Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

fogunk adhatni, de azt legalább 600 frtig fokozni erkölcsi kötelezettségünknek tekintendő. Szóval, Aszódot pártolnunk kell ! Aszód esperességünknek disze. Váltsuk be igéretünket ! Láng Adolf, a pestmegyei ev. esperesség főjegyzője. BELFÖLD. Megjegyzések a zsinati munkálatokra. (V é g e.) Iskolai ügy. Ez az egész rész igen általánosságban van tartva, s mint a végül hozzá adott „Jegyzet" mondja : a különböző tanterveket majd a zsinat fogia egyházi bizottságok által kidolgoztatni. Ha megérjük! a mihez ugyan nem sok reményem van. Mert mig a zsinat létesül, mig az bizottságokat nevez ki, mig ezen bizottságok munkálataikkal elkészülnek, mig ezen munkálatok törvénynyé lesznek és foganatba mennek : ha a mi iskoláink mindaddig a mostani nyavalyás állapotban maradnak, már addigra csak kerül egy erélyes közoktatási ministerium, mely a községi iskolákat felvirágoztatván, mire mi iskolai rendszerünkkel készen leszünk, akkorra tanítványaink ne legyenek. Pedig az iskolaügy volna egyik legsürgősebb teendőnk. Mert e téren egészen uj állapotba jutottunk, melyhez alkalmazkodnunk kell E részhez tehát nincs mit szólani. Különben pedig az iskolaügyről annyi mondandóm volna, hogy azt e „megjegyzések" kalapja alá nem szoríthatom. Hanem a következőket még sem hallgathatom el. Vallásoktatási tankönyvekről gondoskodni, ugy hiszem, az. egyházegyetem dolga volna. A népiskolai törvény megalkotása óta terem a sok mindenféle tankönyv mint a gomba, újnál ujabb, a kor szükségeihez alkalmazva, a tudomány legújabb vívmányaiból merítve. Hát az egyházi téren nem történt 300 év óta semmi haladás ? itt nem termett a kor ujabb szükségleteket? vallási tankönyvekül még most is elégségesek azon káték, melyeket ősapáink használtak ? Panaszkodunk a vallás iránti hidegség, elidegenedés, a buzgóság lohadása miatt, és keressük ennek okait itt is amott is. Itt az ok! az első legfőbb ok vallási tankönyveinkben ' Mert a gyermeknek az első érintkezéskor már el kell idegenednie a vallástól, midőn a helyett, hogy édes tejként szivatnók be véle a vallástápláló igazságait, megterheljük gyomrát megemészthetetlen dolgokkal, melyektől megcsömörlik, megundorodik örökre. Több mint 300 évvel ezelőtt, az akkori gondolkozás- és kifejezésmód szerint, idegen nyelven, idegen nemzet szellemében felnőtt emberek számára írattak azon könyvek, melyekkel mi mai napság gyermekeinket idegenitjük a vallástól. Mint a tapasztalás bizonyítja szép sikerrel. Magamnak is borsódzik a hátam, midőn visszagondolok azon gyötrelmes órákra, midőn a káté megemészthetlen érthetetlenségeit kellett magolnom, melyek még most is megfekszik gyomromat. Sajnáljuk a szegényt, ki magát megerőltetvén, nyomorékká lőn, gúnyoljuk a chinaiak ostobaságát, hogy lányaik lábait sajtóba szorítják: nem ezt tesszük e mi rendszeresen gyermekeink lelkével, épen azt használván ezek megnyomoritásául, a mi ezek éltető eleme Kellene, hogy legyen ? Ismerem az ellenvetést, hogy nem lehet, mert nem tudnánk abban megegyezni, hogy micsoda szellemben írassanak a tankönyvek. Jó, hát nem vitatkozunk azon, hogy mit Írjanak; csak ugy írják, hogy a gyermek megérthesse, a mit pedig meg nem érthet, az mellőztessék. A mi káténknak jó ha egy tized részét megérti. Mégis be kell neki verni, mert különben bele verik. Sokat lehetne még itt mondani, de majd talán máskor. Következnek : CANONOK a házassági ügyben. Ehez nem értek; — ez jogászok dolga. Csak az a sok, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes feltűnő, a mi a házasságügy körül előfordul. A házasulandókat ki kell hirdetni, de fel is lehet menteni; rokonok egybekelése tilos, de fel lehet a tilalom alól menteni; az erdélyi egyház rövid pénzzel elválasztja hiveit, magyarországi nem, stb. stb. Az evangélikusok pénzügyéről. Az itt közlött §§. ellen semmi kifogásom. Hanem a pénzügyet illetőleg egészen más, a mostanitól elütő eljárást szeretnék, mert egyik főokát a „rothadtságnak" ebben látom, és határozott meggyőződésem, hogy mig a mostani rendszer fenmarad, addig mindig csak ütvevétve megy a dolog, addig az egyházi élet nálunk felvirágozni nem fog. Mert biz az egyházi téren is csak a pénz a nervus rerum gerendarum. Röviden, csak általanosságban mondom el, a miket üdvösnek, szükségesnek látok: -1. Hogy az egyházi hivatalnokok ne, mint most, közvetlen a nép kezéből vegyék fizetéseiket. A ki nem restellené erről gondolkodni és az életet különösen falusi gyülekezetekben megfigyelni; hiszem, hogy be fogná látni az eddigi eljárás káros voltát az egyház nem csak anyagi, hanem szellemi életére nézve is, és velem fogna szavazni. 2. A hivek országosan, vagy legalább kerületenként egyenlő kulcs szerint adóztassanak meg. Avagy igazságe az, hogy a kisebb gyülekezeti híveknek tíz annyit kell egyházi célokra fizetniök, mint a nagyobb gyülekezet tagjainak. És még is csak annyit nyernek az egyháztól, mint emezek. Sőt még annyit sem, a mennyiben gyenge fizetésre a legtöbb esetben gyenge embereket is kapnak,