Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

Yolt még egy nevezetes, egy esperes és egy lelkész között felmerült ügy. Ennek részletes közlését akkorra halasztjuk, midőn ez ügy a főt. egyházkerületi közgyűlés által érdemlegesen tárgyaltatni fog. Most csak a tárgyra vonatkozó okmányok olvastattak fel nagy figyelem között, és azonnal két jeles beszéd hallgatásában gyönyörködhetett a gyűlési közönség. Az egyiket Kacsóh Lajos, egyházkerületünk e kiváló alakja tartotta. A másik egy esperes atyánkfiának sztizbeszédje volt, ki is a terjedelmes védiráshoz röviden hozzá rzólván, párat-1 a n beszédjét igy zárta be: „Főt. egyházkerületi közgyűlés. A ki sokat ir, vagy sokat beszél : az vagy sokat tud, vagy sokat hazudik." Parlamentaris ékesszólásunk mesterei mit szóltok ehez ?! Mocsán, október 24. 1871. Pereszlényi J ános. reform, lelkész. Az unitáriusok egyházi főtanácsából. Az unitárius egyház m. hó 3-án és 4-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Kolozsvártt. Legyen szabad érdekesebb tárgyából némelyeket e becses lapok utján is köztudomásra bocsátani. A közgyűlést a szokott módon nagy tiszteletben álló püspökünk, főt. Kriza János ur rövid, de az ő ismert szivélyes modorú és emelkedett irányú üdvözletével megnyitván s a közszónok, esp. t. Farkas György ur isteni segélyért könyörögvén, a rendes isteni tiszteletig több folyó ügy elintéztetett melyek közt külön is figyelmet ébresztett a képviselő tanácsnak az angolhoni és amerikai unitáriusokkal folytatott levelezéséről tett jelentése. A magyarhoni, akkor még csak erdélyi unitáriusoknak az angolhoni és amerikai unitáriusokkal való atyafiságos viszonya csaknem e század elején fejlett ki, a mit nagy mértékben elősegített volt néhai bölöni Farkas Sándornak ismert utazása, mindazáltal e viszony melegebbé s ezáltal jótékonyobbá azóta lőn, mióta az angolhoni unitáriusok közül már többen megfordultak Erdélyben is, valamint a magyar unitárius tanuló ifjak közül is már többen nyertek kiképeztetést az angol unitáriusoknak londoni papnevelő intézetében. Az emiitett levelezés as unitáriusokra nézve kétszeres érdekkel bir ; vallási és nemzeti érdekkel ; vallásival, a m ennyiben hitnézeteikkel, hitbeli alapelveikkel nem érzik magokat többé elszigetelten a ker. egyházban, s tengerentúli hitrofeonaikbau oly testvérekre találtak, a kik magasabb fejlettségök s a helyzetből folyó szellemi fensőbbségök mellett sem felejtik el azt, hogy az unitárizmusnak a magyarok voltak első megalapitói, hogy mi vagyunk az idősebb testvér. De e viszony egyszersmind nemzeti érdekkel is bir, mert egy csatorna ez is arra, a melyen hazánkról helyesebb ismeret szivárog ki a külföldre, mint az idegen utazók utján, s szeretjük hinni, hogy e viszony következtében eddig is nem egy ferde felfogást sikerült eloszlatnunk nemzetünkről. A rendes isteni tisztelet alkalmával az egyházi beszédet Péteifi Sándor, hévizi pap és köri jegyző tartotta Máté 13 : 16 és 17 versei alapján. A szónok neve már második kiadást nyert egyházi beszéd-gylijteményeiről szélesebb körben is előnyösen ismert. Az ő előnye főleg a beszéd jó berendezésében, a maga elébe tűzött tárgy világos és tiszta feldolgozásában áll, miről ez alkalommal is bizonyságot tett. A beszéd nyomtatásban is meg fog jeleuni, s igy arról most nem is látom szükségesnek többet mondani. A belső emberek kepéjének itt-ott jobb móddal történt elrendezése, az ürességbe jött tanári s más állomások betöltése, a pénzügy körül tett intézkedések s más hasonló kebli ügyek mellett fontos részét tette a tanácskozásoknak a nevelésügyi kérdés. Az unitáriusok egyházában egy nevelésügyi bizottság van felállítva, melynek elnöke öreg tudósunk Brassai Sámuel, jegyzője a nevelés terén szintén ismert Kovácsi Antal, tagjai a kolozsvári tanárok s más nevelésügyi barátok. Az egész egyházból bejövő iskolai tudósítások ehhez tétetnek át megvizsgálás és véleményadás végett. A mult isk. évről bejött tudósítások alapján azon örvendetes jelentést tette a nevelésügyi bizottság a főtanács elé, hogy ha bár csekély is az a lendület, a mit a népnevelés ügye egyházunkban a közelebbi évben nyert, mindazáltal lehetetlen némi haladást észre nem venni. Jelesen a megelőzött 1869/70. isk. évben csak 4365 nevendék járt fel népiskoláinkba, a közelebbi isk. évben pedig 5052, s igy az iskolába járt növendékek száma 687-el gyarapodott. Topábbá a tanszak megnyújtására nézve is haladás látszik; mert mig ezelőtt jobbára minden falusi iskolából a tavaszi munkák beálltával aprilisben, sőt sok helyt már márciusban elszéledtek a növendékek, a közelebbi évben sikerült nagyobb részint májusig összetartani őket. A haladásnak egy más jele mutatkozott végre az ismétlő iskolák beállításaival, melyeknek jómóddal való kezelése szükségessé teszi azt, hogy azokat a lelkészek, vegyék kezök alá, vagy legalább segédkezet nyújtsanak a tanítóknak, a mit a főtanács melegen ajánlott is papjainknak. A nevelésről levén szó, nem hagyhatom megemlítés nélkül azt, hogy Kelemen Benjámin ur, kinek neve már sokszor be van jegyezve az unitárius egyház aranykönyveibe, áldozatkészségének e főtanácson is jelét adta az által, hogy tordai középtanodánk három lakszobájának fölszerelésére 300 és a torockói iskola számára 200, együtt 500 frtot adományozott s azt a gyűlés szinén be is fizette urb. papirosokban. Most, midőn esküformák, papi diplomák s más hasonlók kérdése napi renden van, nem lesz talán érdektelen közölnöm azt a papi diplomát, a melyet a főtanács jelen alkalommal az elfogyott latin szövegű diploma helyett annak alapján megállított.*) Nekem ugy tetszik, ez okmányt bár minő keresztyén *) Irományaink közt elhányódván ez okirat, kérjük annak utólagos beküldését. Szerk.