Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

BELFOLD. A dunántúli reform, egyházkerület közgyűlése Pápán, október 17-én. A dunántuli reform, egyházkerület f. évi október 17-én Pápán, közgyűlést tartott, főt. Nagy Mihály supe­rintendens, s ngos. Tisza Kálmán ur távollétében, tek. Huszár Pongráez urak elnöklete alatt. A gyűlés október 17-én reggel, 10 órakor, Márton István szobrának lelep­lezésével vette kezdetét, nagyszámú, férfiak- és höl­gyekből álló diszes közönség jelenlétében. A legszebb őszi napok egyike volt; mintha csak a ter­mészet is együtt akart volna innepelni azokkal, kik azért gyűltek egybe az iskola uj épületének udvarán, hogy a hála és kegyelet szent adóját leróvják a szellemvilág, az értelmi fejlődés és világosultság egyik dicső bajnoka : a derék Márton István, a pápai iskola nagylelkű' alapitója s tanára irányában. Az ünnepély jelesen vezetett öszhangzatos karének zengesével nyilt meg; ezután Körösi Sándor jogtanár tartott emelkedett szellemű emlékbeszédet. Az ünnepély előre felkért szónoka Tarczy Lajos tanár ur lett volna; de ő ebben szeretett nejének épen e napon történt gyászos elhunyta által meggátoltatott. Körösi Sándor, beszédének általános részében azon, sokszor egész a közönyösségig fokozódott hideg egykedvű­ségről szólott, melylyel korunk, az emberiség szellem­életének vezetői, a tanárok iránt igen sokszor viseltetik ; kevés tanárnak jut már életében osztályrészül, a hála és elismerés babérkoszorúja. Többeknek már csak sir­halmára szokta azt letenni a hálás utókor elismerő kegye­lete. Nagy Mártonunknak is az akadályok egész tömegé­vel kellett megküzdenie, mig Pápán egy főiskola alapját megvethetó, melynek üdvös voltáról és horderejéről nyelv, nemzetiség és vallás tekintetében egyiránt, oly mélyen meg volt lelkében győződve. És áll a pápai főis­kola! nagy Mártonunk nevének és emlékének e legbe­szélőbb bizonysága. De szülhet bármit a jövő ; érlelődhet­nek bármi nagy változások és átalakulások az idő méhé­ben; az események szélvészei között alapjában rendül­het meg a szent Sión ; összeomolhat az iskola épülete: Márton neve, nemzeti mivelődésünk történelmének lapjain századok múlva is fényesen fog felragyogni. Nagy embe­rek életének nem határköve a sir: nagy szellemek, századokra hintik fényök dicső sugarait; éltetőleg, báto­rítólag, lelkesitőleg hatván mind örökké azokra, kik a nagy eszmék és nagy szellemek mozgalmában egy szebb jövő hajnalát látják felpiroslani a szellemvilág láthatárán. Álljon itt még egy^rövid élet- s jellem-rajz. Márton István Iszka-Szentgyörgyön 1760 nov. 23-án született. Szüléi Márton István iszka-szentgyörgyi lelkész és Gom­bos Judith voltak. Tanulói pályáját 1774-ben Kecskemé­ten kezdette meg ; 1778-ban pedig Debrecenben theologus lett. Szabolcsmegyében Nánáson tanitói hivatalt viselt, innen Göttingába ment. 1790-ben lett Márton István Pápán gymnasiumi tanár, hol mindjárt a legnagyobb tevékenységet fejtette ki egy uj iskolai épület emelésé­nek érdekében, mely 1794. végen már át is adatott az ifjúságnak, 1795-ben pedig az egész papnöveldei tanfo­lyamot megnyitotta. Márton István mint ember és tudós is a jellem magaslatán áll. Mint theológus, korát túlhaladó értelmi felvilágosultságával, fenkölt, keresztyén bölcseimi szabad­elvüségével tette magát nevezetessé. A keresztyénség súlypontját nem a merev dogmatizmusban, nem a betűkön rágódó konfessionalismusban, hanem az erkölcsi élet tisztaságában kereste és találta meg. Hogy mennyire szivén feküdt a vallás-erkölcsi élet ügye, mutatják tudo­dományos dolgozatain kivül, barátival vitt sz ámos leve­lezései. Én, egy akkoriban Csepen lakott jó barátjához intézett leveléből olvastam s jegyeztem fel magamnak egy passust, melyet ide iktatok. Abban az időben szo­kásban volt, társas körökben, a vallás tárgyai, s igazsá­gai felett vitatkozni. Mártonnak tudomására jutván egy ily vallásos vitatkozás e kérdés felett: melyik az idvezitő hit? — igyir barátjának: „a katholicismus, a judaizmus­ból és paganizmusból praeparált amalgama; ennél, vala­mint a lutheránizmusnál tisztább, egyszerűbb a kálvi­nizmus ;de a valódi krisztian izmusnak mégtemploma sincs aföldö n." A lángész dicső felvillanása ez, és talán minden t udományos munká­jánál szebben jellemzi nagy Mártonunk magas eszme­világát. Meghalt 1831-ben szept. 21-én. Ezután az uj iskola tanácstermében ült össze az egyházkerületi közgyűlés. Nevezetes vitára szolgáltatott alkalmat azon körülmény, miszerént a jogi tanfolyamban sokkal nagyobb a magántanulásra jelentkezett ifjak száma, mint a nyilvános hallgatóké. Bizottság neveztetett ki sta­tisztikai adatok gyűjtése végett azon célból, hogy a többi jogakadémiák körében is észlelhető-e ezen rop­pant aránytalanság; mily okok lehetnek különösen elő­idézői ezen állapotnak főiskolánk, jogakademiáik életében? Kiváló figyelem tárgyát képezte az iskolai pénztár ügye is, panaszosan jelentvén az egyházkerületi számve­vőség, miszerént pénztárnok ur nem levén készen a szá­madással, jelentését be nem terjeszthette. Pénztárnok ur határozatilag utasittatik kötelességének eddig tapasztalt erélyességgeli pontos teljesítésére. Az államsegély a kérvényező egyházak között, a folyamodványaikban kifejtett állapotokhoz arányositottan osztatott ki. Bölcs és korszerű iskolai törvények szerkesztése egy tekintélyes bizottságra bízatott ; valamint a már készen álló szabályrendeletek célszerű módosítása is. Például, a megjelenési avagy beiratási határidőre vonatkozó törvény­ben, mit keres e kifejezés: ha igazolja magát az elkésett tanuló, 15 nap múlva is beiratik. E cikk valóságos fal­simonium gyárt 'sra vezeti az ifjakat. A törvénynek cor­rectnek, határozottnak kell lenni. Rendkívüli körülménye­ket mindig leend bölcsesége a tanári karnak megítélni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom