Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-24 / 39. szám

hanem kiszolgáltatási módja is, méltán figyelem tár­gyát képezheti napjainkban. A modern társadalom készpénzzel fizeti hivatalnokait, még padig a kor igényeinek lehető tekintetbevételével. Kornnk humá­nas iránya hova tovább háttérbe szorítja a koldulást; jótékony intézetek alapításával kiván segíteni a sze­gény nyomorultakon : mi pedig most is házról házra járva, ugy szedegetjük össze csőrrel pörrel az egyházi hivatalnokok fizetését. E módszerben található fel oka a papi fizetések roppant aránytalanságának. — A lelkész az egyházi status hivatalnoka, következőleg közpénztárból, az egyházi státus pénztárából kell őt fizetni. Hova sülyedae a polgári állam tekintélye, ha például, az állam tisztviselőinek fisatésát, házról házra szedegetnék össze? E fizetési mód megjárja akkor, mikor az állam üldözőbe vévén az egyházat, az egyhá­zak tanitói ugy élhettek, ha a hivek valamit vetettek tarisznyájukba. Da amint az egyház a társadalmi szervezkedést megkezdette, azonnal kezdett divatból kimenni atarisznyás rendszer; sőt a római egyház papjai annyira mentek buzgalmokban, hogy csaknem mindent elfoglaltak a földön, cserében asi­rontuli boldog hazáért.— A protestantismumak nem nem lehet célja földi javadalmak szerzése, de az már igen is kötelessége, hogy papjait, tanitóit és tanárait modern elvek szerint bacsületesen fizesse; hogy ne legyenek kénytelenek a nyomor miatt hivatalos teen­dőiket elhanyagolni.— Tisztázni a nézeteket; az uj eszmék és intézmények iránt figyelmet, érdekeltséget költeni; ez is a reform-egylet nehéz, de dicső feladatai közé tartozik.— Yan tehát jövője a reform-egyletnek nálunk ; van itt érett gabona elég, csak bocsássa ki az aratás ura az aratókat. Legyenek áldottak, kik a reform-egylet eszméjé­nek megpenditői voltak! Csak bátran előre szabad szellemek, lobogjatok ti őrtüzei a szent Sionnak ; vilá­gosságotok hadd hasson el mindenhová ! mi hiszünk a szeretet és világosság istenébe, kinek bölcsesége ve­zérli a szel emvilág mozgalmait, hogy nemsokára dia­dalt adand a szabad eszméknek nálunk is, vagy is, mint a költő mondja : A vaskalapok ezrein, győz a kor szelleme ! ! ! Mocsán, szeptember 14. 1871. Pereszlényi János, református lelkész. Chrysostomus. (Történelmi tanulmány kiválólag homiletikai szempontból.) (Folytatás.) Ezzel tevékenységének még tágabb, s mindenesetre sokkal nehezebb, mert kényesebb tér nyilt a birodalmi fővárosban. Az egykor hatalmas, de hanyatlásnak indult birodalmak minden bűne és gyásza egyesült e világvá­rosban. Majdnem hihetlen pazarlássá fajult fényűzés, szem­ben egy kizsarolt s tönkrejuttatott szegény lakossággal; feslettéletü udvar, melynek példája a közerkölcsiséget megmételyező. Mohó vágy az életet minden elkábító ké­jében élvezni, fenékig ürifceni minél gyorsabban az örö­mek poharát, kétségtelenül azon nyiltan be nem vallott, de titkon minden sziv által mélyen érzett aggodalom folytán, hogy e pohár ugy sem soká lehet már az élve­zők kezei között. Nép, mslynek egyházi előkelőbbjei a szent élet külső leple alatt valóságos fajtalanságot s minden bűnökbe merült életet rejtegettek, — mig a lakosság tehetősbjei esztelen könnyelműséggel rohantak élvezetről élvezetre, — a circus játékait a Síinpad ér­zéki látványosságaival cserélve föl szakadatlanúl, mely utóbbi helyen szemetkápráztató pompában ledér tánczok­kal füszerezék az est élvezetét a fátyolozatlan arczú nők, — és mind e könnyelműség, mind e vétkes üzel­mek, mindez elkorcsosult, elpuhult vagy elnyomorodott osztályok fölött egy mindenhatóvá lett rabszolga, dölyfös, kevély, de alattomos és állásáért remegő ; ki csak annak és addig kedvezett valakinek, mig használhatá, — de a mit ártalmasnak itélt, azt könyörtelenül s óhatatlanul feláldozá: ilyen volt az a kör, ilyen az a hely, a melyre, ilyenek azok az emberek, a kik közé a legtisztább életű keresztyén, a legkeresztyéniebb erkölcsbiró Chrysostomus érkezek, — épen a legfőbb papi méltóságot betöltendő. Eleinte udvar és nép kölcsönösen versenyeztek egy­mással, hogy a birodalom leghíresebb egyházi fórfia iránt tiszteletöket megbizonyíthassák. Maga a császárné, utóbb halálos ellensége Chrysostomusnak, szerencséjének tartá egy ünnepélyes alkalommal, egy nagyszerű diszmenetben, császári pompába öltözve, a patriarcha oldala mellett menni gyalog a városon keresztül. A nép hasonlóképen egész bálványozással csüggött ünnepelt lelkipásztorán és atyján. Sokan valóságos vigasztalást láttak benne, kinek ihlett szavai nem egy fájó szivet csendesitének meg, —• a mellett Chrysostomus szerény, tiszta és valódi ke­resztyén élete tiszteletre gerjesztett mindeneket. Mert bármily romlott legyen valamely nép, maga bármennyire szolgája a bűnnek: de a valláserkölcsös élet szemlélete egyházi férfiaiban, mindig, önkénytelenül tiszteletre indítja. A pálya fényes kezdetét azonban nemsokára múl­hatatlanul bekövetkező villongások homályositák meg. Az a fejedelmi udvar, melynek névleges feje, a gyenge csá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom