Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-19 / 47. szám

Szükséges lett volna ez különösen azért, mert igy megvetette volna alapját az iskolák számára szerkesztendő vallástan na k. Itt, kiv lt a népiskolákban kell igazán a vallás-reform. Sokan keresték okát a vallástalanságnak, a vallásos kérdések s intézmények iránti közönynek, részvétlenségnek. Itt az oka uraim, itt, az iskolai vallástanitásban. A kiszínezést most elhagyom ; csak egyszerűen rámutattam a kór fészkére. Most már a tanitó a reform-egylet tagja, ki lelkének egész melegével s buzgalmával csügg a reformeszméken, kérdem, minő állást foglaljon el mint olyan, a vallástanitásnál ? Kezében ott a régi dohos tankönyv — hogy verje el szagát; miként csavarja el értelmét ; hogy tegyen erőszakot tudatán, meggyőződésén; hogy mentse meg növendékeit a későbbi meghasonlás küzdelmeitől, a kétkedés marcangolásaitól ? Hiszen habár egyleti tag, de azért nincs maga sem tisztában az egylet vallásos hitnézetével ? Nem tudja, mennyit tartson a helvét hitvallásból igaznak, modernnek ; mennyit félre teendő antik ereklyének. IJgy magyarázza-e az egyház vallási okmányát : a bibliát, mint amelynek minden betűje Isten szava, vagy a melynek betűiben isten igéje foglaltatik ? Eredendő bűn, Krisztus elégtétele, váltság, sz. háromság, közbenjárás, csudák stb. hogy alakuljon át kezei között ? Hol az irány, vezérelv, útbaigazítás ? Yagy minthogy az egylet hit dolgában teljes szabadságot diktál — tehát magyarázza a modern szellemmel össze nem férő hit tárgyait ugy, amint jónak látja, amint lelke sugallja? Tanitsuük mindenik iskolában más-más vallásigazságokat ? Nagy horderejű dolgok, kérdések ezek uraim, melyek megoldására a reform-egylet bátor és határozott működése volt s van hivatva. Csak akkor veti mélyre hálóját az egylet, ha az iskolai vallástanitásnak irányt ád. Továbbá, életrevalóságáról ad bizonyítványt, ha a köznép egyetemének lelki szükségét is figyelemre mélatja. Ne gondolja senki, hogy a nép, protestáns népünk mai napság a hagyományos dogmák járszalagán vezethető. Mi, kik köztük élűnk, kik gondolkozásmódjukat, szellemi igényüket ismerjük: jól tudjuk, hogy a vallás nyilatkozatainak régi formáiból ők is kinőttek. Épen azért mutatkoznak naponként mindég élesebben a vallástalanság kórtünetei. Persze érzi, hogy azon vallás, melyre tanították, csakugyan nem eszközöl üdvös átalakulást, vagy csendes nyugalmat lelkében; azon sejtelem pedig, mely lelkében az erkölcsi világrendről s annak központjáról, istenről képződött, de határozott körvonalokban kidomborodni nem birt : szintén nem hozza számára közelebb a mennyeknek országát, tehát elhitte a nyeglék szavára, hogy a vallás csak fölösleges cifra sallang az életen, nem egyéb papok találmányánál. E rettenetes balvélemény megszüntetésének ténye szintén az egyletre vár. Miként? Olcsi 4—5 krajcáros, vallásos irányú, útbaigazító, oktató iratok, olvasmányok kibocsátása által. Szerintem ez az egylet egyik legfőbb kötelessége s feladata. Fördős, Dobos, Farkas és több tekintélyes tagok előtt régen és sokszor hangsúlyoztam ennek égető szükségét. Örveudek, hogy a 10-ik|számu „egyházi reformban" kifejezést adtak ezen eszmének. Uraim ! Ily olcsó vallásoserkölcsi népirodalom nagy horderejét alig lehet elképzelni! Nézzük csak, mit tesz a szent László,-szent István, szent Mária- és nem tudom én miféle szenttárbulat, érdekeinek megvédésére, biztosítására ? Nézzük, a fekete és nem fekete csuhás barátok mily eltorzított röpiratokat bocsátanak közre egyházuk, rendjük érdekében. Ir boldog, boldogtalan, névvel és név nélkül, de mind egy célra működik. Csak ugy hemzseg az országos- és hetivásári ponyván a sok 1—2 krajcáros „disznóvá vált zsidó", „mennyből aláesett kő "-féle história. A szegény nép egymás kezéből kapkodja, mert hát olcsó. Épen azt akarja a clerus és a katholikus egyletek, hogy kapkodják. Akkor van nekik jó világok ! Alapítsunk mi is, alapítson az egylet, egy, a katholikusokétól egészen ellenkező irányú, olcsó népirodalmat, melynek célja nem a nép butítása, ámítása, kiskoruságban-tartása, hanem felvilágosítása legyen az egylet szellemében. Ölelje fel ez irodalom nemcsak a vallás-erkölcsi, hanem az egyháztörténelmi tért is. Jelszava legyen: az igazságra vezérlés s a lélek nemesítése. Évenként jelenjék meg legalább 12 füzet, legalább egy ivnyi tartalommal Az egyleti tagok Írjanak i ngyen; ez erkölcsi kötelességük. Ha a célt, a valláserkölcsi élet felébresztését csakugyan el akarja érni az egylet, akkor tagjai bizonnyal fognak irni ingyen. A nyomtatási költségek fedezve lesznek az eladott példányok árából. Én magam is eladok egy-egy közleményből pár százat; másik egyleti tag még többet ; azonban feltéve, de meg nem engedve, hogy a költség nem kerülne ki: arra valók a fiók-egyletek, hogy adakozzanak. Szentebb célra nem adakozhatnak soha. Még egyet. Az egyletnek ugy lehet biztos jövőt, működésének áldásos sikert ígérni, ha nemes érdekeinek a közmivelődést s tiszta vallásos életet ébresztő működésének sikeresitésére a lelkészeket s tanítókat megnyeri. E két testület leghatalmasabb factora lehet e téren a közszellem emelésének. Elhiszem, hogy nagyobb, miveltebb helyeken egy-két világi buzgó egyén találkozik, ki a fiók-egylet megalakításán fáradozik; de oly községekben, hol egyedül a lelkész és tanítóból áll az intelligencia — és hány van ilyen? — ki fog fiókegyleteket alakítani, felolvasásokat tartani stb. stb? És. pedig az ily helyeken van legnagyobb szükség a reformokra, felvilágosításra, útbaigazításra s a vallásos tévelygések megszüntetésére. Jó lenne tehát az elnökségnek egy körlevélben felszólítást intézni az egyházkerü • let lelkészei s tanítóihoz, s őket részvételre buzditam