Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-10 / 50. szám

Törjük szét hát az indifferentismus békéit, nyissuk meg a haladás útját s engedjünk szabad folyást a fölfakadt forrásnak! Minden mozog, csak előre, isten megsegit! Végre S c h m i d szólott az eszközökről, melyek által az uj irányú népszerű vallásos irodalom terjedése elő:nozdittatnék; e végre egy bizottság alakult, melynek feladata lesz ez ügyet fölkarolni. Aztán az alapszabályokat olvasták fel, és miután ellenvetések nem történtek, el lettek fogadva. Elnöknek K a m p 1 i lelkészt választották, társel­nöknek Lár. g Henrik zürichi lelkészt, és a 7 tagu központi bizottság is megalakult. Bod Károly, papjelölt. Egy uj reform egylet. Basel, 1871. dcc. 1-én. A kis Svájc nagy moz­galmak szintere — a valalás mezején. Már évekkel ezelőtt alakult egy reform-egylet a „schweicerischer Vereinfür freies Kristenthum.a A ha­tás elébb utóbb ellenhatást szült p október havában ez idén alakult az „evangelisc h-k i r c h 1 i c h e r V e r e i n" a szigorú positivisták egylete. Ma (nov. 31) egy uj reform-egylet alakuló gyűlése folyt le: „die schweicerischkirchliche Gesellschaft" név alatt, mint közvetítő irány, tekintélyes férfiak részvéte mellett, mint Hagenbach baseli tanár, nagy egyháztörténész, Schultz tanár s kedvelt szónok, a zürichi superintendens stb. Ha nt. szerkesztő ur egy kis helyet enged becses lapjában, nyúj­tom az uj reform-egylet programmját, mely következő öt pontból áll: „1. Mi a jelenkor vallásos mozgalmaiban oly tüne­ményt ismerünk el, mely nem csupán emberi önkényből jött létre, hanem istentől rendelt fejlődésen nyugszik. Meggyőződésünk tehát, hogy az egyházban eltérő hitné­zetek jelenleg elkerülhetlenek. 2. A különböző irányoknak kizárása, nézetünk sze­rint, veszélyeztetné az egyház lételét. Ali tehát a pártok békés kiegyenlítéséhez tehetségünk szerint járulni aka­runk, s igy egy egészséges fejlődést elősegíteni. 3. Ezen feladatot elérni véljük, midőn egyrészt ragaszkodunk a történelmi hagyományhoz és a Jézus Krisztus örök érvényű megváltó müvéhez, másrészt mi­dőn elismerjük azon szükségességet, hogy a keresztyén hitigazságoknak a jelenkor kivánalmainak megfelelő kife­jezést kell adni. 4. Megkülönböztethetjük tehát magunkat azoktól, a kik a keresztyén hitnek absolut mérvéül a jelenkor műveltségét ismerik el, valamint azoktól is, a kik a keresztyén igazságok minden időkre érvényes kifejezéseül egy határozott tanformulát ismernek el. Ép azért köte­lességünknek tartjuk oda működni, hogy mindkét irány­nak törekvését az egyház javára fordítsuk. 5. A végre egyesülünk tehát, hogy kölcsönösen erősítsük egymást ezen alapelvekhez való ragaszkodásunkban és azoknak valósítására serkentsük egymást." Eddig az öt pont. Magyarázatul járul hozzá: „Ezen programmal lépünk a közönség elé. Nem tartozunk az egyik párthoz azért, mert ugy találjuk, hogy ott nem jut igazi kifejezéséhez az igazi keresztyénség, mert egy­részt egyoldalú idealismussá fajul, másrészt csupa morál­ban ta álja lényegét. Mindamellett a jelenkor ezen vallá­sos mozgalmát nem csupa emberi Önkény kifolyásának tartjuk, hanem istentől akart fejlődési mozgalomnak, me­lyen az egyháznak keresztül kell mennie. S ezen irány­nak az egyházból való kizárását nem tartanok jónak, annál kevésbé, mivel annak tekintélyes képviselői vannak, kiknek szintén szivökőn fekszik vallások érdeke és komoly törekvésök a keresztyénséget a korral összeegyeztetni, jóllehet a kor szellemét kelletén tul mértékül használ­ják az igaz keresztyénség mérlegelésére és meghatá­rozására. A másik párttal közös törekvésünk: a keresz­tyénség lényegét megőrizni. Erősen hiszünk az élő isten­ben, a ki az embert a maga képére teremtette, ki a bűnt megbünteti, de egyszersmind kijelenté megváltó szeretetét a Krisztusban. Hiszünk a Krisztusban, a kinek mint igaz isten-embernek tanában, életében, halálában és feltámadásában istennel való kibékülésünk és a mi megváltá­sunk elvégeztetett. Meggyőződésünk, hogy ezen üdvnek hittani elsajátítása az igaz keresztyéni élet lényege, és hogy a kor humanistikus törekvései folytonos megujulást ós a Krisztusban adott üdvforrásban való elmélyedést szükségeinek. Végre erős meggyőződésünk, hogy istentőli életünk, a mely e földön csak egy tökéletlen kezdet, egy­kor tökéletes boldogságba folyik. De bár mennyire valljuk is ezen igazságokat, mint az evangelium alapigazságait, mindazáltal még sem egyezhetünk abba, hogy egy határozott tanformulát ismerjünk el a keresztyén igazságok minden időkre érvé­nyes kifejezéseül, sőt inkább azt hisszük, hogy a keresz­tyén igazságok kifejezésére szolgáló tanformák szükség­ük, sőt kívánják a szent iráson és a keresztyéni tapasz­talaton alapuló megújítást. Midőn ezen szempontokból kötelességünknek ismer­jük oda működni, hogy mindegyik párt törekvése az egyháznak javára iráuyoztassék, nem vélünk ez által önhittséggel vádoltathatni. Nem akarjuk programmunk­kal azt mondani, hogy hivatottaknak érezzük magunkat az egyházban a vitáknak véget vetni, sőt inkább nagyon érezzük, hogy ez más kéznek van fentartva. Csak azért emeljük fel szavunkat, hogy minden szabad tudományos vizsgálódás mellett az evangeliom lényege meg ne cson­kittassék, és hogy az evangeliomhoz való ragaszkodás mellett a szabad tudományos vizsgálódás jogaiban el­ismertessék." A párt organuma egy népszerűen szerkesztett lap leszen: „Volksblatt für die reform. Kirche der Schveic"

Next

/
Oldalképek
Tartalom