Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-24 / 52. szám
enyhítő balzsammal bekötözendik, keresztyén felebaráti részvétökkel nyomasztó sorsunkon enyhíteni buzgólkodván. Ezen megnyugtató hit ad nekem erőt, bátorságot, mélyen tisztelt t. lelkésztársak, nemes szivü emberbarárátok, hogy esdő szómmal, mint testvér testvérhez, közvetlenül hozzátok forduljak, kérvén : hogy „lássátok meg az én nyavalyámat, mert nagy szomorúságom vagyon nékem ez idő szerint ; mert igen meglátogatott engemet az ur" ; de a ti testvéri részvételetök megcselekedheti azt, hogy ismét örömöm legyen nekem, ós vidám szívvel adjak hálákat az én megtartó uramnak, istennek, áldván az ő nagy kegyelmességét, hogy a ti sziveteket mi felénk fordította. Szerető testvéretek az úrban Őralyja-Boldogfalva, 1871. uov. 25-én. Fábri József, őralyja-boldogfalvi ev. ref. lelkész. Pártoló szó a boldogfalvi esdő szózat ügyében. Az iskolaügy fontosságát bizonyítani annyi volna, mint vállalkozni annak bizonyítására, mi bizonyos, és általánosan elismert dolog. Népek politikai s társadalmi szereplése ehhez van kötve, s borunkban politikai s társadalmi jelentősége egyedül azon népnek van, mely az általános miveltség magaslatán áll, vagy a felé feszitett erővel törekszik. Az iskolaügy reánk magyarokra nézve még sokkal fontosabb ott, hol nemzetiségi tekintetek is forognak kérdésben. Ily eset fordul elő jelenleg Boldogfalvánál, melynek pártolásra első sorban érdemes voltát akarom a könyörületes egyháztagok előtt bizonyítani. Hátszeg vidéke, honnét ez esdő szózat lapunkhoz beküldetett, Hunyadinegyében, magyar földön fekizik ugyan, de benne a magyarság vajmi csekély számmal van képviselve. E tájékon ugyanis csaknem kizárólag a reformátusok képezik a magyarságot, kik átlátták, hogy megyéjükben a mivelődés egyetlen eszköz az idegenek roppant számában eloszló magyar elem fentartására, s ezért egyházakat s iskolákat alapítottak a folyton apadó számú magyarok között, melyek is a következők: Hátszeg, 115 lélek, 50 tanuló, leánygyülekezeteiben 43 lélek; N a g y-P e s t y é n, 135 1, 19 t., 1. gy. 43 1.; N a gy-K 1 o p o t i v a, 47 1., a tanulók Pestyénbe járnak, 1. gy. 141.; Ö r a 1 y j a-B o 1 d o g f a 1 v a, 22 1., a tanulók Hátszegre járnak ; Fejérviz, 18 1., 1. gy. 20 1., 27 t.; B o r b á t v i z, 59 1., 13 t., 1. gy. 50 1. Ha még hozzá számítjuk a feljebb eső 0 1 á h-B r e t t y é t, hol lélekszám az anyában 45, 1. gy. 13, s K i t i d e t, hol az anyában 34, 1. gy. 13 református van, — a nyolc egyházból kijő az ijesztőleg csekély 671 lélekszám ! Bizony csudálkozhatik a Tisza- s Dunaközi vagy túl a tiszai magyar ember, ki 10—20—30,000-nyi népességű, nem ritkán mégis szegény ekklésia tagja, miként állhatnak fenn ily parányi gyülekezetek. Ennek oka egyrészt régibb alapítványokban, másrészt, s főleg abban keresendő, hogy az a néhány intelligens, s az ottani, de csak is az ottani viszonyok közt jómódú egyháztag, kimondhatlan buzgalommal viseltetik egyházai iránt. Erre nézve elég lesz felemlítenem, hogy a fejérvizi egyház fii iája, a f.-szálláspataki 10 lélekből álló leánygyiilekezet több alapítók által létrehozott rendes evref. magyar iskolát tart fenn, s ebben a tanulók száma 27, mely természetesen nagyrészt idegen ajkuakból telik ki; mert az a 671 magyar a 40 Q mértföldnyi Hátszegvidéken s Hunyad délkeleti részén elenyészik a 68,800 más nemzetiségűek számában. Hunyadmegyében általában 1 • mértföldre 1720 lakos, s erre 16/7 7 református magyar, más vallásuakat is felvéve legfeljebb 20 magyar esik. Accendit animos et stimulat dolor ! Elijesztő szám ez, annyival is inkább ; mert a többi lakos, mértföldenkint 1700 más, s hozzá egy nemzetiségű, melynek tagjai bár idegen földre szakadjanak is, nemzetiségűk megtartásában mérkőznek a hajdau kor görög telepitvényeseivel: más nemzet nyelvét soha meg nem tanulják s igy jelentékeny olvasztó képességgel birnak. Ily nép között elszigetelve áll a helység, mely valójából annyira ki van forgatva, hogy most még neve sem felel meg származásának. Őralyja uevét, a felette levő düledék őrtoronytól vette, Boldogfalvát talán a kies vidéktől, melyen fekszik, pedig jelenleg a boldogság,emberi fogalmak szerint, ugyan távol van tőle, s öralj nevezete is, ha magasztosabb szempontból: mint a protestantismus s a magyar uemzetiség védbástyáj a alatt fekvő, s annak mintegy őrszemét képező helyet vesszük fel, szintén veszendőben van. Ha a völgyben is ugy maradnak a romok, mint a hegytetőn, s a népiskola, paplak föl nem építtetnek, félő, hogy az erdélyi desolata ekkló3iák száma egygyel szaporodni fog. Alföld, tul a Duna gazdag, s a székely testvérek csapástól ment egyházai, adakozzatok egy ily vidéken fennálló, a sors csapása által erősen meglátogatott egyház felsegélésére! Hiszen attól a 22 embertől, kik magukénak mondják a boldogfalvi egyházat s iskolát, elég, ha a maguk s a gr. Bethlen Krisztina, Kendeffy Elek grófné századunk elején tett alapítványa erejével fenntartják azt, nem hogy maguk is építsenek oly viszonyok között, midőn ő közülük is sokat sújtott a pusztító tűzvész. — Most mutassa meg Tiszántúl, hogy a felekezeti iskola s a nemzetiség ügyét szivén hordja. Itt az alkalom, hogy a községi iskolák ellen oly gyakran s oly fennen hirdetett szavait beváltsa, s érvényesítse egy nemzeti felekezeti iskola fenntartása által. Szaván fogjuk, de azért nem zsarolunk, sőt csekély adományt kérünk. 830,000 embernek s 565 igen keveset kivéve gazdag s roppant népességű egyháznak nem kell mélyen nyúlnia zsebébe, hogy jelentékeny segélyt adjon: csak egy krajcárt vessen minden egyháztag a pusztuló félben levő boldogfalvi egyház s iskola számára, s 8300 forint, vagy is oly összeg jő be, melyből a gr. Kendeffynéét kiegészítő, az egyház tartós lételét biztosító alap is származhatik.
