Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-10 / 50. szám

természetes következmények, a pápai világi követségek megszüntetésére nézve is, minél hamarább kifejlődjenek. Weber Samu, ev. lelkész. Könyvismertetés. Bányakeritleti utasitások, melyek bizottmányilag átdolgozva, esperességileg megvitatva, az 1865. 66. 67. 68. 69. ésl870-kiközgyűlések által megállapítva, az 1871. szept. 30. tartott kerületi közgyűlés által pedig szentesítve és kihirdetve lettek. Az ág. h. ev. bányakertilet megbízásából közrebocsátotta Székács József, superintendens. Pest, 1871. Ára 1 frt. E mű, hogv a superintendens ur által irt jeles bevezetés nyomán szabad legyen annak történetéhez hozzá szólanom, nem egy embernek, de nem is egy rövid évnek a teremtménye. Sok ember fáradott és hosszú éveknek sora, majdnem egy század érlelte és annak gyakorlata előre is szentesitette, a mig létre jött és törvényerejüleg kötelezővé vált az abban foglaltató minden egyes utasítás. Apáink az 1791. zsinaton alkoták azon kánonokat, melyek e műnek alapul szolgáltak. E kánonok akkor szentesítve nem lettek ugyan, de hogy írott malaszt se maradi anak egészen, utasitások cim alatt mindenki által megtartandó közgyűlési határozatokká változtattak át. S minthogy az átváltoztatás körül legtöbb érdeme az akkori superintendensnek volt, az ő nevével neveztettek ezek egészen a legújabb időkig Hamaliar-féle utasításoknak. Az igy késztilt utasítás véleményadás végett megjárta az esperességeket s ezek véleményeinek tekintetbe vételével végleg megállapittatott és szentesittetett az 1803. jan. 18—19. Besztercebányán egyedül e végre egybehívott közgyűlésen. De az egyházi élet fejlődései szükségessé tették ezen utasitások ujabb átdolgozását, mely a kerület által egy e végre kiküldött bizottmányra bízatott. A bizottmány 1863. aug. 19. nyújtotta be munkálatát a kerületnek, mely azt az esperességek utján az egyes egyházakkal közölte s az 1864. jul. l-ig beérkezett esperességi véleményekkel köztárgyalásra bocsátotta. A kerület 1865, 6—7—8. évi rendes és 1870. okt. 3-kára ad hoc egybehívott közgyűlésein pontonként vitatta és végleg megállapította ugy, hogy az 1871. szept. 30-kán tartott közgyűlés szentesitette. Bár tehát az előtt is jó részben gyakorlatban voltak, ez óta utasítás név alatt mindenkit kötelező törvények ezek. Ezen utasitások érdeme nemcsak a korszerűség, hanem kiválólag abban áll, hogy az egyházi élet minden mozzanataira kiterjednek s amik legégetőbben igényelték a szabályozást, a papválasztások körüli eljárás és a perrendtartás, ezeknek keretébe befoglalvák. Megismerhetni ezekből, az egyházfitól kezdve föl egészen a püspökig, az egyház mindegyik sz3lgájának kötelességeit, mert szó van itt az egyházfi, gondnok, felügyelő, pap és segédje, tanitó, segédtanító, levita, körlelkész, fő- és alesperes, superintendens, esperességi és kerületi felügyelő, pénztárnok, jegyző, levéltárnok teendőiről és pedig egyházak hivek, esperesség, kerület s ezek gyűlései és egymás irányában. Egyik legmegbecsülhetlenebb része ez utasításoknak mégis a perrendtartás, mely az egyházi biróságok szerkezetét, az egyházi törvényszékek illetékességét, a perfolyamot, bizonyítási módokat, itélethozást, fölebbvitelt végrehajtást, perújítást stb. szabályozza. Valóban nagy hálára érdemesítették magukat azok, kik ezen utasitások készítése körül fáradoztak. De nem kevesebb hála fogja illetni azokat, kik ezen utasításokat az egyes esetekben, hivatalos állásukból folyó kötelességük szerint, hiven érvényesitendik. Az önkénynek, bármily okból származzék is az, meg kell törnie a törvény sziklabércén, törvény iránti tiszteletnek kell meghonosulnia főnt és alant, hogy az egyházban, az apostol szava; szerint, mindenek ékesen és jó renddel történjenek. S midőn ezen utasitások életbeléptetése által a maga körében ezen nemes cél után törekszik a bányakerület, csak örömmel lehet őt ezen a téren is üdvözölnünk. Török József, segédlelkóz. Természetrajz. Irta Seidel Pál. Székesfehérvár, 1871. Klökner Péter tulajdona. (V é g e.) Lássuk a gerincesek első osztályáról, az e m 1 ő b ö kr ő 1 mit mond S. ur. Ezek fogalmát és feloszt ás á t a 7-ik lapon következőkben adja :„Emlősöknek azon állatok neveztetnek, melyek fiaikat magok szoptatják." Talán S. ur lakhelyén a madarak is szopni szoktak? llrendre osztatna k fel— igyir továbbá, — u. m.: 1. Négy kezüe k. 2. Kézszárnyuak. 3. Ragadozók. 4. Őrlők. 5. Foghíjasok. 6. Erszényesek. 7. Egypatások 8. Kérődzők, 9. Többpatások. 10. Fókák. 11. Cetek." Ugyan kérem S. ur, csak ugy kevés gondolkodás mellett is, hogy lehetett volna ily felosztást tenni? Vájjon miért választja ön külön a többpatásoktól a kérődzőket? Vagy talán az ökörnek, tehénnek, kecskének stb. önök felé nem több patája van ? S. ur felosztása után megesküdni kész lenne a növendék, hogy a kecske, vagy az ökör nem többpatás, annyival inkább, mert a többpatások közül csakis hármat emlit fel, melyek részint Ázsiában, részint Afrikában találhatók. Itt azonban még több megjegyezni valónk van, igy p. o. hogy sorrendet kövessünk, a 8-ik lapon, a ragadozók közt, a kutyáról szólva, igen nem jól hangzik következő megjegyzése : „L e g f ő b b haszna a házőrzés; tehát az, ki más kutyáját elemészti, szigorú büntetést érdemel." Ugyancsak e lapon nem elég helyes: „a 99*