Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-26 / 48. szám

getlen gondolkodású, erőteljes jellemű, igazságot szomjúhozó, az erkölcsi jó iránti szeretet buzgalmától áthatott embereket növelni, ez a cél. Nem Kálvinnak, sem Zwinglinek, sem egyik vagy másik confessionak kell hiveket növelnünk, hanem a Jézusnak, kinek vallása — ujtestamentomi eredeti formájában — felekezeti váltanokat, confessionális álláspontokat, orthodox hitcikkeket nem ösmer. Felekezeti tantárgyak (confessiók, katekhismusok) egészen mellőzendők, ezeket megismertetni az illető gyülekezet lelkészének teendője, midőn a növendékeket c o nfirmációra késziti s felekezetének tagjai közé beveszi." Alább emiitett előszavában tervjavaslatot is nyújt a vallásos tantárgyak beosztásáról az elemi és gymnasialis osztályokban. Szász Domokosnak itt röviden emiitett s minden komolyan gondolkodó által elfogadható eszméiből egyenesen következik : 1) hogy az egyh -kerület módositása, mely szerint kivántatik oly kézi könyv, mely a helv. hitvallás teljes és hü kinyomata legyen, elhibázott alapelv ; s a bizottság eredeti formulája : „k ivántatik az evang. szellemében, a hit-és erkölcstan örök igazságait magában foglaló oly könyv, mely stb" — helyesebb. Ez állítást indokolni, azt hiszem felesleges. Hiszen mindenki beláthatja, hogy oly vallási kézikönyv, mely a helv. hitv. telj esés hü kinyomata kell5 hogy legyen —:

az elébbi, tarthatlannak beismert álláspontra, a confessiók és katekhismusok rendszerébe sülyesztene vissza, a melyből épen szabadulni akarunk. Kikerülhetlenül oly sorsra jutnánk, mint az ingoványokba tévedt utas, — nagy erőködéssel kihuzzuk egyik lábunkat a sárból, hogy ismét bemerüljünk : Ugyanezen elvekből következik. 2) hogy hittanról és erkölcstanról — qua tudományról — még pedig tán épen „rendszerrő 1", népiskolában szó sem lehet. A Jézus soha hittant és erkölcstant nem tanított, s ilyenféle könyv gyermek kezébe absurdum. De mit adjunk hát? Semmit mást, mint hit- és erkölcs-igazságokat tartalmazó olvasmányokat, az osztályok fejlettségéhez mérten. 3) egyetemes egyház és hítjavitás története, rendszeresen tárgyalva, szintén nem felelne meg a célnak. Képek, élet-, és jellemrajzok, rövidke, vonzó alakú elbeszélések az egyháztörténelemből véve, legüdvösebben használtatnak e célra. 4) az u. n. agenda, az ismétlő-iskolába járóknak, tehát 13—15 éves gyermekekuek tanittassék, még pedig a lelkész által, — ő képezzen itt magának kiváltképen való népet. — AZ agenda-tanitásnál tessék, ha tetszik, az uj testamentom drága köntösét foszlányokra tépni a felekezeteknek, mondván : ez az e n y i m, ez a tied. 5) Rövid imák és szokások, ugy szintén az ének is a vallástanitáshoz tartozván, ama két elsőre nézve óhajtandó. hogy az illető osztályok könyveibe beosztva legyenek, énekeink pedig gyökeresen átdolgoztassanak, még pedig a készítendő vallási könyvekkel egyidejűleg. lm ezen szerény észrevételeim volnának a készítendő népiskolai vallásos könyvekre nézve. Szavamait egy e téren tekintélylyel biró férfiúnak nézeteivel erősítem. Egy-egy vallásos kézikönyv századokig dominál a népiskolákban. Ily nagy hatalmasság illő megválasztására nagy gondot kell fordítanunk. Pózba, november 15. 1871. Kiss Károly, református lelkéiz, BELFÖLD. A szarvasi papválasztás. Az „Egyházi és Iskolai lap" f. é. novemb. 12-iki 46. számában rövid közlemény foglaltatik lelkész-választásról. Szabad legyen ezen választásnak nevezett cselekményt részletezni. Jancsovics István lelkész, 36 1

/t

évig viselt papi hivataláról leköszönvén nyugalomba vonult. Az evang. egyház tagjai, leköszönt papjok iránt szeretettel és bizalommal viseltetvén, nem tudva a leköszönés okait sem — a presbyteiiummal meghasonlottak, miután ez eseményből generális gyűlés tartása meg nem engedtetett, s igy a nép a maga jelöltjeit az esperesnél maga utján nem kérvényezhette. Ekkor küldöttségeket menesztettek az egyházhivek az espereshez, kérve a generális gyűlés elrendelését és még két jelöltnek candidálását. Az esperes ur megtagadta a kívánságot, mert — úgymond — az egyik jelölt nem esperességebeli, a másik csak segédpap. Candidált tehát ő maga 3 egyént, s ezek próbaszónoklataikat megtartották. Folyó évi október 8-án átküldé esperes ur megbízottjait, hogy a papválasztás megejtessék. A választó nagy közönség, élve jogaival, kimondá, hogy addig a három esperesi jelölt közül egyet sem fog választani, mig a közgyűlés meg nem tartatik, abban a hiány kérdése meg nem vitattatik, és a nagyobb rész jelöltjei szintén candidációba »em jönneS. A nagy egyház szükséglete ugy kivánta, hogy a megürült papi állomás betöltessék, s esperes ur, bár az esperességi kiküldöttek által megtartott papválasztási közgyűlés eredméuyéből meggyőződhetett arról, hogy a három candidált papi egyén közül a hivek nagy többsége egyet sem kiván választani: mégis jónak találta, hogy személyesen ma