Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-15 / 42. szám

SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. PROTESTÁNS ES LAP ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és vidékre postai küldéssel félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri beiktatás sánál 5 kr., egyszeriért 7 krajcár sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Kiknek: előfizetése ezen évnegyed végével lejár, előfizetésük mepjitására kéretnek íel. A liitcikkek szerepe az egyházi reformban. Volt olyan idő, midőn a theologiát nem tartották olyan unalmas valaminek, mint napjainkban, s midőn olyan hitviták, melyeket ma merő szőrszálhasogatásoknál egyébnek nem ítélünk s melyeket éles conservativ irány jellemzett, napokon és heteken át nagy és fényes közönséget voltak képesek együtt tartani. Ebben a korban a királyok és az államférfiak könyveket irtak hittani kérdések felett s a felekezetek főbb dogmái az utcákon és a mag n házukban a társalgás oly állandó tárgyát képezék, mint most a politika. Hogy ebből az átalános érdeklődésből, mennyi volt betudandó az emberi kíváncsiságnak, melyet a látványosságokban nem szűkölködő hitviták tápláltak, mennyi az u. n. divat hatalmának, s mennyi a politikai érdekeknek, melyek igen sokszor vegyültek bele a vallási kérdésekbe, mennyi ismét a lelkek benső vágyának, azt most természetesen nehéz bizonyosan megmondani. A prédikációkról, melyek pedig legegyenesebben voltak hivatva a lelki éhséget enyhíteni, már ebben a korban tudjuk, hogy nem egészen voltak kapósak, pedig általában erős dogmatikai szinezetök volt, és sokkal közvetlenebbül szólottak az élethez, mint a maías. Bornemisza Péter XVI. századbeli piot. lelkész legalább azt írja a maga koráról, hogy „Nagy sok része ilyen az keresztyéneknek, hogy midőn uj és híres prédikátor jő körökbe, sok felől rrá gyűlnek egynehány prédikációjára és szeretettel hallgatják, de megint igen hamar elunják, kiváltképen pedig akkor, ha valami háborúság támad reájok akár az isten igéjeért, akár egyéb dologért, mindjárt elhidegülnek, és sem prédikáció, sem isten, sem imádkozás és semmi isteni ájitatosság nem kell a keserűségben, ma$a azkor kellene leginkább hozzá folyamniok" (Bornem. Másic réze az evangeliomokból és epistolákból való tanúságoknak. Sernpte 1574. 287. lev.). Ugyanő a kemény „útfélhez" hasonlítja azokat, „kik jelen lévén az prédikáción, egy szót sem érthetnek, mert másuvá kábultak vagy elszunyattak," mely felek minden prédikáción sokan vadnak, hogy noha ott áll mint egy fakép, de semmit nem hall és csak egy szót sem tud megmondani" (u. o. 297. lev.). Mélius Péter Debrecen híres szónoka szintén panaszosan hányja szemére hallgatóinak, hogy mig Jézus és szent Pál reggeltől fogva éjfélig is prédikálottak „most csak egy óráig is nem dicsérheted a? urat, hanem viszket a talpad." (Me 1. Válog. Préd. 329.) Mindez azonban még nem rontja le iménti állitásom igazságát. Minden tudósítások egyhangúlag a mellett szólnak, hogy abban az időben a hittani kérdések a leg erősebb hullámzásokat voltak képesek előidézni társadalmunk minden rétegében. Abból a korból olyan virágzó nemzeti theologiai irodalmunk volt, melytől a későbbi időké mind mennyiség min^ minőség tekintetében igen messzire marad. Annyit egész bizonyossággal mondhatunk, hogy ha nálunk abban az időben magyar tudós társaság és egyetemi bölcsészetikar lett volna, semmi esetre sem követték volna el azt a cselekedetet, mely a müveit világban ma is ritkítja párját, hogy t. i. a theologiának, mint valami jöttment idegennek, mely a tudomány nevet sem érdemli, ajtót mutattak. A szellemi mivelődés s a közélet emelkedése tényezőit nagyon roszul ismernők, ha ezen az állás • ponton továbbra is megmaradnánk, s ha mivelt, kö zönségünk a theologia iránti közönyösségéből ki n- m vetkőznék. Ennek a tudománynak oly régi és oly nagyszerű múltja van, minővel semmi egyéb társa sem 83