Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-24 / 39. szám

Én azt hiszem, nincs közöttünk olyan ember, a ki fg^bázlársadami állapotaink felett reflectálva, a legboldogabb optimizmus szemüvegén is, valami igen kellemesnek találná helyzetünket. A mult idők viharai között, az örökös védelmi harcok részünkről szent tüze égeté, emészté fel erőnket, vette igénybe időnket és tehetségünket. Az egyik harc alig zúgott le, már a másik következett; s csuda-e, ha a lezugott harcokat mindannyiszor visszaesés, bizonyos neme a pangásnak és tespedésnek követte. S bizony, a ki marad az nem halad; a ki alszik, az nem gyönyörködhetik a zsibongó élet örömzajában. — Az alvó népek felett gyorsitott szárnycsapásokkal halad el a kor szelleme, jelentve mintegy, hogy az ő lételeme a haladás, tevékenység és szabadság. — Igy jártunk mi is magyarhoni protestánsok. Mig mi a védharcok fáradalmait pihenve, tétlenül vesztegeltünk, maradoztank : azalatt külföldi hittestvéreink boldogabb társadalmi viszonyok közt mindig előre mentek, s a társadalmi jólét magaslatára jutának. — Mig mi a fegyvert forgatánk, s Becskai, Bethlen zászlói alatt létjogért harcolánk: az alatt mások könyveket forgattak; egyetemeket, gazdag egyházi-,"népszerű és tudományos irodalmat teremtettek. Ily viszonyok közt, a szellem szabad lengése helyett, átkos betüuralom fészkelte meg magát köztünk ; szellemünket tápláló és elevenítő irodalmi termékek helyett, aconfessiok betűinek, a katechismu soknak tanulmányozására kelle, úgyszólván, rászánni magunkat. A betű zsarnoksága ép oly veszélyes a ha ladás ügyére nézve, mint akár a tömegeknek, akár egyeseknek zsarnoksága. Érzik ezt sokan egyházunk gondolkodó férfiai között is; ezért hiszem, hogy jövője van a reform egyletnek Magyarországon. Igaz, sok mrg fog kősziklára s tövis közé hullani addig, mig a reform iráDybani előretörekvés egyetemes jelleget öltend magára ; el lehetünk rá készülve, hogy a maradás emberei nem üdvözleDdik hozsánnákkal a szabad irány bajnokait: de ezen különben sajnos tünemény, cseppet se hangolja le kedélyünket, ne szegje szárnyát reformvágyainknak; sőt a léleknek kettőzött erejével indítsuk meg az uj eszmék szellemi hadoszlopait, a magokat leélt tantéíelek, s hasznavehetetlenné vált intézmények ellen. — A kitartó munkásságot siker szokta koszorúzni. A hosszas alvás és tespedés után éberebb, fogékonyabb szokott a népek szelleme lenni. Mikor Ballagi az uj theologiai irányt, s egyháztársadal mi reformokat, e puszta és száraz földön kezdeményezte, sr

ájának haladást követelő, a mivelt népek vallásos mozgalmaira utaló beszéde csaknem kiáltó szó volt a pusztíban ; s ma már egy egészen nj lelkes nemzedék veszi körül e derék, veterán egyházi tudósunkat, kik elveit osztják, eszméinek diadalt szerezni állhatatosan igyekeznek. Van tehát jövője a reformegyletnek nálunk a tudomány. De van az egyházszervezet, a kormányzat szem pontjából is. Egyházkormányzatunk terón 13 haladást, radicalis reformokat követel a kor felébredt szelleme tőlünk. És épen az ujabb időben, nem tagadhatjuk, történt is némi haladás e tekintetben. A régi consistoriális rendszert, népképviseleti alapra fektetett presbyteri kormányrendszer váltotta föl. A presbyteriumok nem magok egészítik ki magokat, hanem mindenütt a nép által választatnak. Az egyházkőzsé gek képviselői ott ülnek az egyházmegyei gyűléseken, s az egyházmegyék szinte képviseltetve vannak a kerületen. Nem kicsinyeljük e vívmányokat, de bátran és határozottan kimondjuk, hogy a népképviseleti rend • szer következetes keresztülvitelét csak elvileg vette eszközlésbe egyházunk, de annak a valóságban alakot öltött eszméjével nem igen találkozhatnak szemeink. Csak megkezdetett itt is, de következetesen, in capite et membris, keresztül nem vitetett a reformatio. Egy pillantás egyházmegyei gyűléseink szerkezetére: azonnal át kell látnunk e szavak igazságát. Igaz, hogy képviselőket küldenek az egykáziak, ha küldenek; de azért gyűléseink nem képviseleti gyűlések, legalább a puritán népképviseleti alakzatot bennök hiába keressük. Ott ül az egyházmegyei assessorátus borzadalmas komolysággal, a régi consistoriális rendszer e múmiaszerű maradványa; az egyházak képviselői hátul szerénykednek. A democrátehű haladás emberei ilyetén helyzetben, ha szólnak, lehurrogattatnak; romboló, forradalmi tendentiákkal vádoltatnak; a vészharang azonnal meghuzatik, ha ellenkező véleményt nyilvánítani merészelnek. A valódi népképviselet elvével homlokegyenest ellenkező állapot ez; ha ez még sokáig igy marad ; csak egy kicsit mostohább politikai viszonyok kellenek hozzá, igen könnyen megérhetjük a népképviseleti rendsier romjain, a consistoriális rendszer nem óhajtóit diadalát. Ülnek tisztes alakok a zöld asztalok mellett, kiknek tanácsát mindenkor szívesen fogja meghallgatni a szabad eszmékért lelkesük ifjabb nemzedék : de ne feledjük, hogy itt nem sz e m é ly r ő 1. htnem elvről van szó, arról ne* vezet ;sen hogy egy házkormányzatunknak valódi kép-