Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-10 / 50. szám

farkas hasonlít a nagy juhászkutyáh o z." Nagyságra igen, deszinre nem hinném ; itt pedig, mint látom, a legtöbb állat leírásánál inkább a szinro van fektetve a fősuly. — A 9-ik lapon igy ir: „az ő rlők igen jó fogakkalbirnak, melyekkel a gabonát darálják s a fát is elrágj á k," s a 10-ik lapon az idetartozó mókus életmódjáról csak ennyit mond: „Az erdőkben odvas fákban lakik." Az őrlők fenebbi meghatározása szerint a mókus is mindenesetre vagy gabonát darál, vagy fát rág, mivel pedig az erdőben nem igen találni gabonát, fával kell magát tengetnie. Ugyan azzal-e hát S. ur ? Ugyan e lapon az erszényesekről szólván, ugy látszik, nincs tisztában azok fogalmával. Ugyanis ezt irja: „Az erszényes állatok azon különös tulajdonsággal birnak, hogy testükön oly nyiladék van, melyben veszé 1 y idején fiaiakat elrejthetik 6 elviheti k." Ha jól tudom, ez erszónyforma nyiladék nem arra való, hogy az erszényesek veszély idején abba bepakolják s elvigyék fiaikat, hanem ez más valami fontosabb célra szolgál. Az erszényesek rendesen idétlent szülnek s a nőstény erszénye, mely belül csecsbimbókkal van ellátva, ez idétlen fiak befogadására szolgál, s mintegy költő-táskául használtatik, melyben az ébrények az ott elhelyezett emlőkből táplálkozva kifejlődnek. A 11-ik lapon az állatbonctanban való teljes járatlanságát árulja el S. ur, midc!n ezt irja: „Az egypatásoklábán csak egy uj van, mely teljesen körömmel van fedve, mely patának neveztetik." Igaz, hogy az egypatásoknak csak is egy ujok van; de ez egy uj három uj percből levén alkotva, nem igaz, hogy az egész körömmel lenne fedve, hanem csak is a legvégső perc. Még csak egy mondani valónk van itt S. urnák, s ez az, hogy ha célul tűzte ki maga elé, hogy munkája által — mint előszavában emliti — agyermek fogalmait a végtelenüljó teremtőről mennél inkább kifejtse: kár e végett oly helyeket használni fel, minőket szerző ur. Ugyanis a 12-ik lapon a t e v e leírását következőleg kezdi: „A jó Isten atyailag gondoskodott aföld minden tájainak lakóiról. Valamint északon a nyargaló c, ugy délen a teve nélkül alig élhetnének az emberek." Ez eddig megfelel a célnak, de könnyen megtörténhetik, hogy ha a 18-ik lapra jut a növendék, hol a hüllőkről van szó s ott olvassa az afrikai krokodilról, hogy ez néhol még a házak közelében is megöli az embert, könnyen azon kérdést intézheti a tanitó bácsihoz, hogy vájjon abban az Afrikában lakik-e a teve, amelyikben ezen emberevő krokodil ? Jobb lett volna, ha mig e magasztos cél elérése után hasztalanul fáradozott, az állatok helyes leírására fordított volna több figyelmet; amazt elvégzik a vallástanitók S. ur nélkül is becsületesen s bizonyosan nem köszönik meg, hogy ahoz nyúlt, amihez nem ért. A gerincesek többi osztályára mentől kevesebbet jegyezhetünk meg, szerző ár is meglehetős rövideden tárgyalván ezeket. — A madarakat felosztja szelid és vadmadarakra. Célszerű lett volna, ha S. ur a 15-ik lapon a szelid madarak közt a ludat és kacsát ismertetvén megemlíti, hogy ezek vadon is találtatnak, s igy épen oly jogosan számithatnók a vad, mint a szelid madarak közé. Hogy a 18-ik lapon a h ü 11 ö k osztálya a kétóltüekével hibásan van összefogva, már egy fenebbi megjegyzésünkből következik. A békát és gyíkot egy osztályba sorozni igen nagy bonc-és kifejlődéstani ismeretlenséget árul el. A gerinctelen állatok ismertetésével meg lennénk elégedve, ha ott némi sorrendet követ, t. i. kezdi a rovarokon s végzi az ázalagokon, vagy megfordítva, s mielőtt 8 rovart leirt, legalább ennyiben : minden három pár lábbal ellátott gerinctelen állatot rovarnak nevezünk—adja annak fogalmát; vagy pedig ha már ezt nem tette, a kilencedik leírását nem kezdi e szavakkal :a rovarok közül a körisbogár stb., mert a gyermek még azt sem tudja, mi lehet az a rovar, de azt semmi esetre sem, hogy a feaebb ismertetett lepkék, szitakötő, méh stb. ehez tartoznak-e, vagy pedig oda, hol az előttük leirt nadály, giliszta stb. foglal helyet. A harmadik, vagy növónyországról szóló főrészre csak kevés megjegyezni valónk van. Felosztja a növényeket két csoportba: 1. hazai, 2. külföldi n övónyekre. Hogy mennyire nem kielégítő e felosztás, mutatja az, hogy a hazai növények közt egy osztályt a nagyobbrészt külföldről behozott kerti dísznövények részére állit fel. A hazai növényeket 8 osztályba sorozza, u. m. gabnanemüek, kertigazdasági növények, kerti dísznövények, gyümölcsfák, vadfák, cserjék, mérges növények, gyógynövények. — Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a következőket. A 27-ik lapon a mérges növényekről szólva, nagyon határozatlan eme tanácsa: „Ha véletlenül mérges növényt evett valaki, hivassunk orvost s ha az azonnal nemjöhet, addig, mig elérkezik, langyos vizzel, tejjel, vajjai iparkodjunk a betegen segíteni." Ebből ugyan nem igen fogja a növendék megérteni, valyon tejben vajban föröszteni, vagy azzal kenegetni, vagy talán azt megétetni vagy itatni kell a beteggel. — A 28-ik lapon az i s z a 1 a g r ó 1 ezt mondja: „a b o krokra felfutó fehér, bozontos virágú növény; bogyói mérgesek.* S. uréknál bogyói vannak az iszalagnak? nálunk nincsenek. Ugy látszik, a bogyó fogalmával nincs tisztában, azért rövideden ezekben mondjuk el. Abogyó (bacca) húsos vagy leves, nem kor adó gyümölcs, mely belül egy vagy több magvat rejt, min-