Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-17 / 51. szám

A milyen az adjon isten, olyan a fogadj isten szójárás hangján válaszolt tanfelügyelő ur szavára megyénk másodalispánja. Nevezetesen : kiemelvén, hogy a törvény szigoruságának két utja van, egyik a lemenő vonalon, másik a fölmenő vonalon, s valamint elvárja az autonomicus lelkészektől, hogy kötelességeiknek pontosan eleget tegyenek, ép ugy elvárja a népoktatási törvény 128 §-a a tanfelügyelőktől, hogy a tankerületben levő ugy községi, mint felekezeti tanintézeteket évenkint legalább egyszer meglátogassák. Azonban nem dicsekedhetik tudomással a felől, hogy a komárom-megyei felekezeti iskolák, holott községi csak egyetlen egy van, a látogatási szerencsében részesülhettek volna. Pedig látogatás alkalmával tanfelügyelő ur, szemmel látván a hiányokat, nem lenne utalva egyedül a lelkészektől nyerendő adatokra, mikből különben is hogy megyei tanügyünk helyzetét hiven tükröző jelentést készíteni lehessen, a felett kételkedik. A tanfelügyelő ur által kibocsátott, s egyenesen az egyes lelkészekhez intézett hivatalos levelek visszaküldésére nézve pedig, mint a tatai helv. hitv. egyházmegyének segédgondnoka nyilváníthatja, hogy a szóban levő leveleket visszaküldött helv. hitv. lelkészek eljárása az egyházkerület határozatával megegyez; mert a dunántuli egyházkerületben, egyház és kormány között, közlekedési egyházhatóságul a superintendensi hivatal tekintetik. Engedvén tanfelügyelő ur magát e részben nagy nehezen capacitáltatni a vita valahára bevégződött. Az ismétlő iskolák megyeszerte pangása hozatván szóba, e baj legfőbb okául a pénzhiány állapitatott meg, s hogy legalább vasárnapi iskolák állitathatnának fel, javaslatba hozatott: a magas minisztériumnak megye utján leendő az iránti felkérése, hogy a vasárnapi iskolák költségei országos pénztárból fedeztetnének. Az iskola-mulasztásokra nézve határoztatott, hogy az iskolát mulasztó tanköteles gyermekek szüléi első izben a helybeni iskolaszék, ennek nem léte esetében a lelkész s elöljárók által intessenek meg, második izben neveik egyenesen a járásbeli szolgabíró urnák adassanak át, ki is, ha két hét alatt nem intézkedik, arról az alispáni hivatal tudósittassék. Igy mult el a gyűlés, s most ismét halad minden a régi kerék-vágásban, mikor még tanfelügyelőségről nem hallott a világ; mint teremtés előtt, mikor még hiányzott az organizáló kéz. Az urnák lelke táplálja vala a vizeket, ugy táplálja a mi iskoláinkat egy szebb és boldogabb jövő felőli remény. Még csak annyira sem haladtunk, hogy a megyénkbeli tanintézetek mennyisége felől tudomásunk volna, vagy a tankötelezettek számát ismernénk ; hogy a hitfelekezetek közül egyik-egyik hány iskolával rendelkezik, menynyi a növendékeinek száma, azok képeztetéséhez minő tanerőkkel járul ? hogy megyénkben milyenek az iskolák ? milyen az épület? benne a rend, fegyelem, tanítás miként kezeltetik? ez mind terra incognita előttünk. Csak azt tudjuk, hogy a törvény által kiszabott tantárgyak csak némely iskolákban s ott is hiányosan taníttatnak; csak arról szól a panasz, hogy az iskolamulasztások tetemesen emelkednek, hogy a nyári iskolázás a megye nagyobb részében tarthatatlan, hogy ismétlő iskola talán az egész megyében egyetlen egy sincs, hogy néhány vasárnapi iskola a rendetlenség közt fuldoklik, s hogy felsőbb vagy polgári iskola felől nulla quaestio fiat. Megyénk, ugy látszik, holmi baloldali s jobboldali apró tusák , törvényszék- , járásbíróság-, telekkönyvnyerhetés , gyám-buktatás, hivataloskodhatási kérdések által inkább érdeklődik, mint a népnevelés annyiszor szeutnek kanonizált ügye által. A hivatalos szobák nagy részére mintha csak azon barátelv volna felírva „officium taliter qualiter praesta" oly lazán mennek a dolgok, a népnevelésiek leglazábban. A vallás-felekezetek beleuntak a népoktatási törvény igényeinek predikálásába ; de a sok eredménytelenség után már nevetségessé is kezd válni. Egyes lelkészek felhagytak vele, hogy a népnevelés, különösen az iskoláztatás sürgetéséért magokat még gyűlöltebbekké tegyék. Az iskolai székekről a kortesdal eme szavai szólnak: „hol van a megválasztandó tiszti kar, mért nem jő el s mondaná meg mit akar?" A tanitó urak, no ezek a szegény napszámosok, kiknek a törvény semmit sem adott, ugyaa mit tehetnének? Maga a tanfelügyelő ur is roppant elfoglaltságról panaszkodik, és hogy mennyire ért s mennyire óhajtana is magas hivatala szép teendőinek megfelelni: a tanügy érzékeny veszteségére, még eddig tanúbizonyságát nem adhatá. Igy fogjuk bezárni népnevelési kiskorúsággal az urnák 1871-ik esztendejét is. Kis Gábor. BELFÖLD. Hanolder alapítványa Pesten. Lapunk olvasóinak a napi lapokból már bizonyára tudomásukra esett, hogy Ranolder veszprémi püspök 100 ezer forint alapítványt tett egy Pesten felállítandó és a szürke nénék vezetése alá adandó leánynöveldére, föltéve, hogy a Yáros az iskolához szükséges 300 négyszögölnyi telket a szerzet tulajdonába bocsátja s azt annak nevére telekkönyvileg átíratja. A képviselő testület mult heti ülésében ez ajánlatot elfogadta, mely alkalommal e lapok szerkesztője, mint a városi képviselet tagja, könnyen felfogható okokból, a vitába bele nem szólott s azóta is tartózkodott ez ügyről nyilatkozni, annyival is inkább, miután a városnál nagyobb horderejű iaterconfessionalis kérdések is léteznek, melyekről legközelebb együttesen szándékozik észrevételeit megtenni és azokra az országgyűlés figyelmét felhini. Hogy azonban addig is, lapunk közönsége ez ügyre nézve tájékozatlan ne maradjon, a „Pester Lloydsnak ide vonatkozó jeles vezércikkéből a következőket adjuk. Városi képviseletünk határozata — irja a „Lloyd" — mindenekelőtt törvénytelen. Az 1868-ik évi 38-ik