az ember szive örvend, végig tekintve az orgonasipokhoz hasonló soron, melynek tagjait a sors szerencsétlenné tette, s ugyanaz menté meg. Csoda-e aztán, ha a sors által mindenétől megfosztott, mindent ugyan attól rár. Pár perccel az egyenruhás kis sereg elhelyezkedése után, ajkaikról vékony, de biztos hangon zendült fel. az urat dicsérő karácsonyi ének, melynek végeztévelFar kas József theologiai tanár ur lépett fel az emelvényre. Megható szónoklatában visszatekintett a múltra, hogy élénkeu fesse le azon kort, midőn az emberek közt az volt legszerencsésebb kinek körében legtöbb volt a szenvedő alárendelt. Ily sivár, a szeretetet s emberi érzést száműzött korban lépett fel az, kinek emlékére gyűltünk össze e napon, kinek szelleme alkotá ez árvaháiat. Ennek fenállását sokan természetesnek tartják, hogy a sorstól jólétbe helyezettek nem hagyják útfélen heverni az elhagyatottat; mégis ezredévek kellettek, mig e természetes gondolatra rájöttek az emberek s valósiták azt. Az ünnepélyt is festői képben irá le, midőn a jelenlevőkhöz fordulva, ezeket mondá. Ki nem látta életé-105*
