Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-03 / 36. szám

ismereteink szerint a világnak nincs vége s igy nem is gondolható, hogy valaki a világ végéről,' mely nem létezik, a lábát lelógassa. S igy : 8. Tény, hogy hivatalos hitformuláinkban található ilyen beszédek, mint: „Szállá alá poklokra," vagy : „Felméne a menybe," miután azoknak a világalkotmányról szerzett mai positiv ismereteink mellett, semmiféle gondolható értelmük többé nines, hitünk tárgyai nem lehetnek. 9. Tény, hogy a Sión őrei, midőn a múltból átvett, de ma már ismereteink fejlődése folytán nem gondolhatóvá lett hitformulázások mellett buzognak, s azokat egyházi érvényben megtartani törekesznek, csak nagyobbítják a mélységet, mely a mai gondolkozó embert a positiv vallástól elválasztja. 10. Tény, hogy valamint a római egyház kebelében az öngondolkozásuak csaknem kivétel nélkül, ugy nálunk is ma már sokan a müveitek közül a vallást csakis a nyers tömeg fékezésére szolgáló társadalmi formának tartják, *) és jellemző, hogy az egyházat. peculiumuknak tekintő Sión őrei épen azokban a semmit nem hivő emberekben találják leghűbb szövetségeseiket. 11. Tény, hogy a jelzett álláspont a vallási intézmény sülyedésének netovábbját képezi. A tömeg előbb utóbb kiérzi, hogy a köztudattal ellenkezésbe jött vallásos formák csak tudatlanságának kizsákmányolására szolgáló eszközök a miveltek kezében s akkor az iotézménynyel együtt a dologtól is végkép elfordul. 12. Tény, hogy mihelyt valamely társadalom odáig eljutott, oly organismushoz lett hasonlóvá, melyből az éltető lélek elszállt. Ami következik, az a teljes felbomlás, hogy életerővel biró u alakulásnak csináljon helyet. íme rendes folyamatja az emberiség szellemi fejlődésének : mikor az eszmék bizonyos köre a lelkekben teljes alakot nyert, szétzúzzák a formát, mely azoknak az alakuláshoz szükséges cocsistentiát adta, hogy uj, magasabb rendű eszmekör számára uj formát keressenek. Mi, kik a történelem e rendes menetéhez csatlakozunk, egész nyugalommal nézhetünk a jövendőnek elibe. S ha az írástudók székein ülők benrünket az egy*) L alább a „Reform" nyilatkozatát, dr, Michelis felolvasásáról, házból kiutasitgatnak, mi mosolygunk a tehetetlenség e levegőcsapdosásán. A kislelkűség mindig azt hiszi, hogy hasonlít az erélyhez, ha 'ú'lép a mérséklet határin. Ez esetben különösen elfelejti, hogy kint és bent relativiogalmak. Igaz. hogy. aki 30 foknyi hideg időben a meleg kandalló mellett ül, igenis positive tudja, hol van a bent, hol a kint; az is igaz, hogy aki egy jó zsíros papság jövedelmét húzza, jól tudja, ki van az egyházon belül, ki azon kivül. Ámde az is igaz, hogy oly téren, hol a birtoklás jogcíme bizonyos közhiedelmeken alapszik, a fentebb elősorolt tények után ítélve, a tényleges állapotokba nem igen lehet sokat bizni, és a beati possidentes legszelídebben szólva, nem ildomosán cselekesznek, ha e tekintetben e húrokat nagyen feszegetik. Sokkal cólosabb volna, ha azon végzetszerű válság küszöbén, hova az egyház ma eljutott, ők magok állanának a mozgalmak élére, hogy a szűlemlendő változásokat mérsékeljék, a helyett, hogy magokat is másokat is a reactiónak ama rég elkoptatott phrasisával áltatják, hogy ez meg amaz igazság nem a népnek való. ami más szavakkal annyit is tehet, hogy az igazság azoknak nem való, kiket bolonditani akarunk. S e rövidlátó bölcseség hirdetői merik magokat Krisztus követőinek nevezni, ki tudományát épen csak a szegények számára valónak állította és világosan kimondta: „a gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a gyertyatartóra tegyék, és fényljék mindeneknek, kik a hájban vannak. * Mi meggyujtjuk a gyertyát, gyertyatar'ó is teszszük, és „azokat, melyek hátunk megett vannak, elfelejtvén; azokra pedig igyekezvén, a melyek elől vannak, a cél felé futunk.* Ha isten velünk, ki elleDünk. Ballagi Mór. Clirysostoiiius. (Történelmi tanulmány kiválólag homiletikai szempontból.) Vinet, a franciák jeles homiletika-irója ezen megcáfolhatatlan alapelvből indul ki, mindjárt homiletikája kezdetén: „Az evangyeliumi lelkipásztorkodás hivatala különböző elemeket foglal magában, melyek között az ige áll központ gyanánt. A keresztyén vallás, a szabadság és meggyőződés vallása — ige. Jézus-Krisztus, ki a keresztyénségnek egy személyben szerzője és tárgya,