Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-24 / 39. szám

PROTESTÁNS KOLAI SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai Küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet!; hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a ' kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Kiknek előfizetése ezen éviieeed vépvel lejár, előfizetésük mepjitására kéretnek fel. Van-e jövője a reiomi-egy letnek nálunk ? Ballaginak „Egy rövid mementó" cimü cikkét olvasva, támadt fel ez a kérdés bennem: „Van-e jövője a reform egyletnek nálunk ?"— Oly élénk-e a reformvágy bennünk, hogy a megindult mozgalmak, nem csupán egy kis tűz felszökkenő sziporkáiként fognak elenyészni a levegőben, hanem maradandó nyomokat hagyva, hatalmas tisztító tűz gyanánt fognak hatni egyházunk híveinek vallásos lelkületére? Igen vérmes reményeknek egyelőre nem adhatjuk át magunkat; megmondom miért? azért, mert ugy látom, hogy a reformeszmék befogadására hazánkban még sem a talaj, sem a levegő nincs kellőleg előkészítve. Az aratásra való gabona igen sok: de az arató kevés. Még vezérzászló hordozására hivatott tudósaink között is, hányan találkoznak, kik azon ürügy alatt, hogy rohanva haladni nem egészséges dolog, egyátalában a haladó eszmék útjába akarnak akadályokat gördíteni; negélyes kicsinyléssel, vagy vészharang kongatásával akarják a szabadelvű haladás embereit tétlenségre kárhoztatni. Nem tanulták meg a jó urak az egyháztörténelemből, hogy a reformationak egyszer meggyuladott szent tüzét többé eloltani nem lehet. — Wycliffe hamvai szétszórathattak; Husz Jánost megégetheté a római egyház máglyája : de a reformatio eszméi csak megtisztulva, még nagyobb erő s hatalomban jöttek elő a máglyák lángjai közül, s Wycliffe hamvai mint termékenyítő virágporok szállták meg a gondolkodó lelkeket. Ez a szellemvilág örök törvénye. Egyetlenegy gondolatnak, egyetlen egy eszmesziporuának is elveszni, elenyészni soha nem szabad. Az eszmesziporkák titokban tovább húzódnák; az időnek áldott teljességében hatalmas lángokban lobognak fel, s lesznek egy uj szellemiránynak megalkotóivá. Ezt a törvényt minden gondolkodó elmének ismerni kell; ismerik ezt, és számtalan, szebbnél szebb phrásisokban elmondották már igen sokan azon jó urak közű1

is, kik most a korszerű haladásnak, a modern eszmék terjedésének halálos ellenségei. Ezek nem megalkudni akarnak a kor szellemével; nem ott jár eszök, hogy a tényleges viszonyok közt mennyit lehet az uj eszmékből befogadni; a magokat jó részben túlélt vallási tantételeket mikép lehetne a történelem tárába minden veszély és rázkódás nélkül szépsége:en elhelyezni, s a szabadelvű iránynak felkarolása által egyházunknak mind a tudomány, mind a szervezet tekintetében uj alakot adni: hanem, ők egyszerűen a maradás elvének, a stagnatio sorvasztó rendszerének akarnak képviselői és fentartci lenni azon korban, midőn igazán csatára forr a világ; midőn a társadalom minden zugában, az államélet felsőbb és alsóbb régióiban mozgás észlelhető, az észlelhető mindenütt, hol az életről és jövőről még le nem mondtak a népek. Ismétlem, valami vérmes reményeknek nem adhatjuk át magunkat; és azért mégis határozottan merem állítani, hogy a reform-egyletnek van jövője Magyarországon. — Van jövője a reform-egyletnek azért, mert ugyancsak a történelemnek tanítása szerint, a szabadság utáni vágy mindig ott volt élénkebb, erősebb, hol a nyomás igája alatt már szinte roskodozva, a népek belátták, hogy mig ők, a zsarnokság által rájok rótt terhek alatt elfáradva, az élet és jobblétnek még reményéről is lemondva szunnyadoztak : azalatt a világ szelleme folyvást előre haladt; a boldogabb viszonyok közt élő népek a szabadság ápolása és fejlesztése következtéöen, az anyagi és szellemi jólét magaslatára jutottak fel.