Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-16 / 29. szám

napjaira esnek az 1806, 1813—15, 1848, 1870 és 1871-dik években. Vájjon felismerhetjük-e a politikát Dráseckének Kromm által példám felhozott egyik, a7, 18í 9-ik évben tartott azon prédikációjában, melyben ő egyebek között igy szól: „Keresztyének! Nem szűnöm meghirdetni, hogyhazánkujjászületésere nézve egy a szükséges, t. i. aKrisztus!" Én is azzal végzem, hogy a mi predikálásaink ugy vallási mind politikai tekintetben élő és ható voltának újjászületésére nézve egyáltalában nem a szószékeni politika, mely azt hiszem sok helyen a prédikáció hatását halvaszülötté tette és teszi, hanem egészen más a szükséges t. i. a Krisztus! Kőros-Tarcsa, 1871. jul. 1-én. Szabó János, ref. lelkipásztor. Az ó szövetség prófétáinak jelentősége korunk prédikációjára. (Vége.) MÁSODIK RÉSZ. Prófétai beszéd és keresztyén prédikáció. E kérdésre, van- e teljesen alkalmazható bibliai példányképünk a prédikációra, ujabban nagy élénkséggel felel Beyer, s az apostolok beszédeit (apostolok csel. könyvb.), melyek tényleges álladékok és céljoknál fogva a keresztyén életre nézve szabályozók, s ezért egyetemesek minden korra nézve, a prédikáció tulajdonképeni példányképéül tekinti. E beszédek helyes történelmi méltánylása azon elismerésre vezet, hogy ezek a ker. prédikáció eszméjéhez „azonosság viszonyában" állnak. Azonban Beyer fölment bennünket a fáradságtól, hogy ezen állítása merészségét és egyoldalúságát kimutassuk, midőn végül maga is ezen eredményre jut: „ épen, midőn apostolilag akarunk prédikálni, nem prédikálhatunk többé apostolilag." Prédikációnk részint hátrább marad, részirit tul megy az apostolin. Az apostolok beszédeiből többnyire csak töredékek s rövid kivonatok maradtak fenn, és céljok a miénktől még is nagyon különböző. Megváltónk beszédei is, ugy a mint birjuk, prédikációnk alakjától messze távol esnek. És igy meg kell engednünk, hogy a biblia abból, mit prédikációnak nevezünk „ a szerkezet alakjára" nézve egy példányt, még kevésbé egyetlen változhatatlan példányt sem mutathat. Még is méltán időzünk az ó szövetség amaz istenemberei szent és hatalmas beszédeinél, kiknek szivét, kedélyét és szellemi erejét fentebb már megismertük. Nem bevégzett, kerekded beszédek-e e becses maradványok az élő isten igéjének gazdag kincstárából, melyeknek kezdete és vége, indoka és célja még most is felismerhető ? Nem istentől hívott, isten lelkétől áthatott emberek ajkáról szól e- itt az isten igéje az ó szövetség gyülekezetéhez? Itt közelebbről az isten igéjének, mint a ker. predikácó sajátképeni alanyának fogalmába kell behatolnunk. Isten igéjét kell hirdetnünk; ebben több foglaltatik: szintúgy a lelkiismeretünkben és okosságunkban nyilatkozó eredeti isten igéje, mint az isten országáróli kijelentés, a váltság hirdetése, az engesztelés szózata, miket a kijelentés szent okmányaiban bírunk. Azonban nem elég az isten igéjének többé vagy kevésbé gépies, emlékezetbeli, vagy észszerű ismétlése; a prédikációban nemcsak egyedül történelmi hagyományt, hanem élővé lett isten igéjét várunk; a szentírásnak és isteni tartalmának nemcsak tárgyilagos fejtegetése szükséges, hanem az isteni igazságot azon speciális történelmi viszonyokból kell kikutatnunk, melyek közt a szentírás előadja, és azt a jelen történelmi viszonyokra ismét alkalmaznunk ; szóval nemcsak isten igéjéről, hanem magát az isten igéjét is kell beszélnünk. Nehéz és nagy feladat, de még sem egyéb, mint a ker. predikáci ó feladata, isten igéjét kell hirdetnünk, isten igéjét a gyülekezetnek, de ugy, hogy e hirdetés a betanult és szokott hivatalos kötelesség érzetén felülemelkedve, a szellem szabad cselekménye legyen, az élő isten szolgálatában. De kérdjük, átalában honnan származik e merész, magasztos gondolata az emberiségnek emberi ajkak által hirdetett isten igéjéről ? Jóllehet mindenütt a nép életéből, fejlett ki valamikor, de sehol oly tisztán és oly eredetiségben, mint Izrael népe közt, hol a próféták isten igéjének képviselői voltak; ezek fogták fel először tökéletesen e nagy feladatot, hogy a lélek mélyében nyilatkozó isten igéjét és akaratát megértsék, elfogadják és kijelentsék, e feladatot ők tevék erő és hűség által gazdag áldássá. E mellett ne feledjük, hogy az uj szövetségben minden beszéd és tanitás, megváltónk prédikációja, nemkülönben az evangelium nyilvános hirdetése zsidóktól és pogányoktól, a prófétai beszédek kategóriájába esik; e szempontból tekintetik a gyülekezetben minden üdvkijelentés, épületes intés, kérelem, midőn az mondatik : „ha valaki beszél, beszéljen mint isten igéje." Ezeket előre bocsátva, nem szükség igazolnunk midőn korunk pred;

kácioját arra serkentjük, hogy eredetére a messze távolba tekintsen vissza, és az élő szellemtanuk képét elevenítse fel. Nem akarunk fentebb megrótt hibákba esni, és a prófétai beszédet a prédikációra nézve példányszertinek állítani: ama felséges kijelentéseknél ugy is hiányzik minden összeköttetés a vallásos isteni tisztelettel, költészeti gazdagságok, fokozatos emelkedettségük különben is minden utánzást meghiúsít! E végre az ó szövetséghez, az előkészítő kijelentési lépcsőhöz tartoznak, mig prédikációnkhoz az eredeti anyagot az uj szövetségből kell merítenünk. De csak is e kérdésről van szó, vájjon a prófétai beszédek az összes