Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-23 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : Mária- tea 10-ik szám, első emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet-" hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a } kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. \ehány szó az egyházi reformegylet első közgyűléséhez. Az egyházi reformegylet első indítványozói, bár még forma szerint nem hirdették ki az első közgyűlést. ; de tudjuk, hogy összehívását elhatározták. Ezen első közg} üléstől függ az egylet egész jövője, s ha valóban azok csatlakoztak eddig a tervbe vett egylethez, kik a vallásos életnek nagy fontosságot és elhatározó befolyást tulajdonitnak az egész életre, s épen azért annak újból felélénkitésére közreműködni ohajtnak, akkor a mi első közgyűlésünket méltóságos komolyság, jó akarat és higgadtság fogja jellemezni. Ha a tagok névsorán végig tekintünk, s látjuk, hogy köztök a tudós osztály igen nagy többséggel, körül-belől kilenctized részszel van képviselve, a többi pedig a miveltebb birtokos osztályra esik, okunk van jó eredményre számitni. Lehetnek tán köztünk igy is a históriai fejlődés rendes medrén tul csapongó kívánságok ; de ezek elenyészuek a higgadt, jó akaratú nagy többség mellett. Az egyházi reformegyletnek célja a valálsos és erkölcsi életet virágzóbbá tenni, s a lelki világ ezen nyilatkozataira károsan ható befolyásokat meggyengitni. E fő célra közreműködni mindannak kötelessége, ki a vallásosságnak az erkölcsi és társadalmi életben becset tulajdonit; ellenben mindannak kötelessége ily törekvést meggátolni, ki a vallásosságban csak rosszat, vagy kevesebb jót mint rosszat lát. Mi az elsők csoportjába tartozunk, s bár eddig is egyenként kötelességünknek ismer; ük a vallási és erkölcsi élet emelésére tehetségünk szerint munkálni; de a szétszórt és nem mindig egyöntetű munkálkodásnál célravezetőbbnek találtuk az erők egyesítését. Ily nagy és általános cél mellett, minőt itt, és a reformegylet alakítása körül folytatott eszmecserénkben is megneveztünk, nem cáak a célnak: kitűzése, hanem az eszközök megválasztása is elvi fontossággal bir. Mert kétségkívül mivelt hazán! fiainak igen túlnyomó többsége velünk közösen akarhatja célunkat, a nélkül, hogy helyeselné eszközeinket. Azon igen nagyon practicus emberekről, kiknek egy ily formulázás: reformálni, vagy élénkebbé, melegebbé és öntudatosabbá akarjuk tenni a vallásos és erkölcsi életet, nem egyéb, mint üres frázis, e helyen nein is szólok, mert azokat ép ugy nem fogjuk soha megnyerni, mint nem vagyunk képesek a született vakkal felfogatni a színeket. Azon bár szelídebb fajú, de mégis csak a practicus materialistákhoz tartozó emberek, kik az egyházi irodalom emelését, a jótékonyság, iskolaügy stb. fejlesztését valaminek tartják ugyan; de azon végcélt, melyre ezek csak eszközül szol^álnakj semminek tekin;ik, minket csak kegyes ábrándozóknak fognak nevezni már célunknál fogva, s épen azért eszközeink után nem is tudakozódnak. Ellenben, kik célunkban velünk egyetértenek, tudni akarják eszközeinket is. Minél nagyobb erőt képvisel a vallás az életben, annyira, hogy nem csak egyes egyéneknek, hanem egész népeknek is gondo^kozásmódján, minden társadalmi és polgári intézményén felismerszik hatása, annál számosabbak az eszközök, melyek által rá hatiá lehet, sőt a különböző egyéneknél és községeknél is különbözők, a szerint, a mint az elbágyadás más okból eredt. Legáltalánosabb oknak ismertük fel azt, hogy vallásunk sok dogmája nem áll öszhangzásban közmivelődésünk adataival. Ma nem hihetjük többé, hogy a nap forog a föld körül, hogy a világ csak hatezer éves, hogy angyalok jöhetnek le az égből, hogy 59