Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-01 / 40. szám

Hát ilyenekben kereste-e mesterünk az üdvességet? Mennyi baj volt és van még máig is a szakái miatt Pedig hát nem szakálosan festjük-e Jésust, sőt magát az u> istent is? Én legalább még eddig csak egyetlen egy borotvált Krisztust láttába a zsebeházi faluvégen, de annak is ugyan hegyesre pödrött bajusza volt. Es szeretném tudni, hogy miért nem volna szabad épen a papoknak külsőképen is hasonlítani ahoz, a ki különben az ő példányképük kell hogy legyen. Az adiaphorákra nézve a papokat az elfogultság és ostobaság minden pressiójától lehető teljesen felmentetni kívánom. 16. §. „Az isteni tiszteletnél stb hivatalos lelkészi öltözetben jelenjen meg." — No jó. — Ámbár sehol sem olvastam, hogy akár Jézus, akár az apostolok valami különös reverendát tartottak volna azon esetre, mikor a néphez szólottak. A kereszteléseknél pedig szinte aligha öltöztek valami nagyon neki a fürdésnek. Legalább azon képeken, hol János Jézust megkereszteli, még sehol se láttam valami hivatalos öltözetnek semmi nyomát. 20. §. cc) „Az ur imádsága minden istenitiszteleti és lelkészi cselekménynél csak egyszer mondassák el." De szükséges-e csak egyszer is elmondani oly lelkészi cselekvényeknél, mikre az uri ima semmi vonatkozással nincs? pd. keresztelés, egyházkelés stb. Némely gyülekezetben nem is szokás ezen cselekvényeknél miatyánkot mondani. 21. §. aa) „Azokat (prédikációit) dolgozza ki s foglalja irásba, hogy a látogató püspöknek bemutathassa." Én is azt hittem, hogy püspöki látogatás alkalmával legalább egy évi prédikációinak themáit elő kell mutatnia a lelkésznek átnézés végett. Pedig hát a püspöki látogatás csak egy, ez alkalomra készült beszéd meghallgatására terjeszkedik. „és tegye sajátjává annyira, hogy a papirost a sz. széken nélkülözhesse." Bizony pedig mindenik ritka helyen teljesíttetik, mert a ki hozzászokott a szabad előadáshoz, az aztán nem igen dolgozza ki beszédjeit, hanem elmondja a mit a pillanat sugall neki. Már most aztán melyik jobb, egy jól elkészített beszédet értelmesen elolvasni vagy kiolvasni, -— vagy pedig szabadon össze-vissza adni tüzet és vizet ? Én azt mondanám; inkább jót Írásból, mint rosszat a nélkül. Ha Angolországban minden pap Írásból olvassa beszédeit, sőt nem is szabad neki máskép ; miért lenne ez nálunk vétek, a mi máshol kötelesség. — A ki teheti, ugy is tenni fogja, mert mindenki tudja, hogy hathatósabb és kapósabb a szabadon előadott jó beszéd, mint az olvasott. dd) „A beszéd, a fohásztól számítva az Ámenig, egy óránál tovább ne tartson". Ha a hosszúságát megszabjuk, ugy a rövidségét is meglehetne szabni, pd. hogy egy legyed óránál rövidebb ne legyen. b) a szentségek. aa) A keresztségre nézve: 26. §. „A bábákat a keresztség szentsége és annak végrehajtása felől azokból tanítsa ki, hogy szükség esetében azt a gyenge gyermekeken véghez vihessék." No ime! az 1. R. 13. §. mint láttuk,azt mondja: „Ezen két szentséget csak canonszcrüleg hivott és felszentelt evang. lelkész szolgáltathatja ki." Most meg a bábákat tanítsuk be, hogy „szükség esetében" kereszteljenek. — Ez a mellett, hogy ellenmondás, még felesleges, sőt káros is. — Már ha a bába keresztelhet, nem látom át, hogy miért ne keresztelhetne akárki más is, a gyermek anyja, vagy atyja, vagy keresztanyja, vagy méginkább a tanitó. A confirmatiói oktatáskor igen könnyen meg lehetne minden confirmálandót tanitani, hogy hogyan lehet keresztelni, hogy aztán ha gyermekök születik, végrehajthassák rajta a kereszteléát. És ha megkeresztelheti a gyenge gyermeket a bába vagy akárki, — miért ne keresztelhetné meg az e r ő s e t is. — „Szükség esetében" ! Mit jelentsen ez ? Iszonyodom azon gondolattól, a mit e két szó kifejezni akar. Azt hisszük-e mi is, a mit a vak nép, hogy a keresztség külső szertartása üdvezit, de az e nélkül elhalt elkárhozik ? — Nem ! ezt nem hisszük — okos ember nem hiszi; ezt bizonyítja később a 64. §. mely azt rendeli, „hogy a keresztelés nélkül elhalt gyermek is, másokkal egyenlőnek tekintendő és tisztességesen eltemetendő." Használ-e annak a gyermeknek, — akár testének akár lelkének a keresztség, ha elhal ? Nem. És nem érünk-e rá későbben, annak rendje módja szerint megkeresztelni, ha megmarad? — Tehát csak ámítjuk a világot, ápoljuk a balga nép vak hitét ? ! Mi, protestáns egyház az ily rendszabályok által megerősítjük lelkészeinket, hogy ezek azt, lelkiismeretük, meggyőződésük ellenére fenntartsák, ápolják, — a helyett, hogy a népet felvilágosítanák. — Ez-e a mi hivatásunk ? Nem vagyok még — hála isten — oly jó farizeus, hogy e gondolat meg ne borzogatnálelkemet. — Éo nem tudom, mi értelme lehet „a szükség esetében" való keresztelésnek. Hát az ős keresztyén egyházban nem haltak-e meg gyermekek ? És ha haltak, bizonyosan kereszteletlen haltak. Jézus harminc éves korában kereszteltetett meg, Aranyszájú János püspök, mikor már az akadémiát elvégezte. A római egyház egy napot szentel az apró szentek emlékére, a kik pedig bizonyosan kereszteletlen haltak meg: és lám még is szentek! A szükségbeni keresztség elismerése tehát csak a nép babonás felfogását ápolja. De van más káros következménye is. Kinek ne tünt volna már fel a gyermekhalálozások aránytalan nagy volta? Gyakran az események titkos rugói egészen máshol találhatók fel, mint gondolnók. Alig születik meg a gyermek, legtöbb esetben még az nap — ha nem, — másnap bizonyosan, sietnek vele a paphoz, mert: hátha meghal kereszteletlen. Sietnek vele a keresztelésre, habár csikorog is a fagy, hordja is a havat, habár a harmadik vagy negyedik helységbe kell is vinni a gyermeket. Ki ne látná be, hogy mennyi baj történik a gyermekkel, átfázhatik a hidegben, vagy nagyon is betakarják, — meglehet épen izzad, mikor a hideg templomban keresztelés végett kitakarják, A koma-