Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

mazkodás okvetlen szükségessége mellett kezeik közt hagyatott. Eüen első opportunitási kérdés mellett, de mely ez alakban is elég ruminálni valót ad igen tisztelt tan­ügyi bizottmányunknak, vannak oly mély, örök időkre szóló elvi kérdései a népiskolai vallás-tanításnak, me­lyekhez ma hozzá kell szólni, s legalább a napi szükség­hez képest megoldani. Ilyen ez: mennyire egyezik meg uevelési elvekkel "a vallás-tanításnak a köztanitó kezéből való kivétele, s egy más idegen személyre való bizása? A 68-ki népiskolai országos törvény ketté vágta ugyan a csomót a községi iskolákkal; de bocsásson meg nekem az alkotmányos törvény, ha benne csak tetteimnek, s nem egyúttal gondolataimnak is korlátozását látom. Ré­szemről távol vagyok attól, hogy 68-ki országos népisk. törvényünket a nevelés, még kevésbé a vallás-tanitás tekintetében a végtökély kifejezésének tartsam, épen úgy­nevezett községi-iskolái ideáljáért. Sőt mivel a vallás­ban nem látom azon merő objektumot, melyet érzékel­tető tanmód kaptájára húzva, közömbös lenne, bárki is­mertesse meg a gyermekkel: a községi iskoláztatás ellenlábasa vagyok. Ha ezt mondaná valaki: a néptanitó tanitsa a bevett tartárgyakat mind, de bizzuk egy más idegen személyre például a földrajzot, vagy a számtant, vagy a természetiek tanitását ; ebben nem látnék semmi károst sem magokra e tantárgyakra, sem a tanítvány össz­hangos fejlesztésére. E tantárgyakban meg van a tárgyi­lagosság annyira, hogy normális viszonyok közt tévedés­nek nem lehet helye. De nem igy a vallásnál. E nyo­morult életnek egy vigasza van, s ez sem az objektiv ismeret, hanem a tisztán subjektiv hit gyenge szálain lebeg a halandó szemei előtt. Hit abban, hogy egy édes atya vezeti sorsunkat: ez a vallás lelke. Szükséges dolog, hogy e hit az ész, az ismeret világánál tisztuljon meg, nyerjen erőt, hogy az életben az akaratot, vele cselekvést folytonosan határozza. Bokor József. (Vége következik.) A bécsi pádagogium. A bécsi pádagogium nem preparándia, sem nem szeminárium, hanem esti iskola a bécsi tanitók számára; egy tovább képző iskola, melyben a működő tanitók sze­rezhetik meg maguknak azon képzettséget, melyet a fő­városi népiskolaügy fejlődése megkiván, s készülhetnek elő egyúttal a polgári isk. tanítóságra. S minthogy a padagogium növendékeinek saját iskolájuk van, melyben egész napon át foglalkozniok kell, a tanórák tehát akkor kezdetnek, mikor a népiskolai oktatás azon napra már bevégződött, t. i. 5 órakor s tartanak 7-ig. Csütörtökön azonban, mint a mikor a népiskoláknak szünidejök van, egész napon át foly a tanítás. A pádagogium mind a szaktudományi, mind a pá­dagogiai, mind a művészeti irányban elméleti s gyakorlati oktatást ad. Feloszlik három osztályra s tanítja következő tárgyakat: németnyelvet és irodalmat, mennyiségtant,termény rajzot, természet-s vegytant, átalános és hazai földrajzot, történetet, anthropologiát, módszertant, elméleti s történeti pádagogikát, rajzot és alakitó gya­korlatokat, végre ha az idő engedi, latin nyelvet, éneket, tornát. S mindezt a harmadéveseknek 17, a másodéve­seknek 22, az első éveseknek 18 óra alatt hetenként. Az oktatás részben ismétlő, részben kiegészitő, de egyszers­mind olyan, mely ismétlő részben kiegészitő, de egy­szersmind olyan, mely az anyagot uj nézpontok szerint rendezi. Itt sokat és sokfélét nem ölelnek fel, hanem mindenből a legfontosabbat s ezt aztán földolgozzák tö­kéletesen. Oda törekednek, hogy a növendékek necsak ^.udják a tantárgyat, de képesek legyenek elő is adni azokat, ez okból a pádagogiumban minden előadás egy­szersmind példány előadás. A tudományokat ugy tanitják, hogy azok közt meg legyen a módszertani összhangzat és egybefüggés. A magoltatást elvetik, s inkább az itélő erőt kivánják fejleszteni, hogy igy a növendékek ne a te­kintélynek hódoljanak, de gondolkozzanak önmaguk és tudjanak ők mondani Ítéletet az események felett. A föntebb .előszámlált tantárgyak nem mindenkire egyformán kötelezők. A tanfolyam ugyanis a második év­ben, különösen azokra nézve, akik a polgári isk. tanító­ságra készülnek, realistikus és humanistikus szakoktatásra oszlik. A reál irány magában foglalja az összes reáliákat, a humanistikus pedig a nyelv-és történettudományi szak­csoportot. Az isk. év 10 hónapig tart, s az utolsó négy hét alatt ismétlések s colloquiumok tartatnak, melyek ugy vannak rendezve, hogy az azokon jelenlevő felügyelő bizottság egy részről az egyesek képzettségéről meggyő­ződhetik, másrészről áttekintést nyer a pádagogium egész évi összes működése felett. A növendékek, mint már mondtuk, Bécs tanitói, s ezek ha minden előadásban, ideértve a gyokorló iskolai tanítót is, résztvesznek, akkor rendes növendékek, kü­lönben csak kursus hallgatók. Néha megtörténik, hogy olyan egyén is véteti föl magát, aki a bécsi iskolákkal semminemű viszonyban nincs, az ilyenek vagy tandijt fizetnek vagy reversalist adnak magukról, hogy a tan­folyam végezte után 6 évig bécsi tanitók lesznek. A bécsiek semmiféle dijat nem fizetnek, aőt azon esetben, ha kimu­tatják, hogy az intézet látogatása rájuk nézve anyagi kár­ral van összekötve, még kárpótlást is kapnak. A tanár-testület jelenleg két egyénből áll, ezek egyike Dr. Dittes, a másik Dr. Wildman. Tanítanak ugyan többen is az intézetben, de a többiek más iskolákban is működnek. Dittes a tulajdonképeni elméleti s történeti pádagogika tanára, Wildman pedig a methodikáé, melyet, mint a gyakorló iskola főtanitója, gyakorló iskolában is saját vezetése alatt példák fölmutatása által tesz sike­ressé. A gyakorló iskolának 3 osztálya s 3 tanítója van. A 6. osztályú oszthatlan gyakorló iskolát itt nem tartják célravezetőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom