Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-10 / 37. szám

ben sem található. Nagy a keresztyének istene. Az embereket angyalokká változtatja, — saját természetök fölé emeli. (Folytatása következik.) Könyvismertetés. Néhány nyilt szótan- ésn eveié sügyünk jelen állapotáról stb. L e n g y e 1 G. D. tanártól. . . . mert ha mi — tanárck — nem izgatunk, sürgetünk, még talán nagyon sokáig kell várnunk a középtanodák ügyének elintézésére." Ezek végsorai a röpiratnak. És ki ne adna igazat szerzőjének, látva az állami tanügynek retrográd haladását, sok oldalróli sajnálatos lanyhulását. I. pont alatt szerző gyn:n. tanügyünk ziláltsága és fölvirágoztatásának föltételeiről szól. Az előbbinek okát az általánosan ismert s eléggé nem fájlalható bajban a közönyösségben találja, amely még ott is található nagy mértékben, ahol árnyékának sem szabadna lenni, t. i. az oktatásügyi kormány kebelében. Veszteglése ez irányban ismeretes Az évekkel ezelőtt kibocsátott miniszt. tanterv s a tanáregyletnek erre benyújtott nem egy, de immáron két emlékirata, tudja az ég, meddig és hol fekszenek el. Annyi tény, hogy a középt. tanügynek szándéklott szervezése még mindig nem jutott el az országgyűlési teremig. Szó volt a gynonasiumnak 9, a reáliskoláknak 7 osztálylyá emeléséről, szóban van most is többrendbeli intézkedés, milyen pl. az oktatás-ügji tanácsnak fölállítása, a görögnek behozatala az V. osztályba stb. Mindaddig azonban annyiban áll a dolog, hogy sehogy sem áll — jól. A fentebbiek megvilágítására szolgáljon a következő eset. A gymn. tanterv évekkel ezelőtt előirta volt Justinus olvastatását a gymn.-on. Ez évi május havában egy ministeri leirat érkezik az orsz. tanáregyleti választmányhoz, melyben kérdés intéztetik az iránt, hogy a gymnasiumban Justinus melyik kiadása olvastatik, s hogy nem volna-e ez iró sikamlós helyei miatt inkább eltiltandó? A választmánynak felelete emez: az osztály úgy vélekedik, hogy Justinust külön eltiltani nem szükséges, minthogy amúgy sem olvastatik. Kiki látja ebből is, mint kelljen Ítélni a tanügynek a legilletékesb helyen ily éber figyelemben tartásáról. Közöny bélyegez mindnyájunkat, nem csak a nagy s illet ékesb közönséget, hanem még a szakértőket is ! Hová jutuuk ily módon tanügyünkkel ? Nem ! a közönyből fel kell ocsúdnunk, a palliativ szerekből és próbálgatásokból elég volt már, most a gyökeres reform ideje jött el. A tanügy fölvirágoztatásának két fő föltétele van : ügybuzgó és szakértő tanerők, azután célszerű tanterv. Minek hozzak föl többet sz. szavaiból, amikor ez már annyiszor elmondatott. Elfogult állítás. A 6-ik lapon mások után mondja sz., hogy egyben másban megállják tanítványaink külföldiekkel a versenyt. Bárcsak ugy volna ! Szerencsétlenségére ép a latint (tehát philológikus tárgyat) hozza föl példának, mondván, hogy tanítványaink sem szóbőség, sem fordítási készségre nézve nem állanak hátráb a külföldieknél. Nem tudni, kik értendők itt a külföldiek alatt, ha történetesen a németek, ugy efíéle állításokra keserű mosoly fogja el az elfogulatlan s köztük megfordult, figyelmes észlelőt. Szóbőség? Miból merítenék tanítványaink, hisz szótárokat sem használnak ; praeparátióról mit sem akarnak tudni. Fordítási készség ? különösen az anyanyelvből latinra ! Tévedésben van sz. úr. Az összefüggés fonalán halljunk valamit a XIII. pontból, mely a class. nyelvek tanítása és a remekművek magyarázásáról szól. Tetőzik eme egész pont abban, hogy sz. pálcát tör a németek class. philológiája fölött s ajánlja helyettük a francia és angol philologusok tanulmányozását. Már ehhez jobb nem szólni, mert ilyen fölfogásokkal bár ki is kompromittálná magát. — Hogy pedig a classikusokat hogy kell olvastatni, mi legyen a cél, melyre ez irányban tönkednünk kell stb., ezt bízza sz. magukra i szakértő philologusokra. Grammat. szőrszálhasogatásokra vagy ehhez hasonlókra, mit sz. mond, a philol tanárának az isko'án belül ugy sincs ideje. Minden paedagogiko-philolog tudja, hogy ilyen aprólékom dolgoknak nem iskola a tere. Ugyan ezen gondolatfűzés fonala a VIII. pontra visz. Sz. midőn a német irodalom jó részét homályosnak, ködbe burkoltnak, emészthetlen eszmékben dus! vkodónak stb. mondja, újra kedvezőtlen bizonyítványt, állit ki magáról a német tudománybani otthonosságáról. Sehogy sem rokonszenvez vele. A mi különben egészen egyéni dolog lehet. Hogy ellenben a francia és angol irodalmak tanulmányozását sürgetve ajánlja, észszerű joggal teszi. Bárcsak a közvéleményt is meglehetne győzni gazdagságuk s fontosságukról. Szerintem a kormány teendője volna Ango' és Franci?országba is küldeni évről-évre ifjakat Tudományosságunk (az exaot és a praktika philosophia) nem keveset nyerhetne ezen intézkedéssel. Amit sz. a XIT. pont alatt a hazánkbani germanisátióról mond, szemben anémet tudománynak fentebbi bal megítélésével, az bizonyára való.*) A germ. nagymérvű terjedése, nem lehet tagadni, nemzetiségünket, ugy mond Lengyel, veszélylyel fenyegeti. *) Per tangenteni : a pesti ágost. gymn kétségkívül kitűnő iskola, azonfelül hogy magyar nemzeties Í3. Hanem mit akarnak Koch griech. Grammat i k-jával, Ahrens Elementarbuc fe-jával iskolájukban. Gondoskodtak volna átdolgozásukról, addig pedig megmaradtak volna pl. L i c h n e r vagy Kiss görögnyelvtana mellett. Nem gyanúsítok ezzel senkit, hanem német tankönyvek behozásával nem mozdítjuk elő a germanisátiót ? K. R,