Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-16 / 29. szám

A közgyűlés folyama alatt felmerülő többrendbeli indítványok között kiváló figyelem tárgya lett az orosházi evang. egyház indítványa, mely a szarvasi főgymnasiumra vonatkozott. Az orosháziak t. i. ez intézetre nézve azt indítványozták, hogy az esperesség érintkezésbe bocsátkozzék a m. kormánynyal, s a fenntartásra nézve azual egyességre lépjen. Ez indítvány oly értelemben bízatott egy választmányra érdemleges tárgyalásul, hogy ez a kormánynál lépéseket tegyen, hogy a szarvasi fő tanoda, mely a jelen évben is 425 növendéket, s közte 190-et nem kebelbelit számlált, állami segélyben részesittessék, azonban az esperesség e cimen, a mint azt a többoldalról felszólaló egyházi követektől kivenni lehetett, semmi szin alatt nem hajlandó kezeiből kiadni az iskola kormányát. Azon körülményt, hogy a felekezetek számára szánt évi állami segélyből az ágostaiak nem kapnak lélekaránylagos részletet, esperességünk is sérelmesnek tekinti, s kerületi követeit oda utasitá, hogy e tekintetben a bányakerületi közgyűlésen felszólaljanak igazságosabb feloszltás kieszközlése mellett. Esperességi pénztárnok nt. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész ur előterjesztéséből megnyugtatásul szolgált értesülnünk, hogy esperességi özvegy-árva-gyám intézetünk már 17,442 frtnyi tőkével bir; ez szép eredmény, tekintve ez intézet ifjú voltát; már jelenleg is 18 özvegy és 29 árva segélyeztetik általa. A tanügyi bizottság jelentéséből örömmel hallók, hogy esperességünkben a tanügy virágzik, csak a tanya— iskolák szervezése lett mint égető szükség bejelentve. Végül megemlítjük, hogy e gyűlésen végleg határozatba ment, hogy a szarvasi főgymnasium épülete jövő évbsn ujonan kiépíttetik. Miután azonban az építéshez megkívántató alap csak részben van fedezve, e szent cél is melegen lett ajánlva a buzgó evangyélmi hívek és minden tanügy barát figyelmébe. Mihálfi József. Kititöldi egyház és iskola. * A porosz kormány és a német ultramontánok. Berlinből irják, f. hó 6-dikáról: „A porosz ministeriumban a legközelebbi napokban a katholikus kérdések fölött tanácskozások folytak, mely alkalommal Mühler vallásügyi minister azon nézetet fejezte ki, hogy azon gyakorlati kérdések fölötti eldöntés^ melyek a kath. egyházon belül létező véleménykülönbségek következtében keletkeztek, a ministertanács körébe tartozik, tehát e különbségek nem intéztethetnek el csupán a vallás- és közoktatásügyi minister által, az államministeriummal való egyetértés nélkül; más szóval: hogj az egyes kérdések eldöntését a porosz kormány egy határozatának kell megelőznie arra nézve, mily állást foglal el a csalhatatlansági dogma és annak következnényei irányában. — A tárgyalt kérdések egyikét képezte a missio cauonica-nak a braunsbergi vallástanár dr. Wollmanntól az ermelandi püspök által történt elvonatása is; a püspök t. i. a kormánytól ezen tanárnak, ki az uj dogmákat el nem ismeri, elmozdítását követelte. A vallásügyi ministernek az ermelandi püspökhöz ez ügyben küldött válasza igy hangzik: „Püspöki főtisztelendőséged f. évi május 20-dikán kelt becses levelében 2041. sz. a. a königsbergi királyi tartományi iskolaszékhez intézett közlését ugyanaz nap kelt másolatával előterjesztette és ahoz azon indítványt csatolta, hogy én részemről lehető leggyorsabban orvosoljam a braunsbergi kath. gymnásium vallási oktatását. Ugyanazon Ugy azóta nagyszámú szülék által, kiknek gyermekei ezen gymnásiumot látogatják, hasonló indítványok tárgyává tett dolog érett megfontolása után azonban én a királyi tartományi iskolaszék rendelkezését csak fönntarthatom. Püspöki főtisztelendőségednek már f. évi március 27-dikén és április 20-dikán kelt leveleimben kijelentettem, hogy én azon intézkedéseknek, melyeket ön dr. Wollmann vallástanár irányában a vatikáni zsinat határozataira vonatkozólag foglalt állása miatt tett, az általa viselt állami hivatalra nézve törvényes hatást nem tulajdoníthattam, hogy tehát neki hivatalos jövedelme élvezetében meg kell maradnia, és hogy én nem szándékozom a vallásoktatást illetőleg elébe akadályokat gördíteni. Ehez most is kell ragaszkodnom. Azon körülmény, hogy püspöki főtisztelendőséged dr. Wollman-tól a missio canonica-1 elvonta, az államra nézve csak akkor birna jelentőséggel, ha ezen rendszabály mellett oly okok hozatnának föl, melyeket az állam is elegendőknek ismer el. Itt nem forog fönn azon eset. Mert dr. Wollmann annak idejében az egynáz beleegyezésével annak rendje szerint vallástanárnak meghivatott és még ma is ugyanazt tanítja, mit 1870-diki julius 18-dika előtt az egyház jóváhagyásával tanított. Őt arra kényszeríteni, hogy valami mást tanítson, vagy őt azért, mivel ezt tenni vonakodik, hivatalában háborgatni az államnak nincs oka. Miután e szerint sem dr. Wollmann személye, sem annak vallási oktatása ellen valamit fölhozni nem lehet, azt kell követelni, hogy a braunsbergi gymnásiumot látogató kath. tanulók ezen oktatásban részesüljenek. Mert a vallási oktatás a porosz gymnásiumo&on kötelezett tantárgy. A vallási oktatásban való részvétel alóli föl mentésre jogszerű igényök csak oly gyermekeknek van, kik más vallásban, mint a mely a nyilvános iskolában taníttatik, az állam törvényei szerint neveltetnek. Ha püspöki főtisztelendőséged ebben nyilt lelkiismereti kényszert, a Poroszországban a katholikusoknak biztosított lelkiismereti szabadság egyenes megsértését látja, akkor elfelejteni látszik, hogy a braunsbergi vagy egyátalában valamely gymnásium látogatására nézve törvényes kényszer nem forog fönn. A ki azonban az iskolában törvényesen fönnálló rendhez alkalmazkodni nem akar, az kénytelen annak 68*