Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-01 / 40. szám

jukat opponálásban tüntető hazafiak csoportját. Ezt tevé, midőn a Győrött jelen volt prot. papság és a világiak nagyobb részét ugy jellemzé, mint amely szükkörii felfogása, felek e­zeties szelleme és túlzó politikai nézeteinél fogva a szabadság ügyének ártalmára van, és az ultramontanismus­sal egy kézre dolgozik Sőt még ennél is többet tett A. Gy. ur. Kötelessé­gének ismerte a kerületi gyűlésnek ezen jelzett opponáló magatartását denunciálva, a kormányt egyene­sen felhivni, hogy fejtsen ki kellő erélyt minden ily, az állami hatalom ellen irányuló tulkapás megfékezé­sére; és tevé mindezt oly bámulandó cynismussal, oly minden nemesebb kegyeletből kijózanodott blazirtsággal, melynek vallás, egyház-felekezet, hazafiság és mind az, amire a nemesebb kebel még feldobog — ugy látszik — csak hangzatos szó, csak üres frázis, csak rajongás, csak humbug. Ezen megsiratlanul eltemetett pietásai fölött pedig — mint a temető lidérce ott virraszt és kisért az egye­düli, mit még respectalni látszik: az állam omnipotentiá­járól képzett merev doctrináinak rögeszméje és politika} fanatismusa. Mert mi hozta cikkírót ily önkivüli zelotismusba ? Egy a gyűlés elé beterjesztett eset, miszerint egy megyei tanfelügyelő némely felekezeti iskolát, anélkül, hogy azokról magának közvetlen és személyes tudomást szer­zett volna, mellékes uton vett relatió nyomán kétszeri megintésben részeltetett, és a kilátásba tett harmadszori megintéssel a törvény szerénti beszüntetés Damokles­kardját függesztette föléjük. Ezen iskolák pedig történe­tesen olyanok voltak, melyek ujabban kiválóan töreked­tek erejük megfeszítésével is a törvényes kellékeknek ele­get tenni. Ezen esetre nézve tehát a kerületi gyűlés a törvényben biztosított nevelési befolyását, és őrizetére bizott felekezeti érdekeit féltve, és ellenőrizni, megóvni akarván, ebbeli érzelmeinek ugy az egyesek nyilatkoza­taiban, mint gyűlési határozatában kifejezést adott, folya­modás határoztatván, miszerint kéretnék meg a kormány, tanfelügyelőit oda utasítani, miszerint csak személyes és közvetlen meggyőződésük szerint járjanak el és intézked­jenek felekezeti iskoláink iránt. Ez — a lapis offensionis. És erre előáll A. Gy. ur, és nagy hangon ráolvas az egyházkerületre, és via brevi elmarasztalván azt a szükkörü felfogás, a felekezeti obscurantismus, a liberális eszmék ellen szentségtörő reactió, az állam ellen irányult baloldaliság, és ki tudja még mi merényletek főbenjáró bűneiben, nagy kedvet érez az egyházkerületet annak rende szerint „bemaas­regolni." Valóban, nem tudom, mit bámuljak inkább, azt a sivár keblet, vagy azt a, rögeszmeszerti politikai fanatis­must, vagy azon chaotikus eszmezavart, mely A. Gy. ur cikkéből oly bántón nyilatkozik. Eszméi a szabadságról, korszerű haladásról, szabadelvüségről, az egyház autonó­miájáról, és az államról oly sajátságos zürt mutatnak, mit eredetiségre nézve csak azon merészség múlja felül; mely­lyel csalhatatlanságot igénylő eszméit, mint korszerüleg ti&ztult és egyedül jogosult eszméket árulja és fel­lépteti. Az ő fölfogása szerint, ugy látszik, ily sorozatban, és egymáshozi aránylatban állnak a cikkét átható esz­mék : egyházi gyűlésben felekezeti szellemben nyilatkozni = nem protestáns felvilágosultság ; feltétlenül a feleke­zeti iskolák fölött a községieket nem pártolni = szük­körü felfogás, mert az egyház befolyása alatti nevelés = merő elavult obscurantismus ; az állam hatósága alatti iskola = korszerűség, szabadelvüség ; az egyháznak auto­nom jogköre, és külön életműködése szemben az egyed­uralomra hivott mindenható állammal legalább is = nagy hiba; és az egyház autonom jog- és életköre megóvá­sára irányzott ténykedés = bűnös oppositio, reactio, é; az állam ellen irá iyult merényletszerü tulkapás. Hol tanulta ezeket A. Gy. ur? Én ugy tudom, hogy ma már elfogadott dolog, és a tudomány előtt vita tárgya is alig lehet többé, hogy az állam csak ugy, mint az egyház, miután mindegyik az embert csak egyoldalulag a maga szempontjából tekinti, a nevelés céljának egész körét egyik és másik is fel nem ölelhetvén, nincs arra hivatva, hogy az iskola ügyet kizá­rólagos tulajdonául birja. A nevelés monopolizálása az állam kizárólagos befolyása alatt, a mindig változó kor­mányok ingatag alapján csak oly veszélyes a haladásra, a mivelődésre és a szabadságra nézve, mint az egyházi nevelés monopoliuma, és legfeljebb az opportunitás kér­dése, és a gyakorlati eredmény szempontja dönthet az egyik vagy a másik részére. Mindenesetre pedig az egy­ház csak oly jogosult, mint az állam, befolyását a nevelés terén tőle telhetőleg föntartani, érvényesitni és haszno­sitni, és kétszeresen jogosult erre a magyar protestáns egyház, ugy egyházi szerkezeténél fogva, melynek súly­pontja nem az államon kivül fekvő érdekekben fekszik, és soha államellenes nem lehet, mint különösen múltjá­nál fogva, melyben a nevelés terén az országnak közmi­velődési, erkölcsi és társadalmi tekintetben kiszámíthatat­lan szolgálatokat tett. Hanem Andorka Gy. ur e kérdésben már döntött, ő egy egyházi gyűlést, mely képviseleti uton épen külön felekezeti érdekeinek és nevelési ügyének minél sikere­sebb eredményeztetése és megóvása céljából ül együtt, szükkörü felfogással vádol azért, mert az nem az állam­szerinti nevelés mellett nyilatkozik. Kérdem, melyik részről van itt a korlátolt eszme­járás, a szükkörü felfogás? De elméletileg bármi nézeten legyünk, az tagad­hatatlanul igaz, hogy az országos törvényhozás iskolai törvényével A. Gy. ur szűk látkörén sokkal túlemelke­dett azon szabadelvű alapon áll, miszerint a közneveié

Next

/
Oldalképek
Tartalom