Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-24 / 52. szám

Egyházaink fogjátok fel ez ügyet, segítsetek az oly csekély megerőködésbe kerülő karácsonyi vagy újévi perselypénzzel a közművelődés s a nemzeti nyelv e szent ügyén ; mert az oly sokat szenvedett*) egyház s vidék ma máí nem bir egykori Antaeusi erejével, ma főidre van sújtva, mint már többször, de újra felkelni a maga erejéből képtelen !**). Ballagi Aladár. BELFÖLD. Egy interpellátió a közönség köréből. Hogy a közvélemény az interconfessionalis viszonyokat igazságosabb, méltányosabb s a polgárok közti egyetértést inkább biztosító alapokra kivánja fektetve látni, mint a minőket az uralkodó vallás rendszere a régi regnum Máriannmban teremtett volt, ez amily kétségbevonhatlan tény, oly örvendetes is. De tény az is, hogy az élet minden viszonyaiba befurakodott előjogosultságokat tényleg nem oly könnyű kiküszöbölni, mint ahogy a közhangulat után Ítélve hinné az ember, A következő felszólalás egyikét érinM ama ízámo;? társadalmi sebeknek. Az 1868-iki 53. törvénycikk 23-ik §-a igy szói: „Különböző vallásfelekezetnek által lakott községben és városban, mely házi pénztárából egyházi célokra vagy valamely felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazság szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő." E törvénycikk kihirdetése óta három óv mult, s aa óta Pest városa most negyed izben terjeszti fel a minisztériumhoz évi költségvetését, melyben a rendszeresített kiadások közt „Egyházi személyzet" cimü külön rovat alatt a kath. plébánosok és azok káplánjai fizetésére, ugy szintén paplakok és templomok építésére nagy összegek lettek előirányozva, a nélkül, hogy a városunkban levő többi hitfelekezetek a törvény értelmében arányos segélyezésben részesülnének a városi pénztárból. Igaz, hogy a mennyiben a katholikus egyház felett Pest városa véduri jogot gyakorol, annyiban az egyház papi személyzetének fizetéséről és az egyházi épületekről is gondoskodni köteles, mig a többi felekezetek egyházaival szemben oly viszonya nem levén, azok irányában a mondott kötelességek reá nem hárulhatnak. Ámde, ha áll a kánonjogi elv, hogy „patronatum faciunt dós, aedificatio, fundus," a fentidézett törvény értelme nem lehet más, mint az, hogy különböző vallásfelekezetek *) Tudtommal a Hóra világban s 1849-ben is feldúlatott, s csakis az 1780. körül épitett ref. templom maradt meg akkor, mint moit, épségben. B. A. **) A tűzvész által sújtott boldogfalviak sególyzésére lapunk ii elfogad adományokat. Szerk. által lakott község és város a patronatusi jog megszerzésére kívántató „dos, aedificatio, fundus"-beli kötelezettségeket vagy minden kebelében létező felekezetekre nézve vállalhatja vagy egyikre nézve sem, más szóval : vagy minden kebelében létező vallásfelekezet egyházainak vagy egyiknek sem lehet patrónusa. Igy állván a dolog, miként esett az, hogy Pest városának fölterjesztett költségvetései már több izben kinyerték a minisztérium jóváhagyását a nélkül, hogy a város közönsége az érintett, ép oly méltánytalan, mint törvényellenes intézkedésre csak figyelmeztetett volna is, holott a kormánynak első, legfőbb kötelessége hogy a törvény szigorú megtartása felett őrködjék. Pest, dec. 16. xy. A vallás- és közoktatásügyi budget általános tárgyalása, i. A vallás- és oktatásügyi minisztérium költségvetése fölött a dec. 20-ki ülésen kezdetett meg az általános vita. Első szólott Jámbor Pál. Sürgeti a ministert, hogy terjesszen be törvényjavaslatot: az érettségi vizsgák, a tandijak megszüntetése és egy tanári akadémia felállítása iránt. Ezután Pulszky Ágost tett néhány észrevételt a költségvetésre. Ami a gymnasiumok tantervét illeti, nem helyeselheti, hogy annak készítésébe oly egyének folytak be, kik nem a jelen rendszer alatt nőttek fel, hanem a régi, elavult rendszer keretébe érzik jól csak magukat. Szemére veti továbbá a ministernek, hogy a b. Eötvös által külföldre kiküldött s már visszatért tanférfiakat vagy épen nem alkalmazza, vagy ha igen, oly állomásokra, melyeken nem hogy magukat tovább nem képezhetik, hanem megélni is alig képesek. A közoktatási tanács fölállítása által, szerinte, nemcsak eaját kezeit kötötte meg a minister, hanem utódjáét is. P. Szathmáry Károly a ministernek, mint vallásügyi ministernek azt a tanácsot adja, hogy létesítse a vallásszabadságról szóló törvényt ós foganatosítsa a közalapok és alapítványok elkülönítését. Ez által természetesen fölöslegessé fog válni a kultuszminisztérium és ez óhajtandó is. Hoffmann Pál kijelenti, hogy a v. és k. tárca vezetésével nincsen megelégedve, mert tétlenséget, a minister részéről önbizalomhiányt, habozást tapasztal. Három dolog van különösen, miket a minister eljárásában helytelenít, u. m. a székesfehérvári püspökkel szemben követett eljárását; hogy a középtanodák szervezését illetőleg a középtanodai tanátok által készített javaslatot elfogadta, a helyett, hogy e tekintetben maga készített volna egy törvényjavaslatot; végre, hogy a közoktatási tanácsból oly intézményt alkotott, mely őt a morális felelősség alól fölmentve elzárja a közvélemény szava elől. 104