Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-30 / 31. szám

den oly bajtól, mely szennyet hozhatna az emberi charakterre; s a hol fenyíteni kellett, tagadhat]an jeleivel találkoztunk a megjavulásnak. — A tudományos előhaladás és szorgalom tekintetében, ha vannak is néhányan, a kik vagy a szorgalom vagy a tehetség hiánya miatt nem üthették meg a kellő mértéket, de a legnagyobb részről még mindig teljes méltánylattal tzólhatunk, s ha többet némelyeknél egyelőre nem tehettünk is, de legalább felköltöttük a szeretetet a tudományos képzés iránt s a vágyat, hogy jövőben többre igyekezzenek, mindenek fölött pedig annak tudatát, hogy önmunkásság az egyedüli mód és ut, a melyen igazi haladást tehetünk, a melyen magunkat alaposan kiképezhetjük. Ez önmunkássági hajlam felköltésére, ápolására irányzott segédkezése tanári karunknak nem is maradt foganat nélkül. Szóló tanúi ennek a lyceum kebelében folyton virágzó magyar irodalmi önképző társulat, a dalárda és az ez évben felállított zeneegylet. Minő hatással s eredménynyel működtek ezek a lefolyt évben: nem tartom szükségesnek, hogy bővebben kiterjeszkedjem rá. Ma két hete volt e társulatok örömünnepe, s a kik jelenlétökkel megtisztelték, azt hiszem, örömmel győződtek arról meg, hogy teljes mértékben megérdemelték a figyelmet, a melylyel őket a t. közönség kitüntette. Ugyancsak az önmunkássági hajlam és tanulmányozási kedv fölébresztésére voltak irányozva az évi szokott pályázatok is, a melyek következő eredményt mutattak fel. 1. A „H ö 1 g y-é 1 e t r a j z r a" beadott két pályaművet, melyek egyike Bethlen Katáról, a másik Széchi Máriáról szól, a megbízott bírálók átolvasván, előadási forma tekintetében az utóbbinak adták az elsőséget, mint viszonylagosan legjobbnak, s igy a jutalom is, mely a „HatvaniMári a"-nevet viseli, ennek adatik ki. Szerzője Lévay Lajos 2. b. o. t. A második szintén dicsérettel említendőt pedig Yere c y Antal 2-d b. o. t. irta. 2. A bölcsészeti s za k o s z t á 1 y-ban, a classicai irodalommal foglalkozás előmozdítása céljából, Ciceró „Archias költő mellet t"-i védbeszédének műfordítása kívántatván, erre szintén 2 pályamű adatott be a 2-d bölcsészeti osztályból. Egybehasonlitván e műveket, a birálók ugy az eredeti latin szöveggel, mint egymással: az első tekintetben meglehetős, sőt dicséretes eredményű a küzdés, a melyet a pályázók, az eredetinek nehézségei- és szépségeihez mérve, kifejtettek ; egymáshoz mérten pedig a becs és érték elsősége az 1-ső számú mű felé hajlott, mig a 2-ik is méltónak ítéltetett arra, hogy a 2-od jutalom nekie kiadassák. Szerzője az első műnek V e r é c y Antal, a 2-diké Lévay Lajos és D o b a y Sándor. 3. A „Költészeti osztály" jutalmára 4-en versenyeztek „elegiával egy kedves barát sírja felett." Ezek közül az 1-ső v. Baloghjut a 1 o m annak a műnek ítéltetett, a mely ezt a jelmondatot viseli: Nem a legelső rajtam már e s e b. Szerzője Verécy Gyula. A májai Kovács Sándor-féle másod jutalom pedig azé, melynek jelmondata ez: Minden bánatnak van oltogató könye, sa melyet Kovács Zoltán irt. A 4-ed és 5. latin, osztályokban, mint máskor is, az alapító Vámosi Mihály és Nagy Sándor pártfogók rendelkezései szerint, a magyar történelemből voltak feladva szakaszok történethű és szép kidolgozás végett. Az egyikre, a 4-ed osztályban, Szapolyay János uralkodásának leírása kiváutatván, a beadott 3 mű között az „A hol vad p á r t- d ü h háborog" jeligés nyerte a jutalmat, mint a mely mind elrendezés mind nyelvezet tekintetében legtöbb ügyességgel van készítve. Szerzője Székely Antal. Az 5-öd osztályban a „Nagy Laj os kora" leírását kivánó feladatra csak e g y mű pályázott, a mely, miután a bírálat szerint a kútfők helyes felhasználása mellett szorgalmas tanulmányozás gyümölcsének látszik, s nyelve is megüti a mértéket, a jutalmat meg is nyerte. Irta Szilágyi Bén j amin. Az irodalmi müvek megítélésének, T. Gy. több mértéke van; de azt hiszem, hogy a hol általános becsről még szó sem lehet, ott az a legigazabb, ha a kitűzött körön belül a pályázó, korához mérten, eleget tett a várakozásnak. S e tekintetből nem vonhatjuk meg dicséretünket e fiatal igyekezetektől; a nagyié lkü pártfogóknak pedig, a kik alapitványaikkal e nemes igyekezetek előmozdításához járultak, a köszönet I egmelegebb érzetével adózom, mert lehet, hogy a csekély mag, a melyet igy elhintének, egykoron terebélyes fává nőheti még ki magát, a mint azt a példák bizonyítják. Személyi ügyeinkre térvén által, t a n á r i karunkban mult évi ünnepélyünk óta nevezetes változások következtek be. H e t é n y i Kálmán társunk a szigeti állami tanitó-képezdébe neveztetvén ki, helyébe pártfogóságunk Vékony Antal urat állította. A jogi tanfolyam 2-ik éve is megnyittatván, oda a magyar magán-, büntető- és egyházjog tanszékére B r e z n a i Pál, hites ügyvéd urat hívta meg, valamint a politikai tanok előadására Pásztor Dániel urat, a ki azonb an, egészségi állapota következtében, az év folyama alatt, mindnyájunk sajnálatára vissza, volt lépni kénytelen. Kötelességet teljesítek, midőn a nevezett férfiúnak bár nem sokáig tartott működéseért itt nyilvánosan köszönetet mondok ; valamint köszönetet mondok igazgatóságunk s a tanuló ifjúság nevében Kricsfalusi Vilmos, ügyvéd urnák is, a ki a Breznai tanár ur betegsége alatt oly szép eredménynyel működött helyetteskép a tanári széken. Ezek fölötti örömeiüknek csak az csökkenti nagyságát, hogy föl kell említenem, miszerint ez év nem ment, nem mehetett el tőlünk a nélkül, hogy sorainkból áldozatot is ne kivánt volna. Pataki János az egyik halottunk, utóbbi időben buzgó tagja kormányzó-taná-