Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-10-01 / 40. szám
jukat opponálásban tüntető hazafiak csoportját. Ezt tevé, midőn a Győrött jelen volt prot. papság és a világiak nagyobb részét ugy jellemzé, mint amely szükkörii felfogása, felek ezeties szelleme és túlzó politikai nézeteinél fogva a szabadság ügyének ártalmára van, és az ultramontanismussal egy kézre dolgozik Sőt még ennél is többet tett A. Gy. ur. Kötelességének ismerte a kerületi gyűlésnek ezen jelzett opponáló magatartását denunciálva, a kormányt egyenesen felhivni, hogy fejtsen ki kellő erélyt minden ily, az állami hatalom ellen irányuló tulkapás megfékezésére; és tevé mindezt oly bámulandó cynismussal, oly minden nemesebb kegyeletből kijózanodott blazirtsággal, melynek vallás, egyház-felekezet, hazafiság és mind az, amire a nemesebb kebel még feldobog — ugy látszik — csak hangzatos szó, csak üres frázis, csak rajongás, csak humbug. Ezen megsiratlanul eltemetett pietásai fölött pedig — mint a temető lidérce ott virraszt és kisért az egyedüli, mit még respectalni látszik: az állam omnipotentiájáról képzett merev doctrináinak rögeszméje és politika} fanatismusa. Mert mi hozta cikkírót ily önkivüli zelotismusba ? Egy a gyűlés elé beterjesztett eset, miszerint egy megyei tanfelügyelő némely felekezeti iskolát, anélkül, hogy azokról magának közvetlen és személyes tudomást szerzett volna, mellékes uton vett relatió nyomán kétszeri megintésben részeltetett, és a kilátásba tett harmadszori megintéssel a törvény szerénti beszüntetés Damokleskardját függesztette föléjük. Ezen iskolák pedig történetesen olyanok voltak, melyek ujabban kiválóan törekedtek erejük megfeszítésével is a törvényes kellékeknek eleget tenni. Ezen esetre nézve tehát a kerületi gyűlés a törvényben biztosított nevelési befolyását, és őrizetére bizott felekezeti érdekeit féltve, és ellenőrizni, megóvni akarván, ebbeli érzelmeinek ugy az egyesek nyilatkozataiban, mint gyűlési határozatában kifejezést adott, folyamodás határoztatván, miszerint kéretnék meg a kormány, tanfelügyelőit oda utasítani, miszerint csak személyes és közvetlen meggyőződésük szerint járjanak el és intézkedjenek felekezeti iskoláink iránt. Ez — a lapis offensionis. És erre előáll A. Gy. ur, és nagy hangon ráolvas az egyházkerületre, és via brevi elmarasztalván azt a szükkörü felfogás, a felekezeti obscurantismus, a liberális eszmék ellen szentségtörő reactió, az állam ellen irányult baloldaliság, és ki tudja még mi merényletek főbenjáró bűneiben, nagy kedvet érez az egyházkerületet annak rende szerint „bemaasregolni." Valóban, nem tudom, mit bámuljak inkább, azt a sivár keblet, vagy azt a, rögeszmeszerti politikai fanatismust, vagy azon chaotikus eszmezavart, mely A. Gy. ur cikkéből oly bántón nyilatkozik. Eszméi a szabadságról, korszerű haladásról, szabadelvüségről, az egyház autonómiájáról, és az államról oly sajátságos zürt mutatnak, mit eredetiségre nézve csak azon merészség múlja felül; melylyel csalhatatlanságot igénylő eszméit, mint korszerüleg ti&ztult és egyedül jogosult eszméket árulja és fellépteti. Az ő fölfogása szerint, ugy látszik, ily sorozatban, és egymáshozi aránylatban állnak a cikkét átható eszmék : egyházi gyűlésben felekezeti szellemben nyilatkozni = nem protestáns felvilágosultság ; feltétlenül a felekezeti iskolák fölött a községieket nem pártolni = szükkörü felfogás, mert az egyház befolyása alatti nevelés = merő elavult obscurantismus ; az állam hatósága alatti iskola = korszerűség, szabadelvüség ; az egyháznak autonom jogköre, és külön életműködése szemben az egyeduralomra hivott mindenható állammal legalább is = nagy hiba; és az egyház autonom jog- és életköre megóvására irányzott ténykedés = bűnös oppositio, reactio, é; az állam ellen irá iyult merényletszerü tulkapás. Hol tanulta ezeket A. Gy. ur? Én ugy tudom, hogy ma már elfogadott dolog, és a tudomány előtt vita tárgya is alig lehet többé, hogy az állam csak ugy, mint az egyház, miután mindegyik az embert csak egyoldalulag a maga szempontjából tekinti, a nevelés céljának egész körét egyik és másik is fel nem ölelhetvén, nincs arra hivatva, hogy az iskola ügyet kizárólagos tulajdonául birja. A nevelés monopolizálása az állam kizárólagos befolyása alatt, a mindig változó kormányok ingatag alapján csak oly veszélyes a haladásra, a mivelődésre és a szabadságra nézve, mint az egyházi nevelés monopoliuma, és legfeljebb az opportunitás kérdése, és a gyakorlati eredmény szempontja dönthet az egyik vagy a másik részére. Mindenesetre pedig az egyház csak oly jogosult, mint az állam, befolyását a nevelés terén tőle telhetőleg föntartani, érvényesitni és hasznositni, és kétszeresen jogosult erre a magyar protestáns egyház, ugy egyházi szerkezeténél fogva, melynek súlypontja nem az államon kivül fekvő érdekekben fekszik, és soha államellenes nem lehet, mint különösen múltjánál fogva, melyben a nevelés terén az országnak közmivelődési, erkölcsi és társadalmi tekintetben kiszámíthatatlan szolgálatokat tett. Hanem Andorka Gy. ur e kérdésben már döntött, ő egy egyházi gyűlést, mely képviseleti uton épen külön felekezeti érdekeinek és nevelési ügyének minél sikeresebb eredményeztetése és megóvása céljából ül együtt, szükkörü felfogással vádol azért, mert az nem az államszerinti nevelés mellett nyilatkozik. Kérdem, melyik részről van itt a korlátolt eszmejárás, a szükkörü felfogás? De elméletileg bármi nézeten legyünk, az tagadhatatlanul igaz, hogy az országos törvényhozás iskolai törvényével A. Gy. ur szűk látkörén sokkal túlemelkedett azon szabadelvű alapon áll, miszerint a közneveié