Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-23 / 30. szám

átalában csudák történhetnek, stb. S pedig nem esak mi nem hihetjük, de a nép sem, mert egészen ellenkező dolgokat tanítunk neki a népiskolában a geographiából, physikából. Oly practikus észrevételek az eg) szerű embertől is kitelnek, minőt egyházunknak egyik igen derék, de már elhalt fő embere tett diák korában a theol. tanárnak, ki az Áron botjának kivirágzását magyarázta leckéjén : „Hát a Clarissitnus botját miért nem virágoz tatja ki az ur isten ?* S ha mi is csak annyit tudunk felelni a kérdésre, mint s z öreg clarissimus, hogy ejszen az ur isten minden bolond ember botját kivirágoztatja a kee kedvéért, bizon a szakadást, mely lelki világában beállott, nem fogjuk megorvosolni ! Az ily tanok annyival inkább mellőzhetők, mivel a vallásosság nem íügg egyik-másik dogmától, mert a vallás nem tanrendszer, hanem életelv. Hogy a dogmatikai világban biztosan járhassunk, szükségünk van sokkal élénkebb, terjedelmesebb és egészen szabad és független theologiai irodalomra. Ennek feladata a dogmatikai és biblia-kritikai kérdéseket megoldani. Ha már most azt mondaná valaki, hogy engedjük először az irodalmat működni, s csak miután az tisztázta a kérdéseket, azután beszéljünk a prakticus életre való hatásról, az félreismerné a fejlődés módját és törvényét; mert a fejlődés, illetőleg az emiitett kérdések tisztázása soha be nem végződik, hanem állandóan folyamatban van ; és mert ha mi előbb teljesen tisztult magaslatra emelnők a mivelt osztályt, a nélkül, hogy a nép emelkedésén is párhuzamosan dolgoznánk, okvetetlenül ellentétet és szakadást idéznénk elő a Különböző néposztályok észjárásában. E bajt a protestáns államok szerencsésen kikerülték, s épen ebben rejlik virágzások forrása; ellenben a katliolicismus, mely csak határtalan urat és jogtalan szolgát ismer, szükségkép szakadást idézett elő a kath. népek lelki világában, s inueu származik a pápista államok örökös forradalma és hanyatlása. Már a mint hatni akarunk a tudományosan kép* zett elemekre a tudományos theol. irodalom által, akép kell hatnunk a népre is a népszerű vallásos és erkölcsi irányú és tartalmú irodalom, felolvasások és előadások által. Az irodalom ezen ága nálunk teljesen hiányzik, tehát újból kell megalkotni; azonban addig is minden fiókegyletnek rendelkezésére áll egy- két ember, ki ily szellemű előadásokat tartani képes lesz a hosszú téli estéken. Mivel a valláa nem tanrendszer, melyet csak meg kellene tanulni, hanem életelv, mely cselekvésünkre hat, még pedig nem csak ugy, hogy az akarat határozottabb erkölcsi irányzatot nyer általa; hanem különös jó tettekben is akar nyilvánulni: tehát a jótékonysági ügy felkarolása is a reformegylet feladatai közé tartozik. A szeretet müveinek gyakorlása egyfelől kifolyása az élénkebb vallásosaágnas, másfelől pedig arra folytonosan jótékonyan hat vissza. Mindezen eszközök : theologiai és népszerű vallásos erkölcsi irodalom teremtése, a prédikációknak közvetlenebbé, s a lélek vallásos szükségeinek megfelelőbbé tétele, a helyi viszonyoknak megfelelő oktató előadások, az egyházi kérdéseknek az egyleti gyűléseken megvitatása, a szeretet müveinek gyakorlása, s mindenek fölött az erők egyesitése, összeségökben a priori alkalmasaknak és kielégitőknek látszanak,hogy népünk bágyadt vallásos és erkölcsi életét reformálják, vagyis élénkebbé, melegebbé és öntudatosabbá tegyék. De ne feledjük, hogy bármi szépen lesznek is ezek az egylet programmjában felsorolva, még azért a célt nem értük el. Erre dolgozni és izzadni kell minél több embernek, de különösen lelkészeinknek, kikre nézve ez hivatalokból folyó kötelesség. A reformegylet tagjául nyilatkozni nagyon könnyű; de hasznos tagjának maradni már nehezebb, mert a munka kötelezettségé vei jár. Ha a protestantismus a Luther által megkezdett munkát soha félben nem hagyta volna, most nem volna szükség semmi különös reformegyletre, mely uj tevékenységre ösztönözzön. De mivel régóta tétlenül veszteglünk, és mivel az ellenség erősen fölfegyverkezett már ellenünk a maga módja szerint: tovább is álomban maradni és azonnal fel nem ébredni egyjelentésü volna a me&halással. Egy kis elmélkedés az egyházi szónoklatról. A keresztyénségnek, mint minden intézménynek, bizonyos célja van, melyet csak magához méltó eszközök segitségével érhet el. Célja, hivatása egyrészről már meglevő tagjait erős láncokkal magához fűzni; másrészről uj hiveket toborzani, s lassanként az egész földön egy eszményi társadalmat alakitani, melynek királya a Krisztus, alkotmánya pedig az ő tudománya legyen, elévülhetlenül. Ezen eszményi állapotot, mely felé törekszik az emberiség szelleme, isten országának nevezzük, mint Krisztus is nevezé. De ez magától elő nem