Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-05 / 32. szám

áll<5 vallási intézményeket, de óvatosan ópiteni az egyházi szellemet, buzgóságot fejleszteni, az erkölcsi életre hatni vágyunk. Minden törekvés, mely e körvonalokon átlépni vágyna, a mint nem a felállított elvből kifolyó, a higgadt többség által leszorittatik illető medrébe. A reformtörekvés fáklya, mely világitni vágy, de nem lehet gyújtó kanóc, mely lángokba borítsa egyházszervezetünk templomát. Templomgyertya leend ez, mely kettős világításba helyezi az oltár ékességeit, de nem lehet tolvaj -lámpa, mely fényt adna az oltár kincseinek elrabolásához, 8 templomrabláshoz lenne vezető fény. Világi uraink is hivatva, kötelezve vannak e részben kezükbe venni az irányadás, cselekvés zászlaját, s a mily örömmel látjuk az egyleti tagok sorában képviselve a világi elem értelmiségét, ugy jogosan számítunk, hogy azok is sorakozni fognak, a szent ügy oltára körül, kik még eddig attól távol állanak. Szent kötelme a lelkészi karnak: a világi elemet bevonni a cselekvés körébe, mert én a világi elem részvétének mérvétől teszem ez eszme jövőjét függővé. S hiszem, hogy a mint az ős múltban ott látjuk világi férfiainkat döntő szereppel folyni be az egyházi élet átalakulásának, szervezésének minden mozzanatában, hitcikkek feletti vitatkozások lábirintjába a világi elem beható, mély tárgyismeretet jelző értekezéseivel foly be a tárgy tisztázásába, — ugy jogosan hiszem, hogy világi hitsorsosaink e szabad eszme keresztülvitelében is befognak lépni a küzdelem sorompói közé, méltón az ősök jelleméhez, kiktől sem szabadelvű irány, sem tudomány, sem buzgóságban hátrább nem állanak. Egyesülve, vállvetve kell közreműködnünk, ugy a lenn, mint a magasban állóknak, az eszme mindenkire egyaránt számit, mindenkinek egy tért kell a küzdelemben betölteni, egyesek félrevonulása hézagot éjt a lánc sorozatban, a támadó hézagok kétségessé teszik a sikert. A munka nehéz, de egyszersmind magasztos, s igaza van Philoclesnek, midőn azt mondja : „semmi sem bir több ingerrel reánk, mint győzedelmeskedni a győzhetetleneknek látszó akadályokon. Geresd, jul. 28-án 1871. Trsztyensíky Gyula. Követésreméltó szép példa. Pest, 1871. jul. 21-én. Nt. szerkesztő ur! Egy szép tettet akarok lapjában köztudomásra hozni. Nem, hogy ezáltal jutalmukat nyerjék az illetők, mert nemes léleknek földi jutalomra nincsen szüksége, de hogy ennek olvasásán azok, akik szintén tehetnék, követésre buzduljanak. A lévai evang. lelkész, öt kicsiny gyermekből álló családjával, évek óta egy elhagyott, a lehető legszükségesebb javitásokban sem részesített lakásban volt kénytelen nyomorogni. Egybáza, részint mert kevés lélekből áll, részint mert e kevesek között alig akad egy két tehetősebb, ugy látszik, hogy a legjobb akarat mellett sem segíthetett baján. A mint azonban a szükség Leidenfroszt Károly ur közvetítése folytáu a lévai uradalom jelenlegi birtokosainak Schoeller Sándor és Pál uraknak Bécsben tudomásukra jutott, ők a paplak lakhatóvá tételére azonnal 1000 frtot rendeltek uradalmi pénztárukból a lévai egyház javára kifizettetni. S most már semmi kétség benne, hogy a hivek gazdagja és szegényje az áldozatban e példát követni fogja, s lelkészöket nemsokára ujjá alakított egészséges lakással örvendeztetik meg. Adja isten és ő áldja meg mindazokat, akik az üdvözítőt nem puszta szájjal vallják, de cselekedeteikkel és életökkel követik. Mély tisztelettel Tőrök József, Buperintendensi káplán. A bihari reform, egyházmegye juliusi közgyűlésé. Nt. szerkesztő ur ! Három éve, hogy a bihari egyházmegye lelkészi testületének szerencsés vagyok tagja lehetni, de a legközelebbi időkig alig ismertem néhányat lelkésztársaim közül; ennek fő oka az volt, hogy a gyűlések színhelyét csak kevesen látogatták, sok felől a közügyektőli elvonultságot, kevés érdekeltséget volt alkalmam fájdalmasan tapasztalni. A legközelebb — hogy ugyszóljak — elviharzott események azonban egész uj életet, uj mozgást keltettek föl az egyházmegye életében ; gyakorta értekezletre jöttünk össze, legtöbbször nálam, kezdtem megismerni lelkésztársaimat, s együttes eszmecseréink bizonyos közszellemet teremtettek s élénkséget kölcsönöztek az egyházmegyének; ennek volt kifolyása, hogy már egy pár gyűlésünk szokatlanul népes volt, ilyennek mondhatom a közelebbit is, melyen dacára a nagy mezei munka időnek, szép számmal gyűltünk össze. E gyűlésről leszek bátor nt. ur engedelmével valamit irni; mert az itt újból megerősített egyházmegyei páratlan végzésnek, lehetetlen csak ugy a gyűlés jegyzőkönyvében maradni. A gyűlés főleg két világi tanács birói állomás betöltése végett beadott szavazatok felbontásáért hivatott össze, melynek egyikére a nagyváradi egyház főgondnoka Tar Imre ur választatott el, a másikra szavazat többség nem alakult. A gyűlés egyéb tárgyát apró belügyek képezék, melyek jobbára igen kevés érdeküek valának, részletezésükkel azért untatni senkit nem kívánok. Csak egyetlen tárgy az, mi különösebb érdekeltséget, heves és hosszú vitát keltett. Ugyan is: hozatott a bihari egyházmegye által, annak bizonyára nem arany korában, egy határozat, mely azt mondja:ha valaki, valamely egyházmegyei közhivatalra a szavazatok többsége által elválasztatván, azt elvállalni vonakodnék: kényszeríttessék a hivatal elfogadására. E határozat eltörlésére, — mely az egyéni szabadság magasztos és