Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-30 / 31. szám

A prédikációban mindössze is kevés bibliai locus­sal ismerkedik meg a gyülekezet, még ha szorgalmas templomba járó is ; pedig a papnak hivatása a néppel nem egyes kiszakasztott helyeket és részeket, hanem a lehetőségig az egész bibliát megismertetni, mi az oly lelkésznek, ki 20—30 évig pásztora egy gyüleke­zetnek, meglehetősen sikerülhet is. Népünk különben is egész kegyelettel ragaszkodik a bibliához (minden gyü-Iekezetb en vannak u. n. b i b 1 i á s emberek), tehát ket­tős örömmel fogja venni, ha az általa olvasás közben nem értett helyeket a szószékről hallja megmagyaráz­tatni ; s még inkább fokozódik öröme, midőn az általa is megértett részeknek helyes értelmét a pap szájából mintegy megpecsételve látja. Tapasztalás bizonyitja, hogy a helyes irányban ve­zetett bibliamagyarázást nem unja meg a gyülekezet, sőt a hol téli hétköznapokon is gyakoroltatik, feltűnő nagy számmal szokott egybeseregleni hallgatására, akár csak a prédikációra. Hanem épen az a dolog titka, hogy helyes irányban vezettessék. Azon methodus, mely a felolvasott részből egy átalános eszmét von ki, s arról prédikáció alakjában szónokol, nem helyes, mert nem felel meg a magyarázat fogalmának. Legcélszerűbb és legtöbbektől is gyakoroltatik azon mód, hogy a meg­magyarázandó részhez egy kis rövid bevezetést mondunk, mely lehet a contextus magyarázása, vagy a benne fog­lalt eszmével ellentett vagy vele hasonló eszmének fel­mutatása ; vagy a kérdéses szakasz létrejövetelét előidéző mellékes körülményekre hivatkozás stb. Ezen bevezetés után az egyes verseknek értelmét (még a nehezebb szavakét is) megmagyarázzuk, még pedig a lehető nép­szerű modorban s ugy, hogy a következő versek az elő­zőkkel könnyű kapcsolatba hozassanak, s mintegy áthi­daltassanak. A magyarázat végére jutva, a látszólag szét­esett verseknek értelmét össze kell foglalni a bennök uralgó főeszme alá; s végül viszonyítani, alkalmazni a jelenkorra, s hallgatóink életviszonyaira, mely alkalmazás már fölveheti a szónoklat hangját is, mert itt mindig buzdítunk, lelkesítünk. De ezen alkalmazás soha nem maradhat el a bibliamagyarázat végéről, mert a hallgató mindig valamely kézzelfogható tanúságot akar hazavinni a templomból, melyet életkörülményei között felhasznál­hasson a maga javára. Itt az alkalmazás a cél; az egyes versek megmagyarázása csak eszköz ezen cél elérésére, természetesen annál biztosabb eszköz, minél inkább is­meri a pap a bibliát és gyülekezetét. Célszerüleg beosztva a bibliát az egyházi év külön­böző részei szerint, s éveken keresztül lelkiismeretesen gyakorolva a magyarázást: el fogjuk érnr, hogy ha nem is az egész bibliával, de legalább jelentékeny részé­vel, s mindenekfölött annak nemes szellemével meg fog ismerkedni népünk; s megismervén magát a ker. vallás közvetlen kútfejét, többet is fog belőle meríteni s életébe átültetni, mint eddig; vagy más szóval: valódi keresztyén leend, mi hogy minél előbb beteljesedjék, adja isten! Pest, 1871, Kálmán Gyula, reform, segéd-lelkész. ISKOLAÜGY Igazgatói jelentés a máramaros-szigeti reform, lyceum állásáról 187%. Olvasta az 1871. évi julius hó 2-án tartott zárünnepélyen Szilágyi István, igazgató-tanár. Jó istenünk kedvező kegyelméből ismét befejeztük egy évét ez iskola életének, be az 187%-diki tanévet, s nincs egyéb hátra, mint hogy kezet szorítván szellemileg egymással ez ünnepélyes pillanatban, vegyünk bucsut egymástól addig az óráig, a mely ütni fog a jövő év földerültekor, a kiknek azt a gondviselés titkos végzetei engedni fogják. Mielőtt azonban a kölcsönös búcsú utolsó szavait elmondanék; mielőtt az évtől, a melynek ha voltak is bajai, de voltak örömei is, megválnánk: tegyünk egy visszapillantást azon főbb mozzanataira ez év lefolyásá­nak, a melyek mint megannyi magasb pontok emelked­nek ki a folyton menő pályaut végig futó vonalain. A visszaemlékezés igen nagy áldása a teremtőnek. Ha bajnehéz napok viharai húzódtak el fejünk fe­lett, éreztetve velünk csapkodásaikat: a kiállott fájdalom sötét képei után a vigasztalásnak az a szivárványa hasad fel fejünk fölött, a mely Nóét oltárhoz borulni ösztönzé, hogy a bánatok fellegei immár tova szállottak, s mi épen jöttünk ki a hullámok örvényeiből. Ha pedig sze­rencse járt velünk; ha áldás koszorúzta lépteinket, s mint a magvető aratáskor, az eredmény kalászaival lép­hetünk az utolsó nap alkonyán szobánk csendes falai közé: ó be jól esik akkor végig tekinteni a leélt bol­dogság perczeit, átélni még egyszer a napokat, a melyek mint egy-egy gyöngy fénylenek az emlékezet virágai között; mert az öröm kelyhét kétszeresen iszsza, a ki óráira megelégedetten tekint­gethet vissza. Nekünk, e mi tanodánknak, mind a kettőben volt módunk Láttaetanintézetalegmaga sbat, a hová körénél fogva fölemelkedhetik; hallotta emlegettetni nevét e haza határai között, mint egyikét azon intéze­teknek, a melyhez a legmesszebb távolból is elzarándo­kolni méltó fáradság volt. De látta, és szomorúan látta a legmélyebbet is, a hová lesülyeszteni lehet; látta felette kiterjedni a hatalom kezét, mely jött, mint az egyiptomi fekete angyal, hogy kiöl­jön minden első szölöttet, a kiben csak közmű­velődésünk géniusza reménye horgonyát veté; látta ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom