Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-10 / 37. szám

Óvszere volna: hazai nyelvünk és kulturánk ki fejlése, mivelése. De a közöny e részben is nagy és megbocsáthatlan. De kik is germanisálnak nálunk ? Feletet — 29. lapon: hiszen mindenki tudja, hogy nem annyira a mivelt német nép civilisált része terjeszti a germanisátiót, hanem leginkább azon kétes jellemű üzérek, kik önhaszonlesésböl, csak pénzt halászni jöttek közénk, és kik nem is a mivelt német nyelvet, hanem holmi korcs, dísztelen fiakker dialektust terjesztenek közöttünk. És e zagyva nyelvért mi szép hazai nyelvünket elhanyagoljak ? •, Új és megfontolást érdemlő indítványa szerzőnek a következő : A X pont alatt u. is a főigazgatóságokat kivánja eltöröltetni, mert igy öt nagy és költséges apparátussal kevesebb lenne, anélkül, hogy azért az ügyek menete fönakadna. Sz. szerint helyettük a minister iumban egy különös zt á 1 y t kellene fölállítani, az iskolai látogatásokat szakértő ministeri kiküldöttek tehetnék meg stb. Kérdem ez az uj apparátus kevesebb költséggel járna-e ? Szerintem e szakértő és ügybuzgó főigazgatók megmaradhatnának egyéb, hogy nem kellene par excellence reverendá surakra tekintettel leuni, amint az mostanság divik. IX. pont alatt a vidéki városokban működő f i ó ktanár-egy le tek fölállítását indítványozza, ami bizony a tanügynek nagy előnyére lebetne, Ez indítványt hallottuk a múltkori tanáregyleti nagygyűlésen is, deákkor elhangzott! Másutt megemlékezik a gymn. önképző körökről, nagy súlyt fektetve reájuk. Szerintem nincs az a paedagogia, amely maradásukat helyeselné Avagy említsen meg sz. csak egy tudományos paedagogíát is, mely nézete mellett szólna ; akár belföldit, akár és méginkább külföldit. A röpirat utolsó szakaszában, és itt-ott közben is, szerző az ultrám ontánok felé irányozza a legérzékenyebb oldaldöfést. Elmondja mindazt, amit naponkint hallunk elzengeni minden baladó párti szájáról, tollából : nevezetesen az u. n. u j kiadásujézsuiták, mint a kalocsaiak nevelési és tanítási működéséről épületes (!) dolgokat hallunk. Nem f ledi ki a prot. felekezetet és iskoláit sem. Szerinte sok (!) prot. iskolán az érettségi vizsgával lelkiismeretlen pénzüzletet csinálnak. A türelmetlenség" sem hiányzik, úgymond, náluk. Ennyi az, mit Lengyel G. D. tanár ur röpiratából kiszedegettem. Egészben mondhatni inkább csak csipked, nem mar. Izgatása felszínes, galamb szelidségü, pedig ő éreztetőleg kivánt volna izgatni. Hanem oda egy kis beható kritikus szellem kívántatnék ám. Felszínesen és szelídséggel alig izgathatunk a szellemi téren, különösen nem a tanügyin, hol csak ugyan sok az izgatni való. Ajánljuk prot. ügyfelekeinknek is e röpiratkát elolvasás végett, hadd lássák egy kath. tanár jóakaratú komoly reformtörekvéseit a hazai tanügyi állapotok körül. Megjelent Aigner L. bizományában Pesten. Ára 40 kr. K R. I S lí 0 L A t G V Az alföldi tanító-egylet közgyűlése, Szeged, szept. 4. Majdnem kétszázra menő tanférfiu és ügybarát tanácskozott f. hó 2. és 3-án Szeged vendégszerető falai közt a paedagogia napi kérdései fölött. A kitűnő mozzanatukban gazdag tanácskozásra nemcsak számos és válogatott hölgyközönség s a vidék tanitói, hanem a távolabb fekvő megyék tanférfiai is megjelentek, hogy szakügyi tapasztalataikkal támogassák a nemes törekvésű s fontos hivatással biró egylet tagjait. A gyűlést szombaton reggel 8 órakor Szendri János egyleti elnök egy emelkedett hangulatu beszédben nyitá meg, melyből megtudtuk azt is a többek közt, hogy az egylet tagállományát e^ idő szerint 132 rendes, 5 alapító és 26 pártoló tag képezi: hogy könyvtárán, szaklapján és egyéb gyűjteményén kivül 299 frt tartaléktőke fölött rendelkezik. Ezután áttér a közgyűlés az előért ekezletileg megállapított napirendre, melynek első tárgyául választatott1 „azorsz. közoktatási tanács szabálytervezete" saze tárgyban a közokt. ministerhez a budai tanegylet részéről benvujcott emlé kirat. A tárgy fölött folytatott eszmecsere végeredményében a következő : „az alföldi tánitóegylet a budaiak emlékiratát magáévá nem teheti, mert az a közoktatási tanács számára a fejedelmi s törvényhozói jogot uzurpálja s vele egyidőben az alkotmányosság egyik sarkalatos alapelvét, a miniszteri felelősséget teszi illuzóriussá ; mert az alföldi tanító-egylet a ministeri tervezetet elfogadhatónak tartja s módosítandó részeit kijelölendi s azokra nézve véleményét nyilvánitandja." S miután a közgyűlés részről-részre kijelölte volna a módo-itandókat s azoknak mily értelemben leendő megoldását, megbízza a kivitellel magát az előadót azon kérelemmel, hogy munkálatát legrövidebb idő alatt a központi bizottságnál adja át. Ekkor a napirend második tárgyára került a sor s ez: „Hogyan felelhetnek meg egyleteink céljoknak?" Előadó L i b e r József tanfelügyelőségi tollnok Budáról, mindenekelőtt a tanitói szövetkezések föladatát mutatja ki, — védi a szabadszCvetkezések eszméjét az úgynevezett hivatalos „tanitó testületek" ellenében. Erősen hangsúlyozza, hogy az államnak érdekében áll a szabadszövetkezési társulatokat óhajtani, sőt érdekébea