Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-17 / 51. szám

gyeknek reájok semmi befolyása, s hogy a dolgok egyöntetűséggel folynak, az csak a kerületi felügyelők s kormányzók személyes erélyének köszönhető. A főiskolákat illetőleg, a tiszántúli főiskola fele részben Debrecen tulajdona; de befolyását gyakorolja is a lehető legnagyobb mérvben. Minden — a kormányzat, felügyelet, tanszer?ezet — az egyházkerület kifolyása ugyan; de nagy részben a tanárkarok s helybeliek által. A gazdasági választmány elnöke a debreceni főkur&tor stb., szóval minden dologban Debrecen az eszköz. — Nagy kár, hogy e gondos szemek figyelmen kivül hagyták a tanárképzés tekintetéből egy Önálló philosophiai szak teljes berendezését, mit a vásárhelyiek is emlitenek. A tinitóképezdét illetői jg a befolyás az alapító hajduvárosok képviselőivel is meg van osztva. A Tiszamellék főiskolája Sárospatak, egyedül azon iskola, mely sem Miskolc, sem R.-Szombat, sem Kassa, sem Ujhely, sem Patak, hanem valóban az egyházkerületé, mely nemcsak az alsó-zempléni esperes mint egyházi-, s egy világi algondnok elnöklete alatti felügyelő-bizottmány által, hanem annyira közvetlen gyakorolja a felügyeletet, hogy a traKtusok sorba küldik be a főiskola ügyeivel való megismerkedés végett képviselőiket. Óhajtandó volna ez másutt is. A tiszamelléki superintendentia fontos lépéseket tett a tanügy érdekében akkor, midőn a gymnásiumot — nyolc teljes és egy előkészítő osztálylyal — az akadémiától elkülönzé, s az utóbbiban a szabad tanitás és tanulás rendszerét behozta. Sárospatakon főfígyelem van fordítva a leendő tanárok képzésére is, evégből az önálló bölcseleti szak az akadémián ujabban is pár tanszéket nyert. — A gymnasiumra nézve felette kár, hogy annak alsóbb osztályai tulnépesek. — B. e. Erdélyi Jánosnak volt erre nézve egy terve, hogy t. i. Gálszécsen egy fiók „pataki algyinnasium" nyittassék a pataki főiskola pénzerején, hogy igy mind ama vidék értelmesedése, mind pedig a magyar nemzetiség terjedése biztosittassék, mit úgyis a népiskolai törvény jelenben nagyon veszélyeztet még a kálvinista tótok között is. Kár, hogy e terve kivitelét meg nem kisórlette! A Dimamelléken, ugy hiszem, a pesti theologiai intézet, valamint a kecskeméti jogi intézet az illető egyházak magántulajdona, s a főfelügyeletet csak a superintendentia kezeli; Kőrösön a tanítóképezde az egyh,-kerülőt sajátja, A Dunántul Pápa alkalmasint a kerületé ; az ellenkezőről nincs tudomásom. Mindezek után óhajtanám: 1. Az egyházmegyéken az egyes községeket elmaradhatlanul képviseltetni; népesség aránya szerint a közigazgatási ügyekben nekik szavazatot adni; a peres ügyeket a consistorium által külön tárgyaltatni; a körlátogatóság intézményét mindenütt behozni, s körlátogatókul a jelesebb tanitók közül is egyaémelyiket alkalmazni, sőt a zöld asztalnál is egy párnak a tanügybon befolyást és szavazatot engedni. — Különösebben kívánnám a nagyobb egyház megyéket könnyebb kormányozhafás és a központ ellensúlyozása szempontjából felosztani. 2. Az egyházkerületi közgyűléseket akként alakítani, hogy nemcsak hivatalbóli tagjai, hanem a képviselő-testület is mentül nagyobb tért nyerjen a kormányzatban. Óhajtanám itt is a peres ügyeket a consistorium által teljesen külön ülésben tárgyaltatni, mint az a Dunamelléken gyakorlatban van, s a jegyzőkönyveket is akképea szerkesztetni, hogy ott ne halmoztassék össze mindé-, p. egy pere3 itélet egy statutummal stb. 3. A népiskolai tanügyet illetőleg több egyöntetűséget ajánlanék a kerületeknek. 4. A felsőbb tanügyet illetőleg óhajtandó volna szakértő tanárokból kölön az akadémiák, külön a gymnasiumok részére egy-egy felügyelőt nevezni, ki az illető tanintézeteket meglátogatva jelentést tenne az egyházkerületen, mennyiben van elégtéve a kerület végzéseinek. Hogy pedig az illető pártfogóságok feleletre vonattathassanak, ezek főgondnokainak s küldötteinek a kerületi gyűlésen ülést és szavazatot adnék s nemcsak ezeknek s a központi főiskolák igazgatóinak, hanem a nagyobb középtanodák igazgatóinak is. A központi főiskolák ügyeinek vezetését illetőleg, befolyást nyújtanék az egyházkerületet alkotó megyék küldötteinek is,mint Sárospatakon történik. A bölcseleti szakot berendezném minden központi főiskolánál, hogy igy a tanár-képzés sikeresen történhessék, és e szak végzését nemcsak a leendő tanárok; de a leendő papoknak is kötelességévé tenném. Behoznám minden egyházkerületen a papi vizsgák módjára a tanári vizsgákat is, mint van az evangélikusoknál. Adnék tanári oklevelet, s szabályoznám a tanárrá lehstés módját is, — hogy igy a 101*