Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-05 / 32. szám

egyházi életünknek is, egy védfal, védsáne leend a támadások között. De nem elég, hogy a tudomány kincseinek aknázására egyesüljünk, de kell, hogy szabadelvű irány vezessen a tudomány értékesítésében. A társadalmi téren minden kérdést szabadéivüség szempontjából óhajt megoldani a közérzület, a mely eszméket most sikerült is a sötétség és visszamenés embereinek a pangás s a stabilismus sorompói közé beszorítani, csak időkérdése, hogy azok okvetlen kiküzdik magokat, mert mint a napot láncra verni nem lehet, az elvek szabadsága diadalra küzdi fel magát. Szabadelvű irányt, szabad szellemet kell kifejteni egyházi életünkben is, ez egyik horgony az egyház veszélyesen megingott hajójának megmentésére. A haldokló G ö t h e azt mondta környezetének : „t ö b b v ilágosságot;* nekünk az egyház vógzetteljes percében azt kell mondanunk: „több világosságot a szabadelvüség által." Ha Némethonban, hol btótosabft talajon erősb gyökeret vert a protestantismus, a reformegyletek szabadelvű irányától látják a protestantismus jövőjét biztosithatni, nálunk sem lehet jövőt jósolni azon elveknek s intézményeknek, melyek lefelé mutatnak a szabadgondolkodás mérvfokán, mert a betühez ragaszkodó merev megállapodás halál mindenütt, kétszeresen biztos halál a magyarhoni protestantismusnak, hol mind a vallásnak, mind a nemzetnek életeleme a szabadelvüség. Mindenütt, főkép Magyarhonban a protestantismus addig áll fen, mig a szabad irány, az előrehaladás zászlait hordozza az a jótékony vihar, mi az első pünköst ünnepén az égből lejött az egyház megállapításakor, átlengi, hála az ég, a protestantismus szent épületét is, s nekünk utat kell nyitni, hogy áthathassa a szent lélek ujjitó ereje egyházi életünk mereven állt legét. Mikor a feltámadott idvezitő húsvéti sírján azt mondja az angyal: „nincsen i azt akarja mondani: „nem a hitcikkekben, nem a merev formákban, ezekben a nehéz kőkoporsókban fekszik a megváltó, ő nem holt testet, érzéketlen rideg formákat, merev tantéteket hagyott a világnak; ki a szellemet megmenteni jött, szellemét hagyta itt nekünk. Igen, nem a holt betűkben, ezekben a hideg koporsókban van az idvezitő, kilépett ő onnan, s a szellem szabadságában oszlott fel. Az üdvösség nem a tanhoz, de a szívhez van# kötve, a keresztyénség nem tan-, de életelv. Ezért mig a zsidó népnek előírva volt a hit s törvény hideg kőtáblákra, melyen változtatni egyértelmű volt Jehova megsértésével, mig a katholicismusban századok óta megállapított tanok, merev külsőségek teszik a vallás lényegét, hol a szabad vizsgálódás szemeivel a hitcikkek közé betekinteni a vallás megszentségtelenitésének állíttatik, hol a hit dolgaiban az ész és tudomány jogosultsága tagadtatik, hol az értelem járszalagon fogva tartatik : addig kell, hogy a protestantismus a tudomány világító fáklyáját levigye a hitcikkely mélyébe, lelkész s világiák előtt a szabad vizsgálódás ajtait tárja fel. MidÓn egy nép szabaddá lesz, első dolga felnyitni a börtönök zárait, hol a mártírok letemetve voltak, e szabadirányu korszak geniusa is oda megy s kiereszti börtönéből az oly soká fogva tartott martirt, a szabad gondolkodás t. Égető szükséggé lett: összhangzásba hozni hitünk elveit a fejlett tudomány s felvilágosodottság nemes elveivel. A tudomány és vallás kiegyeztetése, ez missiója annak, ki a valódi protestantismus alapján s magaslatán áll. Áthidalni üdvös, az evangeliom szellemében alapuló korszerű reformok által azt a mély ürt, mi a merev, az idő s felvilágosodás által átélt, s túlszárnyalt hitcikkek, és a józan tudomány közt támadt. S nekem szent hitem, hogy ez létesíthető ; a vallás és a tudomány tiszta igazságai nem állhatnak ellenségkép szemközt; én oda merem állítani a tudomány próbaköve alá a jézusi tant ; az ész választó vizét ráöntheti a szabadvizsgálódás a hit igazságaira, a protestantismus valódi alapelveire. Megáll a tudomány a miveltség színvonalán, a megtisztított, emberi véleménytől át nem szőtt evangeliumi tan. Ez azonban egyházi intézményeinknek szabadelvűbb reformálása, átalakítása által érhető csak el. Ezt tenni szent kötelmünk! A protestantismus, ha kaput zárna a tudomány fegyverei ellen, ha bezárná ablakát a fejlődő felvilágosodás sugarai ellen, a legsiralmasabb s megvetendőbb ellentmondás lenne magával; oly ellentmondás, mint virágzó gyárvárosok tevékenységet hirdető zaja, az érkező s tova száguldó gőzösek nemzeti emelkedést beszélő robogása, s a közmunkásság magas hullámokat vető folyama felett, egy középkori lovagvár, zárt kapuival, félékeny töréseivel, fekete sáncaival kopár szikla csúcsról tekintve elé, szigetelve el. Üdvözlöm azért a honunkban megkezdett szellemi mozgalmat, a „reformegylet" eszméjét, üdvözlöm azokat, kik ennek megpenditői, s érvényre juttatásában fáradhatlan bajnokai. Midőn Üdvözlő jobbomat nyújtom feléjük, a szent ügy keresztülviteléhez, egyszerű munkásul ajánlkozván, a nemes körbe sorakozom. Sokáig fontoltam ez ügyet, soká mérlegeltem az ellenvetéseket, meghallgattam a félelem szavát, mert igaza van Erasmusnak: „soká kell megfontolni azt, mit az elkezdés után félbehagyni nem lehet." S most szent hitem, hogy társadalmi ugy, mint vallási szempontokból e reformirány pártolása életkérdés. A közönyösség e törekvés iránt közel áll az egyház elleni bűnhöz. Lasö'u méM a szátiáds&í&M reformirány terjedése, lassan foglal tért feltűnő jeleseink kőzött, de e jelenségben én nem az eszme korszerűtlenségét s céltalanságát látom feltüntetve, mint inkább az eszme nagyszerűségét, Montagne amaz áliitása szerint „a féltudós igen szilárd véleményeiben, a kí pedig feljebb lépett a tudományokban, lassan kezd kételkedni azon dolgokról, mikről azelőtt megvolt győződve." Azonban mindig többen sereglenek a zászló alá, s valamint a. protestantismusbajL, ugy itt is az erő s jövő nem a számban, de az elv hatalmában van. Azon elv hatalmában: hogy nem rázkódtatón lerombolni a fen-64