Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-11-19 / 47. szám
A mindenható istennek áldása legyen jó ügyünk kel és buzgó fáradozásainkkal! Kelt Pesten, a magyarországi protestansegylet választmányának 1871. november 14-én tartott gyűlésében. Fördős Lajos, alelnök. Kovács Albert, titkár. Elmélkedés a magyarországi prot. egylet teendői s jövője teleti. Folytonos figyelemmel kisértem a prot. vallásos irányú lapok azon közleményeit, melyek előhangjai, ébresztő harsonái, előkészítő tényezői valának az egylet iránti érdeklődés fö!ébresztésének s az egylet megszülemlésének. Az „Egyházi és iskolai lap", „Prot. tud. szemle", „Egyházi reform", „Erdélyi prot. közlöny" mindmegannyi úttörő vezérei valának a megalkotás nagy munkájának. Tekintélyes, elismert nevű egyének emelék fel győzelemhez szokott mesteri tollúkat; olyanok, kiknek alakjaik már egy érdemteljes mult fénysugaraiban ragyognak s olyanok, kikneK habár ifjú életkoruknál fogva fényes Dcultjok még nem lehet, de annál szebb jövőt kötött nevükhöz a közvélemény ; s mindenik erősen hangsúlyozta, hogy az óbor nem szorítható többé az uj tömlőbe; hangsúlyozta, hogy a vallásos destillált szellem nem fér meg többé a hitcikkek ódon edényében ; hangsúlyozta, hogy a vallásos hit kitépte magát a három száz év óta kimerült dogmák sivár talajából s most ég és föld között lebegve, biztos megállapodási helyet keres Nóé galambjaként ; egy szóval, hangsúlyozta, hogy az orthodox dogmák nem hű kifejezői többé az emberi szellem vallásos nyilatkozatainak. S igazuk volt. Sok ezer meg ezer keböl érzületének adtak hangot e reform-cikkek. Mindenik egy-egy hidat képezett a mult letarolt dogmaviiágából, a jövendő szép virágokkal behintett vallás-erkölcsi élet mezejébe. A nagyszerű festések, lelkünkbe szórt igazságok után mindnyájan vágy, remény s bizalommal tekintettünk azon nagy horderejű reform-egylet megalakulása s ténykedése felé, mely szerintünk, egy uj vallásos aera kapuját felnyitni vala hivatva; hivatva arra, hogy a rozzant épületet ne engedje tovább mázolni erőtelen sárral, hanem elhordván, eltisztitván az útban fekvő romokat, kezdj, n hozzá egy uj épület alkotásához, letevén az erős alapot : a középkori dogmák uralma alól felszabadított krisztusi szellemet. E nagyszerű elv ragyogott folyvást a reformerek zászlóján. Ki ne szerette volna tehát megrövidíteni azon ^dőt, mely az egylet rendszeres megalakulása előtt feküdt?! Mi, kiket elhárithatlan akadályok visszatartottak a gyűlésről, lázas feszültséggel vártuk a reményeinket beváltó eredményt; azonban mély sajnálattal valljuk be, hogy oly nagyszerű előkészületek után, kisszerű eredményt mutat fel az egylet életének első, legnagyobb jelentőségű stádiuma. Még csak az alapot sem vetette meg, melyre az uj épület emelkedhetnék. Legyünk őszinték és valljuk be, hogy nem volt a gyűlés következetes előzményeihez. Az apák vallásos hitét kifejező, de a mai vallásos kebel szükségeit többé hűn nem tükröző középkori dogmák, hitcikkek értékét nem merte érinteni, latba vetni. Nem merte a hagyományos dogmák rendszere átalakításának égető szükségességét még csak proclamálni sem. Elmondja ugyan, hogy az egylet, a vallás-erkölcsi életnek Jézus szellemében és az összes művelődéssel összhangzásban való megújulására törekszik ; de hát hol, mely tényben adott garantiat arra, hogy e törekvés valóban szivén fekszik? Hol s mily erélylyel ad kifejezést, az előkészületekben oly erősen hangsúlyozott vallási reform szükségességének ? Tudom én azt, hogy a protestantizmus szellemével merőben ellenkezik a vallásos öntudatot, örök időkre érvényes formába szorítani akarni; de azt bátran elmondhatjuk, hogy a dogmák, alkotásuk korában, a vallásos öntudat hív kifejezői valának; mért nem keresett tehát a reform-egylet a mai vallásos közszellem nyilatkozhatására megfelelő formát ? Mért nem adott az uj bornak uj tömlőt ? Azért, mert félt a szakadástól. Megijedt a bekövetkezhető visszahatástól. De hiszen a ki fél a gőz feszerejétől s zúgásától, az ne legyen gépész. Most ha azt kérdezi valaki : mutassátok fel a tisztázott, az összes emberi szellem szükségeihez idomított hitformákat, melyek ez idő szerint hiv kifejezői a reform-tagok vallásos életének, hitének, meggyőződésének ? mii fogunk mondani, mire fogunk mutatni ? Azt feleljük : az egyéni szabadság, egyéni meggyőződés van itt proclamálva ? Hiszen erre semmiféle egylet sem szükséges a világon ! Mig a szellem, külső factorok nyilatkozatára szorult, addig mindég szükség lesz egy oly jelvényre, mely körül az egy cél felé törekvő, egy eszmeért lplkesülő, egy igazságnak hódoló egyének serege csoportosuljon. Szükséges egy zászló, melyre e jelmondat legyen irva: ev TVTCO vtxa. Ily külső jelvénye volt eddig a protestánsoknak a symbolikus könyv. De miután e zászló nagyrészben elrongyollott, szükség, hogy az uj jelvény alkotásáról gondoskodjunk, nehogy még jobban elszéledjen a zászlót vesztett reformátusok tábora. Amely társulat, vagy egylet tagjai mind külön nézetben, hitben, meggyőződésben élnek, az nem képes előteremteni nagyszerű eredményt. Ily jelvény előállítása lett volna szerintem első sorban elutasithatlan kötelessége a reform-egyletnek. Igy felelt volna meg csakugyan c i m j é n e k.