Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-26 / 48. szám

Gyászhír. SZÉL SÁMUEL, született 1797. febr. 27. — meghalt 1871. nov. („Hód-Mező-Vásárhely") Ki munkás életét, tul a mindennapiság korlátain, valamely magasabb cél szolgálatának szentelte, nemcsak pályája tartama alatt lesz működésében áldásosán ható, hanem, miután az életpálya már rég bezáratott, tetteiben leszen a fogékony keblek előtt hasonló tettekre buzditó s teremt férfiakat a közügynek. A h.-m.-vásárhelyi ref. egyház legközelebb elhunyt agg lelkészét, néhai Szél Sámuel urat szintén nem más mértékkel kell mérnünk. Az ő élete is a közügyé volt, buzgó munkásságát az egyházi élet és nevelés terén maradandó emlékek tanusitják, hogy áldást hozzanak a névre s buzditsanak hasonlókra. Született e sokérdemü férfiú 1797. február 27-én SzatmáT-megye Vetés helységében. Atyja Szél György, szintén lelkész volt. Felsőbb tanulói pályáját a m.-csengeri iskolában kezdette, de csakhamar a debreceni főiskolában folytatta és végezte, hová a már az idén is kiváló ifjú, a későbbi nagynevű superintendens Balogh Péter társaságában ment. E nemes barátság e fogékony gyermekre valamint hatásában üdvös, ugy a hosszú életen át mindvégig meleg volt. Tanárai közül kezdetben Hetényi a bölcsész, majd Ercsey, Pécely, Sárváry, Varga és Budai E. mindannyian országosan ösmert férfiak voltak jótékony hatással fogékony lelkületére. A tanulmányait kitűnő sikerrel végzett ifjút, mint ki Csokonay müveinek hatása alatt, bár még az ódon classicai alak mellett, de már a nemzeti szellem lengedezésével maga is szép jeleit adta költői hivatásának, a főiskolai elöljáróság az 1820—21 évekre a költészeti osztály vezetésével buta meg. A megbízatásnak emberül megfelelve, miután a német nyelv gyakorlása s a francia tanulmányozása végett egy évet Eperjesen töltött, a német nyelv köztanitása, az éneklőkar vezetése mellett constrascribai majd seniori tisztet viselt, miközben a Debreceni Pallas, Lant és Igaz S. zsebkönyve hoztak neve alatt figyelmet érdemlő költeményeket. Iskolai pályáját 1825-ben bevégezvén, ösmeretei gyarapítása végett a külföld tudós iskoláit vágyott meglátogatni : de miután a hazánkat a külföld mozgalmaitól még mindig féltékenyen elzárni törekvő kormányrendszer annyi jelesünkkel együtt e vágyától őt is elütötte, kénytelen volt bécsi tapasztalataira s modori tanulmányaira szorítkozni, mely helyen a latin, hellén, német és francia classikusokban már nem közönséges mérvben otthonos ifjú férfiú buzgalma Tassó felé fordult. Visszatértével jBuday Ézsaiás oldalán viselt segédlelkészséget. Nagy férjfiak közvetlen társasága kiválólag fejlesztő hatású a fojgékony lelkülettiekre. Budai éles tekintete rég fölismerte Jnemes törekvését s vele nemcsak szellemi, hanem anyagi fszivességét is közié. 1827 tavaszán itt érte a h.-m.-vásárhelyi ref. egyház meghívása. • E nagy népességű egyház hálás tér munkálkodni az ur szőlőjében. Csak a lelkészi szolgálat puszta mechánismusa lefoglalja a lelkészi erő legnemesebb részét; nem is említve a papi gond annyiféle ágait, a nálunk nem csekély részben lel Készeinkre néző anyagi ügyeket, az egyház 18 népiskolája, 8 osztályú lyceuma szolgáltatnak elég munkakört annak, kiben tenni erő és akarat párosult. Szél S. lelkészségének már harmadik évével átveszi egyháza iskoláinak vezetését s csaknem hasonkoru négy tiszttársa mellett egy huzamban egy évtizedig folytatja. E közben irodalmi téren is foglalkozik; alkalmi lelkészi dolgozatok, énekek s költemények mellett egy nevezetes megbízást vett. A tiszántúli ref. egyházkerületf főleg annak az iskolaügy iránt buzgó superintendense Buday É. a gymnásiumi osztályokat a kornak megfelelő tankönyvekkel óhajtván elláttatni, azok készítésével egyes szakférfiakat bízott meg. Szél Sámuel a költészeti osztály két éven át jeles tanítója, a távolban sem kerülte ki figyelmét. Igy készítette „Extractus Mythologiae" cimü latin, majd főleg az iró egyenes és többszörös sürgetésére „Mythologia" néven nemzeti nyelvű önálló munkáját. Ez utóbbit, miután tartalmi becse mellett a hazai nyelvnek a tanügy terén szerzett vívmányai is ajánlották, 1838-ban a már elhatárzott kinyomatás előtt, a debreceni fő- és más iskolában kéziratban tankönyvül használták. A kinyomatás azonban a sajtóengedély késedelme, majd a buzgó egyházfők elhunyta miatt végleg elmaradt. Még egyházának hozott irodalmi uton egy nevezetes munkálatot. A vallásos énekeiről nemzeti irodalmunkban is szép emlékű Szőnyi B.miámin volt egyházunk történésze, azóta csak egyes szórványos följegyzések történtek. Ő a Szőnyi latin nyelvű munkáját magyar szabad átalakításban dolgozta át, az uj korra nézve pedig közvetlen kútfők nyomán igen becses följegyzésekkel 1848-ig folytatta s főleg ezen korban egyházunk életének hü képét adja. A consistorialis rendszer, mely 1848-at előzőleg a békés-bánáti ref. egyházmegyében uralkodott, féltékenyen kizárván a zöld asztal mellől a nem hivatalos személyeket, nem volt kedvező megismertetni az uj tehetségeket; de mihelyt a korlátok tágultak, csakhamar az egyházmegyei tanács kebelébe jut, mint egyházmegyei jegyző, majd tanáesbiró s egyszersmind levéltárnok. Buzgó munkásság a rábizottakban, szilárd kitartás a nehéz napokban, tiszta látás a kétesekben, igazságszeretet az Ítéletben jellemzék működését.