Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

Az egész intézet az igazgató s a tanárikar közvet­len vezetése alatt áll, nagyobb ügyekben a felügyelő bi­zottság határoz, melyet a községtanács szokott évről évre kinevezni. A legfőbb felügyeletet pedig a helytar­tóság utján az oktatásügyi ministerium gyakorolja. Az intézet bizonyítványai csak Bécs területén érvényesek. Hátra van még, hogy a vallástanitásról is szóljunk valamit. A padagogiumban vallást nem tanítanak, hiszen a konkordátum ideje alatt keletkezett az egész intézet s a községtanács mikor felállította, aligha azon nézetben nem volt, hogy általa a konkordátum rosz befolyását a városi tanítókra nézve megsemmisítse. Vallás tehát nem tanít­tatik, de minden növendéktől megkívánják, hogy bizonyít­ványt hozzon arról, miszerint saját hitelve szerinti, d e az intézet céljainak megfelelő vallá­sos oktatásban részesült. Ennyi mindaz, mit a bécsi padagogiumról részint saját tapasztalataim, részint a padagogium statutumai, tanterve, leckerendje á különösen az intézet igazgatójá­nak a nálunk is jólismert derék dr. Dittesnek közlései után elmondhattam. Az egészet azért hoztam föl, mert tanítóink továbbképzése nálunk is foglalkozatni kezdi az elméket. A tanitóképezdékben még nincs befejezve a je­löltek kiképzése, de nem is lehet, elég ha rendszeres alaki műveltséget nyernek s némi gyakorlati ügyességre tesznek szert, továbbá felső nép- s polgári tanítóságra képző intézeteink nincsenek, mindez azt a gondolatot, ébreszti az emberben, hogy nem lenne-e jó, ha Pesten a kormány egy ilyen pádagogiumot létesítene, vidéken pedig s különösen oly nagy városokban, hol a tanítóság száma nagy és tanítóképezde vau, az esti órákban ennek taná­rai által mozditná elő tanítóink továbbképzését s eshető­leg a polgári tanítóságra való képesítését? Tanitói gyűlé­seken, s a tanítók összejövetelein tapasztaljuk, hogy sokan köztilök szép ismeretekkel bírnak, soknak pedig csak az alkalom hiányzik, hogy tudvágyát kielégíthesse, nem lenne-e jó, legalább a nagyobb városi tanítók képzettségét a fennebbi módon egy kis esti iskolázással emelni ? Nagyon óhajtjuk, hogy a tanitói kar tekintélye emelkedjék, a tu­dás, a szakismeretek bősége megfogja adni ezt az emel­kedést, szerezzék meg tehát tanítóink mindazon ismere­teket, melyeket tőlük a haladó kor megkíván. Nemcsak képezdék, de reáliskolák, kö/,ép s akárminő felsőbb tanodák tanárai is közreműködhetnének erre a célra, csak hogy akkor az egész oktatásnak, különösen a gyakorlati oldalra kellene fektetni a súlyt. A bécsi padagogiumnak is ez a legszebb oldala, természettant, terményrajzot s átalában minden tudományt kísérletekre alapítva, szem­léletileg s lehetőleg a tanítványok szeme előtt keletkez­tetve, adnak itt elő. Tegyünk ugy mi is, a theoriának ugy is csak annyiban van értéke, amennyiben gyakorla­tilag valósitható. Végül még meg kell jegyeznem, hogy a bécsi pa­dagogium egészen különbözik azon póttanfolyamoktól, melyeket nálunk s a külföldön a közelebbi években ren­deztek s rendeznek. A pőttanfolyamok csak arra valók, hogy a képezdét nem végzett, vagy nem mindenben ki­elégitőleg végzett tanítók ismereteit kiegészítsék. A pa­dagogium a néptanítók magasabb képzettségét célozza s egyúttal azokat polgári tanítóságra készíti elő. Minden­esetre az eszme életre való, s a bécsi községtanács nagy szolgálatot tett Bécsnek, mikor tanítóinak emelke­dettebb képzéséről igy gondoskodott. Kiss Áron. B E L F Ö L D. A tiszántúli ref. egyházkerületi jegyzöségre 560 szavazat közül Révész Imre kapta a legtöbb szava­zatot, aztán Könyves Tóth Mihály, Tóth Samu ésPápay Imre. Általános többséget'egyik sem nyervén, K. Tóth Mihály pedig kinyilatkozatván, h^gy megválasztatása eseté­ben sem fogadhatná el a megtiszteltetést, uj szavazat Révész Imre, Tóth Samu és Pápay közt lesz. A debreceni egyházmegyei közgyűlésen, mely aug. 9-én Móric Pál se­gédgondnok elnöklete alatt tartatott meg Derecskén, az esperesi hivatalra beérkezett szavazatok felbontatván, Nyíri Péter vértesi lelkész választatott meg espe­resnek. Nagytiszteletü szerkesztő ur! • Egy oly eseményről értesítem, melyet ha egyházamban nem történik, magam is válótlannak tartanék. Mert ki merne jelenleg arra gondolni, hogy az autodafé kora, s az emberiséget meg­gyalázó vallásos üldözések jelenetei hazánkban megújul­nának. — Pedig nálunk ez csakugyan megtörtént. Csali evangeliumi ág. hitv. egyház a vakbuzgóság s az ultramontanismus hatalmának keserű gyümölcseit most fogja megízlelni; miután evangelikus ősei által szerzett, s mai napig saját költségén fen tartott, s majd­nem félszázad előtt a hatalmaskodás ellen megvédett s azóta háboritlanul használt három harangja, a csalhatat­lanság aegise alatt s a hatalmas prímás parancsszavára, róm. katholikus világi hatóság által karhatalommal fog tőle elvétetni, — s valószínűleg, mire e sorok világot látnak, — már a róm. katholikus tornyon hirdetni fog­ják azon igaztalanságot, mely az elnyomott ev. egyház hivein ez által elkövetetett. Ha ntiszteletű szerkesztő ur szíves leend e rövid közlésemet becses lapjába elfogadni, — ugy majd a végrehajtás után, mely jövő héten leend, bővebben fo­gom elmondani, mint küzdtünk hat évig, hogy igaz tu­lajdonunkat megvédhessük. Hogy ezt a közönség előtt hallgatva tettük, azért történt, mivel erős hitünk volt, hogy a jelen kor meg­fogja ragadni az alkalmat, hogy a sötétség bűneit jóvá tehesse. Fájdalom csalódtunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom