Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-29 / 5. szám

nyozza^ön, egyszersmind ki fogja ön jelenteni, hogy a magas Olerus az államtól eddig élvezett ellátásról és javadalmakról önként lemond. Hálás elismeréssel fogjuk az autonomía e szükségszerű corollariumát törvénybe iktatni, a magyar katholikus clerus örök dicsőségére. A discursus ennyiben maradt; s a discursussal a dolog is. A tanulságot levonni nem én reám tartozik. Vonja le a magyar népnek ősi tulajdona : a józan ész. Könyvismertetés. A classicai tanítás ügyében. (Folytatás.) 75. v. „p u 1 c h r a p r o 1 e független határozó, annyi m. pulchrae prolis (perentem.)" — Mi az a független határozó? Más tán jobban tudja, mint én. Egyszerűen a „parentem" jelzőjének mondanám, ha tudniillik a magyarázattal egyetértenék. De bizony, Servius engedelmével, ugy is lehetne azt construalni, hogy: „(Duopeia) pulchra prole faciat te parentem", azaz: szép magzatokkal, (t. i. az által, hogy neked szép magzatokat szül) tégedet atyává tegyen. 78. v. „quodcunque hoc r e g n i (est), bármiből áll ez az uralmam, azaz: az összes birodalmam." Eltalálta szarva közt a tölgyét. Tévesztés ez, nem magyarázás, mire az ily rendezés: quodcunque regni, hoc ... . szépen és helyesen reávezethetett volna. Kár volt el nem olvasni Servius kedélyes magyarázatát. 81. v. „m o n t e m i m p u 1 i t i n 1 a t u s, Aeolus a hegyet félretolja megfordított lándzsájával, azaz: egy kissé oldalát megemelinti." — Kevés szóban több zavart képzelni is lehetetlen. Nem a „lándzsáját", hanem a lándzsája hegyét, — nem is „megfordította," hanem nekiforditotta, nekiszegezte a hegynek, —- nem is „félretolta," hanem oldalra döntötte, felfordította, — nem is az „oldalát emelintette meg, hanem a hegyét magát, mert valaminek csak az oldalát emelinteni, lehetetlen. Továbbá a „kissé", önkényes hozzáadás, és végre: „félretolta, azaz megemelinette", minden kritikán alól váló. 83. v. „Az egymásra következő lengedik"; — mi az ? 85. v. „r u u n t, annyi m. evertunt, az igaz; de mivel itt Virgilius — nem tudván latinul, — az accusativust kifeledte mellőle, csak maradjon annak, hogy „rohannak." 93. v. „duplices, mint egymáshoz való, annyi m. ambas." — A commentatorok Servius óta kiadónk részén vannak ugyan, de én még is inkább gondolnék a „duplices palmae" alatt, az esdeklők szokása szerint „ö s s ze f o g o 11 vagy összetett kezet", mintsem azt Ligyjem, hogy költőnk üres tautológiával töltötte ki versét. 94. v. „v o c e, hangosan." Ha az előbbiekben Aeneasnak gondolatai volnának .leírva, azt tenné; de mivel csak esdeklő tagjártatása és'^sóhaja vannak előrebocsátva, talán jó lesz s z ó-nak hagyni meg a „vox-ot. 76. v. „o p p e t e r e, t. i. mortem, a halált elérni) azaz : harcolva meghalni.8

És ismét: 99. v. „ i a c e t egyenértelmü ezen igével: interfectus est." — Tehát, minthogy van piros alma is, „pomum" azt teszi: piros alma! Én tudom, hogy ezt maga magyarázónk sem hiszi ; de a jegyzetet olvasó s a tanár tekintélyére hajtó tanítvány honnan tudja ? Ilyekre vezet a meggondolás ós szabatosság hiánya ! 102. v. „s t r i d e n s A q u i 1 o n e, az éjszaki széltől szítva (sic), éjszakról zúgva." Stridet," azt, hogy „szít" éppen nem jelenti; ez világos előttünk, de a tanítvány előtt az-e? „zúgva" is gyenge kifejezés: inkább Üvöltve. 105. v. „d a t, megnyitja." — Mikép bukkanhatott kiadónk erre a kietlen magyarázatra, nem tudok mást gondolni, mint azt, hogy az „undis" alatt csak „vizet" értett, s aztán a többit ráfogta. Pedig az egész dolog egyszerű és világos. Feltehetni, hogy a hajó egy ideig keresztben hasította a hullámokat. Azonban a „procella .... velum ad versa ferit" és ennek következtében „prora avertit et undis dat latus", azaz a hajó oldalvást fordul a hullámnak. „A q u a e m o n s. Az egytagú szóval zárt hatméretü versnél (sic! germanismus: bei) az a nevezetes tünemény fordul elő, hogy rnig a többi verssorok második felében szó- és vershangsuly összeesik, ennél (sic) szétágazik, %iint a verssorok első felében." — Zavartabban, ügyetlenebbül szerkesztett jegyzetet, mint ez, mondva sem lehetne csináltatni. Nagyobb az, hogy a mit mond, ugy, a mint mondja, nem is igaz. Azt akarná t. i. értésünkre adni a magyarázó, hogy a hexametert bevégző dactylus és spondeus első tagjára hangsúlyos szótag esik (-L | -L W). holott a négy első lábban ez nem szokott igy lenni. Azután azt, hogy midőn a végszó egytagú, a spondeus arsisára nem esik hangsúlyos szótag. Kezdjük az utóbbi állításon az elemzést. Aeneisben az első vers, mely egytagú szóval végződik, ez: „Ad quem tum Juno supplex hisjvocibusíusa est." Ebben világosan meg van cáfolva az állítás. A második ilyes vers: „Explorare labor: mihi jussa ca pessere fas est," megint nem szól mellette, mert az egytagú önálló szókat az accentuáltak közé számítják. Csak a harmadik, a jegyzetre alkalmat szolgáltató vers felel meg a vitatott állitásnak : „prae|ruptusá|quae mons." — Tudva vagy tudatlanul mellőzte-e kiadónk a két előbbi példát, bajos volna eldönteni; de mindenik esetben hiba volt. A második eset ugyanis gondosságára vet homályt. Az elsőt téve fel pedig, bámulnunk kell, mikép számithatott olvasó