Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-09 / 28. szám

retet nem a szívben lakik, ott igy kiált fel Ezekiel a 34. fejezetben : „Jaj az Izrael pásztorainak, kik magokat legeltetik; avagy nem a pásztorok tisztök-e, hogy a juhokat legeltessék ? A kövérít megeszitek és gyapjújával ruházzátok magatokat, a mi meghizott, azt ölitek meg, a juhokat pedig nem legeltettétek. Az erőtleneket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, és a megtöröttet nem kötözgettétek, és az elestet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok ő rajtok." Isten igéjének régi szolgái igy állították fel a legsúlyosabb szabályokat a papi hivatalra, és ennek lelkiismeretlen viseléséről oly ítéletet mondtak, melynek igazsága alól senki sem vonhatja ki magát, habár nem tagadhatjuk is, hogy az álpróféták elleni vita olykor a politikai vallásos küzdelmek terére is átcsapva, a legnagyobb elkeseredésig fokozódott. A próféták hivatala helyes felfogásának kimutatásához tartozik még e kérdés: általában mily véleményben voltak müködésök eredménye felől? Istennek e férfiait képzelmi gazdagságok, látványaik és eszményi leírásaikért még koránt sem tarthatjuk rajongóknak. Mennyire józanok és értelmesek saját helyzetök és környező viszonyaik megítélésében; magokat legkevésbé sem áltatják. Hoseas jól tudta, hogy a nép, mely minden lelkesülést őrültségnek néz, őt is bolondnak tartja ; (Hos. 9, 7.) Jeremiás látja, hogy kigúnyolják, sokan szidalmazzák, vádolják, látja, hogy szent komolyságával a nép előtt gnny tárgyává lesz. A legtövisesebb pályát látják magok előtt, és ha voltak valaha kiválasztott szenvedők, kikre a nép minden nyomora és bűne rátódult, ugy ők azok. Ily teher alatt a szív megrendül és ifjak mélabús panaszhangoktól reszketnek : „tudjad, hogy te éretted szenvedem a gyalázatot. Mikor a te beszéded jelen volt, helyet adtam annak, és a te beszéded nékem örömömre volt, és szivemnek vigasságára: mert a te nevedről neveztetem, oh seregeknek ura istene I Mért lészen az én fájdalmam örökkévaló, és az én vereségein halálos és gyógyíthatatlan ? Lennél-e nékem mint az álüatatlan, hazug pataknak folyása ? (Jer. 15.) De azután ismét azon meggyőződésre jut, hogy isten őt erős ércbástyául adta e népnek, és ehez tartozik, mig az emberi vélemények tévelygései közt az egy isteni igazságnál marad. E rendithetlen meggyőződésű férfiak hivatásokhoz, minden ellenmondás és a legszomorúbb sors mellett is, mindvégig hivek maradnak De nemcsak a közönséges értelemben vett földi szerencséről mondanak le, hanem a mi végtelenül nehezebb, arról is, hogy müködésök jelentékenyebb eredményét saját szemeikkel megláthassák; és aligha tévedünk, ha Ézsaiás 6., Ezekiel 2. és más szent irati helyek után feltesszük, hogy e tudat kisérte őket életök nagy részén keresztül. — Ki azonnal eredményt akar látni, a szellem s különösen a vallás terén ne munkálkodjék. Ily prófétákat hasztalan várunk a mai időben ; kik egész lényöket, fellépésöket utánozni akarnák, barrikaturát készítenének. Egy nagyszerű történeti jelenséget,jkivált ily szellemnyilatkozatot, nem lehet egyszerűen ismételni, vagy épen a mindennapi élet szűk keretébe bele illeszteni. Egyébiránt a látnokság lényege nincs semmi kijelentési formához kötve. Mindenütt, minden nép szelleméből ujjászülethetik, habár ily magaslatot aligha fog elérhetni. Ha istent kérjük, hogy népünk nevelésére a legmagasabb értelemben, és megújulására küldjön ily szellemmel teljes férfiakat, egyszersmind reménylenünk kell, hogy e munkához minden evangeliumi prédikátor egy porszemet hoz, mert ő is dicsekedhetik azzal, hogy isten szellemétől van ihletve és vezérelve, de nem fennhéjázó kevélységgel, hanem inkább Krisztus Ígéretében alázatos hittel. Nikolai után. Szászi István. reform, lelkész, (Vége következik.) Még egy harmadik szó e tárgyról: „Politika a szószéken." ígéretet tettem volt, hogy egyházibeszéd- irodalmunkra vonatkozó egyéni nézeteimet e lapok hasábjain bővebben is kifejtendem, azonban mégis, igéretemet nem ez alkalommal fogom beváltani; jelenleg csak mint nézeteim keretébe igen bele illő e tárgyról: „Politika a szószéken" kivánok röviden szólani, vonatkozással Hörk József losonci ev. lelkész urnák a „Prot. egyházi és iskolai lap" 26-dik számában ez érdemben megjelent cikkére. Szászi István lelkésztársam oly tárgyat, oly eszmét pendített meg e lapok 2l-dik számában, mely csakugyan teljes mérvben megérdemli figyelmünket, s mely felett csak amúgy könnyedén elsiklani, épen a dolog fontossága nem engedi, Csak köszönetünket nyilváníthatjuk Hörk atyánkfiának, hogy, bár az enyémtől eltérő nézeteinek őszinte feltárásával, a közfigyelmet e tárgyra ismételve felhívta. Szerinte a politikáról a szószéken beszélni nem szabad, miért? e kérdésre bizonyos pontok alatt igyekezik megfelelni; e pontokra teszem meg észrevételeimet. Ha a politika mint pusztán párttaktika vétetik figyelembe: akkor mint ilyennek, szerintem sincs helye az egyházi szószéken, melyet mint Szászi barátom igen helyesen mondotta, politikai üzelmek szinterévé változtatni sohasem szabad. De ha a politika mint államtan, tehát az embernek mint polgárnak anyagi és szellemi szükségleteire vonatkozó tudomány jő tekintetbe : akkor a politikának is, mint minden, az ember anyagi és erkölcsi életviszonyaira vonatkozó tárgynak, igenis helye van a szószéken. Oh, de régen megtanulhattuk már e lap