Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

imádhassa istenét, s nyíltan és szabadon csatlakozhassék azon vallás-felekezethez, mely meggyőződésével leginkább megegyez. A második körülmény, mely megfontolást igényel, a császár részérőli nemfogadás és ennek okai. Valóban roszul eshetett némely követnek, ki távoli országból, azon reménynyel jött el, hogy azon uralkodó személye elébe járulhat, kinek hírneve a rabszolgaság eltörlése óta oly dicső fényben ragyog, midőn ezen reményében csalódva látta magát. Az okot pedig, a miért ő felsége ezen kívánságot nem teljesitheté, a herceg-államkancellár a küldöttségnek világosan kifejtette. De itt észrevétlenül egy különös, egy könnyen át nem látható körülmény egész csudálatosan működött közre, minek megfejtésére jelen zárlatunkban vagyunk utalva. Május kezdetén az augsburgi „Alig. Ztg."-ban Lipeséből egy névtelen cikk jelent meg, mely az evang. szövetség minden szándékát nyilvánosságra hozta. Ezen menthetlen tapintatlanság — mert az volt, jóllehet a szövetség semmi áron titokszerüséget nem viselt — az oro^z lapokban haragos kifakadásokat idézett elő, másrészt az orosz közvéleményt a szövetség szándékai iránt felhívta. Könnyen gondolható, hogy ezáltal magára a cár ő felségére is gyakoroltatott pressio, ki azon pillanattól fogva, midőn oly sokan, nagyobbrészint önkényes föltevésekkel nyilatkoztak a dolog ellen, többé közönyös nem lehetett, és a küldöttség tagjait illetőleg könnyen megfogható a rájuk nézve oly leverő császári kihallgatás megtagadása. Annál nagyobb megnyugtatásukra szolgált az, hogy ő felsége a küldöttséget az állam-kancellár által fogadtatta, ós őszinte hálás szívvel hagyták el Friedrishshafent, hol ép oly nagy mint fontos cselek vény hajtatott végre azon tudattal, hogy kötelességüket teljesítették, és azon meggyőződésben, hogy isten segedelmével még minden jó véget érend. A megjelent tagok voltak: Az északamerikai egyesült államokból: Right Reverend, dr. 11 v a i n e M. (ohioi püspök) ; honorable Dodge W. E. az evang. szövetség amerikai ágának elnöke; Rev. Dr. S c h e n k; F i e 1 d C. W. Esquire ; Dr. A d a m s W.; Dr. B i s h o p N.; C r o s b y Brown Esq.; Rev. Dr. Washburn; Rev. Dr. Schaff. — Svédhonból: v. Essen báró; Dr. Nystrőm I. E.; Odencrants Th. H. biró; Berg e r J. Chr. kapitány. — Dánországból: B r a n d t L. A. lovag. — Hollandiából: Dr. van Osterzee theoltanára Utrechtből; Stuart Cohen, Rotterdami lelk4 — Belgiumból: A n e t L. lelkipásztor. — Németországból: Constantin, Recke-Volmersteini gróf; G ő 1 e r báró ; Tischendorf Const.; S i e \ e k i n g T. H. dr. juris. — Magyarországból: Prónay Gábor báró, mint a magyarországi ev. egyház főfelügyelője. — Schweizból: Bővet de Murait, az ev szövetség francia ágának elnöke ; Dr. th. C o u 1 i n F. leik. ; B o i s s i e r Ag.; v. B ü r e n ezredes; W iir ttemberg v. B a c h L. — Nagybrittániából: F i n e k J. az ev. szövetség brit ágának pénztárnoka; Harford Watté r b y M. A. tiszteletbeli kanonok; G u r n e y Sam. Esq.; Dr. G 1 a d s t o n e J. H.; Rev. dr. S t e a n e, az ev. szövetség tiszteletbeli titkára; Rev. Davis J. az ev. szövetség titkára; Rev. Johnston Rob. ; Johnson F. Esq.; M e 11 i n g s R. J. P. Esq.; Rev. dr. Schmettau, mint a deputatio tiszteletbeli titkára; Robson J. Esq.; Hispley Henry Esq. quiiker. ISKOLA1) ti 1 Néhány eszméltető szó. Mire e sorok napvilágot látnak, lapunk olvasói kétségtelenül értesülve lesznek a napilapok tudósításaiból azon közgyűlés egész folyamatáról, melyet f. hó 7. 8. és 9-ikén az országos középtanodai tanáregylet a fővárosban, a reáliskola helyiségeiben tartott. A gyűlésről tehát, mint ilyenről chronologiai tudósítást adni feleslegesnek tartjuk.*) Lehetetlen azonban elnyomnunk azon ösztönt, hogy a közgyűlés alkalmából néhány szót hangoztattunk, még azon veszélytől sem riasztatva vissza magunkat, hogy szózatunkat némelyek korszerűtlennek, izgatónak, tán épen sértőnek fogják nevezni Semmi sincs, mi a reformátorok munkájának sikerét annyira megnehezítené, mint a közöny, melyet akár szellemi korlátoltság, akár átkos érzéketlenség, vagy a magán érdekek chinai falával körülvett egyoldalúságtól az átalakítást célzó törekvések elé. A férfias küzdelem, melyet károsnak hitt ujitás ellen kifejtünk legalább is érdekeltséget tanúsít az ügy iránt, s módot nyújt a kölcsönös felvilágosításra, melyből a jónak diadala születhetik; mig a csökönösség, a fásultság és előítélet hozzáférhetetlenek levén, ellenökben mindig kétes sikerrel harcol az eszmék bajnoka. Ez régi, fájdalmas tapasztalás. Aligha lépett életbe valaha eszme, melynek legalább bizonyos oldalról ily ellenféllel nem volt dolga, s ha gyttmölcsözése nem oly gazdag mint lennie kelett volna, azt jóformán nem a visszahatásnak, hanem hidegségnek, melylyel találkozott, lehet felróni. Az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése nagyszámú helybeli és vidéki tagok buzgó részvéte mellett tartatván meg, a tagok száma is jelentékenyen szaporodván, csaknem túlzott érzékénységnek tetszhetik, hogy a közöny ártalmas voltáról elmélkedem ; s mégis lehetetlen kifejezést nem adnom azon leverő érzetnek, melyet bennem a tagok kiosztott névsorának olvasása keltett. Csaknem gúnyképen hangzik az „országos" szó, mikor láttam, hogy pl. a tekintélyes számú h. hitvallású tanférfiak nevei közöl csak három, négy bujkál a többiek között. Mi lehett e jelenség oka? Feleslegesnek, vagy körünkön kivül állónak, avtfgy túlságos pénzáldozatot igénylőnek tartják-e az egyletet ? Hogy nem felesleges, sőt szüksé* *) Alább közöljük az ügymenetet.