Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-17 / 51. szám

törv.-cikk 25. §.-a ugyanis azt mondja, hogy „a már fen álló hitfelekezeti iskolákra nézve, amelyek eddigelé a község vagyonából és jövedelméből tartatnak fen, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani; de ily esetben a segélyezés a különböző (a községben fenálló) felekezeti iskolák közt igazságos arányban osztandó meg." Ugyanezen törvény 38. §.-a szerint a község köteles, fekvő birtokban vagy készpénzben iskolai alapot alkotni, s a 43. §. szerint csak azon községek folyamodhatnak iskoláik segélyzése végett az államhoz, melyek kimutatják saját anyagi erejök elégtelenségét. Á törvény eme világom szabályait szem előtt tartva, mindenekelőtt azt konstatáljuk, hogy a Ranolder-féle ügyben nem „már fenálló iskoláról" van szó, hanem egy egészen u j intézet fölállításáról. Erre vonatkozólag azonban az iskolai törvény 25. §-a azt határozza, hogy jövőre mindazon iskolák, melyek községi vagyonból tartatnak fen, „nem tekintetnek felekezeti iskoláknak." Miután pedig a 300 négyszögölnyi telek, — melyet Ranolder püspök kért s melyet városi képviseletünk többsége meg is adott neki, — nem csupán a pesti katholikusoké, hanem a községi vagyonnak egy részét képezi: ennélfogva ilyféle ajándékban egy felekezetet sem lehet részesiteni, vagy a felállítandó leányiskolát specifiikus felekezeti jelleggel nem szabad felruházni. Az uj katholikus intézet létesítésére a 300 négyszögöl felajánlása tehát éles ellentétben áll az általános népiskolai törvény 25. §-val. De e határozat még törvénytelenebbnek tűnik fel, ha a törvény 38. és 43. §-ait vesszük tekintetbe. Mert, Pest, e nagy község, egy katholikus felekezeti iskolára 300 négyszögölnyi telket, a mi tekintélyes összeget képvisel, ajándékozhat, mi jogon veszi akkor igénybe a 43 ik §. jótéteményét, az állami segélyt saját községi iskolái tekintetében ? Ha végre Pest városának fölösleges, nélkülözhető házhelye van, miért nem tölti be akkor mindenekelőtt a törvény 38. §.-át s miért nem alkot saját iskolái számára iskolai alapot ? Ha városi képviselőtestületünk ezt gondolóra veszi, azonnal világos lesz előtte a törvénytelenség s az ellentét. A fenebbi határozat továbbá jogtalan a többi felekezetek szempontjából is. Mert ha a városi képviselet egy konfessio javára ama snbventiot megszavazta, ki kellene azt terjeszteni a többi felekezetekre is. Eltekintve a különös viszálytól, melybe Pest városa ez által önmagát bebonyolitá s mely a várost határozottan kompromittálja, kérdjük, valyon Pest bir-e az ily subventióhoz megkívántató anyagi eszközökkel ? Az igények erre nézve nem fognak elmaradni s a praecedens e-.ethez képest ki kell azokat elégíteni. Vagy a nemkatholikus felekezeteket újból kényszeritsük, hogy katholikus célokra adózzanak ? Hogy kívánhatjuk a pesti lutheránusok, kálvinisták, görögök és zsidóktól, — a kiknek a város vagyonából végre is részök van, — hogy tisztán katholikus iskolára adót fizessenek? A határozat végre szabadságellenes. Városi képviseletünk látszatát, sőt néha bizonyságát is altr, hogy a szabadság érdekeit jogosnak ismeri el. Ez iránynak felelt meg azon tette is, hogy a városi iskolákat minden polgár számára megnyitá, hogy a felekezetek közti békés, egyetértést és egyenjogúságot fentartani törekedett, s most előáll eme határozatával és egy uj privilégiumot létesit. E kiváltság azonban annyival is inkább elvisel heti en, mert világos törvény- és jogsértés mellett még a szabadság alapelveit is megsérti; igen, a város ez által bizonyos irányban kezeit teljesen megköti. Elég erre nézve csak azt hoznunk föl, hogy a város saját világi tanitóinak fölvételénél különös szigorral jár el, oly szigorral, mely törvényileg alig igazolható. Mi az oka hát most egyszerre az apácák irányában való elnézésnek? Az apácák, tudvalevőleg, kizárólag egyházi igazgatás alatt állanak, felsőbbség ük alkalmazza és mozdítja el Őket, nyilvános tanítói vizsgát nem tesznek, az állami tantervhez nir.csenek kötve, egy szóval: ők jogtalan kiváltságokat élveznek. S a privilégiumok ez utálatos sorának szaporításához Pest város szabadelvű képviselő-testülete még segédkezet nyújt! Valóban „difficile est satyram non seribere!" De e segédkezés még jellemzőbbnek tűuik föl, ha az ember szemügyre veszi az irányzatot, melyben ez egyházi leányiskolák működnek. Ez irányzat szón ultramontán, római, mely vallási fanatismus, ábrándozás, a romuuismus honfiatlanságában összpontosul. Tudja mindenki, hogy Ranolder püspök is a rómaiak táborába tért vissza, de azt is tudjuk, hogy napjainkban a jezsuiták minden áron a nőnem megnyerésére törekszenek s e tény éles eszük becsületére válik. Tudják ők, hogy a nők által a családot is meghódítják s a család által — a világot. Vegyük csak szemügyre Tirolban, Voralbergben, a Rajna mellett, Belgaországban az ultramontánokat, mindenütt a nőkre vetik ki horgonyaikat, a férfiakat aztán önmagoktól hurokra kéritik ; mert az anyatejjel beszívják magukba az ultramontanismust. A mi püspökjeink ujabb időben ilyféle nőtanodákra fölajánlott alapítványok tekintetében felette bőkezűek; ez alatt bizonyos rendszer lappang. Fájdalom, Pest városa a hálót nem ismeri s nem emlékezik a régi közmondásra: „Timeos Danaos et dona ferentes." A belügyminisztertől azonban elvárjuk, hogy ő a tényálladékot helyesebben fogja föl és itéii meg, s nem hagyja helybe a; városi képviseletnek egy határozatát, mely ép oly törvénytelen, mint jogtalan ée, szabadságveszélyeztető. Ha a veszprémi püspök valóban humánus akar lenni, ugy adományát ne kösse ily inhumánus föltételekhez. Ev. papi értekezlet Albertiben, Pestmegyében. Már másfél év óta áll feu egy baráti kör, melyet a pilisi, irsai, albertii, bényei, péterii, hartai és tápió-sz.mártoni ev. lelkészek alkottak. Szabályokhoz nem kötve 102